„Legmerészebb képzelőtehetség alkotta tündérálmok”: Jósika Miklós fantasztikus világa

220 éve született Jósika Miklós, a magyar regényirodalom atyja, és a hazai tudományos-fantasztikus irodalom egyik első képviselője, így az Írószövetség SF Szakosztályán Hites Sándor az ő fantasztikus regényeiről tartott érdekfeszítő előadást április 16-án.

Felvezetésképpen Sárdi Margit beszélt általában a 19. század elejének eszmei irányzatairól, különösen kiemelve a spiritizmust, ami a kor érdeklődő szellemeinek egészen más jelentett, mint manapság, és megtermékenyítően hatott az írókra is.

Utána Hites Sándor mutatta be először általában a 19. század utópikus irodalmát, amiből az idő szűkössége miatt a nagy külföldi művek, például Mary Shelley Az utolsó ember című regénye csak említés szintjén került elő, inkább a magyarokat ismertette kicsit részletesebben. Köztük Ney Ferenc Utazás a Holdba című művét, amely valahol az összefoglalása volt a kor elgondolásainak. Regényi és Kalandi, két a magyar valóságból kiábrándult kalandor léghajóval meglátogatja a Holdat, ahol egy utópikus civilizációt talál. Miután alaposan körülnéztek, megismerték a tökéletes holdi társadalmat, hazatérnek, és a haza jobbításán kezdenek fáradozni. Persze születtek kevésbé optimista elképzelések is, ahogy Koronka József Utazás a régi Európa romjai felett a 2836-ik évben, ahol egy Amerikából érkező látogató számol be a 22. századra egyszerre modern (gőzzel hajtott gyorsvonat), de mégis romos öreg kontinensen tett látogatásáról.

Ennek az eszmékben, reményekben és technikai felfedezésekben gazdag kornak a gyermeke volt az 1794-ben született Jósika Miklós, akinek az élete, ha nem is fantasztikusra, de mindenesetre fordulatosra sikeredett. Az erdélyi arisztokrata család történelem iránt érdeklődő fiát az 1848-as forradalomban való részvételért távollétében halálra ítélték. Így aztán elhagyta az országot, és Brüsszelben, majd élete végén Drezdában élt. Mivel nem juthatott hozzá birtokai bevételéhez, kezdetben szűkös anyagi körülmények között, részben regényei német nyelvű vagy névtelen magyarországi kiadásából, részben felesége csipkeüzletéből élt. 1860 után már hazatérhetett volna, csak nem akart, önként választotta a száműzetést, de regényei legalább már a saját nevén jelenhettek meg, és széles közönség olvasta és szerette őket.

Jósika a modern bestselleríró előképe hazánkban, az első olyan író, aki egyszeri olvasásra szánt alkotásokat termelt nagy mennyiségben a közönség szórakoztatására. Olyan író, aki számára megélhetési forrás volt az írás, bár ezt részben a sors, a történelem hozta így, és az elmúlt 200 év során egyaránt nevezték a magyar regény atyjának, és feledkeztek el róla szinte teljesen.

Jósika Miklós nem kis életművében elsősorban a történelmi regények vannak túlsúlyban, csak néha tett kósza kitérőt az utópikus-fantasztikus irodalom felé, és Hites Sándor előadásában két ilyen regényt mutatott be. A Végnapok. Apokalyptikai novella című kisregény Jósika SF körökben legismertebb alkotása, legalábbis a közönség körében végzett gyors közvélemény-kutatás ezt sugallta, és a magyar sci-finek, és talán a magyar fantasynak is egy korai előképe. A Jósika által felvázolt, időben nem pontosan meghatározott jövőben az emberiség kettévált az úgynevezett delejesekre és a „hagyományos” emberekre, előbbiek talán a nagybetűs költő/művész párhuzamával érzékeltethetőek: olyan emberek, akiknek élénk a képzelőereje, rendelkeznek a tisztánlátás adottságával, távol maradnak a világ mocskától, és legfőképp ismerik a végső dolgok titkát. Maga a bolygó is megváltozott, Jósika az utópiák jellegzetes kérdéseiről ír, bemutatja a jövő társadalmi és technikai jellemzőit, ahol a szerző korában újdonságnak számító gőz- és léghajózás már elavult, és általában „rég feledték már a régibb századok elévült, szánalmat gerjesztő, egykor büszke találmányait”. Az utópiavilág részletes elmesélése helyett, Hites Sándor a világvége problémáját részletezte: a regény címében a Végnap maga a bibliai apokalipszis, a teljes világ pusztulása, de néhány nagyon nem szokásos részlettel. Először is, hiába történik meg a világvége, nincs ok az aggodalomra, a delejesek átvezetik a nehéz helyzeten az embereket. Másrészt ez csak a Föld pusztulása, nem érint más világokat, így azért kevésbé fenyegető. Harmadszor egy delejes nő, aki távcsővel figyel egy távoli világot, és ennek során beleszeret egy ottani férfibe, megmenekül a világvégétől. A történetszál szépsége, hogy az olvasó így képet kap egy csudás távoli bolygóról is, ráadásul végső pillanatban a nő lelke átkerül egy másik testbe az idegen bolygón, és így még a szerelme is beteljesül. Vagyis nem elég, hogy ami történik csak „helyi világvége”, még el is lehet előle szökni.

A másik bemutatott regény, a Két élet. Szeszélyes regény című jóval későbbi, 1862-ben megjelent Jósika mű fantasztikus ugyan, de nem tudományos. A doppelgänger-motívumra épül, ami általában valami megkettőződést jelent, akár úgy, hogy a főhősnek tudathasadása van, akár úgy, hogy a szereplő a szó szoros értelmében megkettőződik. Ezt a horrorban gyakori irodalmi témát dolgozza fel később Babits Mihály A gólyakalifa című regénye is. Jósika esetében Szécsi Kálmán 19. századi nemes, aki az étkezőjében ősei képeit teszi ki, majd azon kapja magát, hogy álmában egy 12. századi földesúr életét éli. A múltban a főhős is más egyéniség, a középkorhoz illően erőszakos, és mindenki más is pontosan az ellenkezője a 19. századi megfelelőjének. Szerencsére a furcsa betegség hipnózissal gyógyítható, bár előtte még a korszakok teljesen összevisszaságban egymásba csúsznak. A regény érdekessége, hogy sok szálon köthető az író magánéletéhez: az elbeszélő bolondul meg, ez az egész történelmi regényírók őrülete, amin Jósika eltöprenghetett. Az pedig az emigráns élet kifejeződése lehet, ahogy a főszereplő nem találja a helyét a saját idejében, világában, de az őrült kettősség nem tartható, végül csak választania kell a két világ között, de arra nincs garancia, hogy így boldog(abb) lesz.

Nehéz összefoglalni Hites Sándor előadását, mivel olyan alaposan mutatta be Jósika Miklós két regényének fantasztikus világát, és nem fukarkodott az izgalmas, romantikus vagy csak egyszerűen meghökkentő részletekkel sem. Jósika Miklós születésének évfordulóján, ha nem is a „magyar regény atyjaként”, legalább az SF irodalom emlékezetében kapja meg a méltó helyét.

Vancsó Éva