Látomás, vagy valóság – különös ufó-ábrázolások a középkorból

Az információs kor hajnalán túl, a social media korszakában élve ma már nem csodálkozunk azon, hogy egy hír, egy conteó, egy infografika, egy képgaléria, vagy éppenséggel bármelyik celeb reggelije, vagy éjszakai kalandja alig fél nap alatt “megkerüli a Földet”.

A virtuális kapcsolatok szinte kibogozhatatlan hálójába akadt… nos, jobb híján nevezzük őket híreknek, szóval ezek a kvázihírek számtalan emberhez eljutnak, és ki-ki a maga habitusától függően le is reagálja azokat; ad egy lájkot, vagy megosztást.
Persze roppant jellemző az a paradoxon, hogy míg egy noname vanabí, ám sok, hasonszőrű ismerőssel rendelkező ember szimpla, valós, érdemi információt nem közvetítő állapotfrissítése több száz megosztást is kaphat, addig a valóban értéket képviselő hírek sok esetben elsikkadnak.

Látjuk magunk előtt ugye, el tudjuk képzelni, hiszen nap, mint nap szembesülünk ezzel a jelenséggel… rendben, akkor most ugorjunk vissza pár évszázadot az időben, oda, ahol a vizuális kultúra még valóban képi információt tartalmazott, nem egy esetben olyan szimbólumrendszerekkel operálva, amelyek értelmezésére manapság már egy külön szakma épül.
Eme képek, születésük idején csupán ahhoz a pár emberhez jutottak el, akiknek akkor lehetőségük volt megtekinteni azokat. Ma, a közösségi méda korában azonban hihetetlen sebességgel száguldanak körbe az interneten, és részét képezik egy modern, tudományosnak éppen nem nevezhető kutatási projektnek.
Ez pedig nem más, mint az “ufológia”

Az első “ufójelenségek” nem a huszadik századból származnak ugyanis, és erre bizonyíték is van… illetve talán annak tekinthető egy-egy művészettörténeti alkotáson feltűnő, furcsa, oda nem illő szabálytalanság, vagy éppen nagyon is központi helyet kapott, ám az adott történelmi korszakban már ismert, de még nem, vagy csak részlegesen magyarázott, tényekkel alá nem támasztott jelenség.

Cikkünk ezekből gyűjtött egy galériára valónyit, melyet két részletben adunk közre.

Ezt a festményt jelenleg a Vatikán könyvtárában őrzik, és i.sz. 700-ból származik.
A festmény Mária Magdolnát ábrázolja Jézus sírjánál. Gondolom nem kell külön felhívnom a figyelmet arra a furcsa, kerek, lebegő valamire, ami leginkább az 50-60-as évek ufós rémfilmjeinek repülő szerkezeteire hasonlít.

Alig két évszázaddal később, ám a világ túloldalán, Japánban is megjelennek furcsa, égi jelenségek:

Köztünk szólva, szerintem ez annyira nem rejtélyes, valószínűleg egy egyszerű meteoritot láthatott a festő, és azt örökítette meg lángolva zuhanó korongként. Persze azt el tudom képzelni, hogy az ott jelenlévők simán összesza… szóval megijedtek. Én is megijednék, ha egy ilyen húzna el a fejem felett. Persze az is lehet, hogy egy üstökös volt, ami éppen Japán felett vonult át az égen… bár, ez itt határozottan lefelé kunkorodik… mindegy, lényeg a lényeg, hogy roppant látványos jelenség lehetett.
Vászonhoz illő, és megörökítésre méltó jelenség.
Ma valószínűleg ezerszám volna róla fotó az interneten.

Következő képünk 1000 körül időkből származik, a Prajnaparamita Sutra című, szanszkrit nyelven íródott szöveg.

A pirossal bekeretezett, majd kinagyított képen a figura feje mellett kétoldalt látható furi, sombrero-szerű valamik lebegnek. Nos, India elég messze van Mexicótol, és gyanítom, 1000 környékén még ott sem volt divatban a sombrero. A szent szövegekben, a Védákban nem ismeretlenek a repülő szerkezetek. A Rámájana Vimanák néven említi őket, és részletesen leírja a külsejüket.

A soron következő kép újra Európába visz minket, ezúttal Görögországba.

Egy, az Evangélisták könyve címet viselő, 12. századi görög kéziratban található a fenti rajz. Őszintén szólva számomra is furcsa az a gömbforma valami, amiből valamiféle fénysugár? jön ki… meg a földön, jobb oldalt, a fekete ruhás alak előtt abban a bébikompszerű izében csücsülő alak, osztott glóriával a feje körül.. nos, nem is tudom, mi lehet a rajz magyarázata, de kétségkívül magyarázatért kiált.

Lehet, hogy ugyanennek a jelenségnek volt tanúja egy a párezer kilométerrel odébb fekvő, de szintén a Mediterránium környékén élő francia festő?

Nem.
A szintén 12. századi kézirat szerint a jelenség az Úr 776. évéből származik. Az Annales Laurissensen nevet viselő, történelmi, és vallási eseményeket rögzítő kézirat egy része a franciaországi Sigiburg (ma Hohensyburg) kastély ostromáról szól, és azt a két kereszteslovagot ábrázolja a rajz, akik egy különös, égi eseményre mutatnak, amely végül a szászok megfutamításával a franciák javára döntötte el az ostromot.

Nem sokkal később, 1338 környékén, szintén francia kéztől származó rajzon találjuk a következő jelenséget. Szerintem szimplán napszimbólum, bár azokat a sárga, csillagszerű maszatokat nem értem. Köztünk szólva, kötelékben repülő vadászgépeknek nézném őket… amik éppen kísérnek valamit… vagy valakit?!
A rajz Jacques Legrant Le Livre Des Bonnes Moeurs című könyvében található meg, egy szemmel láthatóan állapotos nőt ábrázol, aki előtt három ember hódol… azt hiszem.

Az előzőknél még egy fokkal hihetetlenebb az az 1350-ből származó freskó, amelyen az égi jelenség, sőt, jelenségek közepén csücsülnek valakik…. és egy fénylő izét vezetnek.

A fenti freskó itt tekinthető meg;

Koszovó, Visoki Dékáni Monostor

Jézus Krisztus megfeszítését ábrázolja, a háttérben két, fényesnek ábrázolt… hát nem is tudom… valamivel.

Ha nem csücsülne a két fazon a közepükben, azt mondanám, csupán szimbólumok, de így… persze így is lehetnek szimbólumok, de őszintén szólva, ez esetben a korabeli mester vagy látnok volt, vagy egy zseni.
Vagy mindkettő.

Carlo Crivelli Kinyilatkoztatás Szent Emidiusszal című 1486-ra datált festménye két zavarba ejtő objektumot is megörökít.

Az egyik fent található az égen:

a másik pedig lent a központi nőalak mellett:

Szerény véleményem szerint ez a Szentlélek szimbolikus megjelenítése, és nem egy ufójelenség rögzítése, de ki tudja… nem voltam ott, amikor Crivelli mester vászonra dolgozta.

Domenico Ghirlandaio 1500 körül festett képe szintén a Szűz Máriát ábrázolja, ám az égi objektum az ő esetében sokkal furcsább. Nem csupán egy fényes, lángoló csillag, vagy ragyogó, felhők ölelte napkorong. Annál sokkal zavarba ejtőbb… dolog.

Tekintettel a festmény részletgazdagságára, és arra, hogy a mester – a reneszánsz egyik legnagyobb hatású festője, Botticelli kortársa-, ismert volt arról, hogy festményeiben a legpontosabb élethűségre törekedett, nem tekinthetünk az égi obektumra furcsa pacaként, vagy bolondos fantáziarajzként… valami valóban volt ott.
De vajon mi?!
Ráadásul az életrajzírók szerint Ghirlandaio mestertől távol állt az elvont filozofálás, és merengés, szóval, azt sem igazán mondhatjuk, hogy a megszokott reneszánszkori szimbólumoktól eltérő, új rendszert dolgozott volna ki, s ennek része lett volna a titokzatos repülő/lebegő… izé…

Cikkünk következő részében további művészettörténeti alkotásokat vizsgálunk meg, lehetőleg minél közelebbről.

http://www.booker.hu/hirek/latomas-vagy-valosag-kulonos-ufo-abrazolasok-kozepkorbol/