Magyar fantasztikum a Mikulás zsákjában

A Sci-fi Szakosztály december 4-i évadzáró estjén a Mikulásra lehetett számítani, puttonyában a félévben megjelent fantasztikus regényekkel. Végül a Mikulásnak más dolga akadt, és bánatomra csak egyetlen piros pomponos sapkát küldött maga helyett, de a könyvbemutatók nem maradtak el.

Az este első felében Németh Attila rutinosan vette sorra a legutóbbi hasonló összegzés óta megjelent magyar fantasztikus regényeket, amikből volt bőven, hiszen az újrakiadásokkal együtt számuk ötven felett volt. A nagyszámú megjelenés, a szokásosnál nagyobb számú közönség, a csokis minicsiga és a bodzaszörp megadta az este alaphangulatát. A számok később is szép nagyok maradtak – a matematika makacs dolog –, a hangulat hullámzott, az elégedett bólogatás néhol átment meglepett vagy kétkedő fejrázásba. A regények (és egy-egy kisregényeket vagy novellákat tartalmazó kötet) szemlézése szükségszerűen felületes maradt, miközben Németh Attila kitartóan igyekezett (nagyjából) semleges lenni, és legtöbbször a szerző személyére és a történet rövid összefoglalására szorítkozott. Így egy pizzéria étlapjára hasonlított az este, ahol a fantázianevek alatt ott van zárójelben a feltét, de csak a kóstolás után derül ki, hogy ehető-e.

http://galaktikabolt.hu/termek/bomba.html

Azért a felmerült gondolatok kaleidoszkópszerű összképet adnak a magyar fantasztikum elmúlt fél évéről. Sokszínűség: sci-fi, fantasy, de még politikai szatíra is akadt a szemlézett alkotások közt. Nosztalgia: az újramegjelenések közé befért egy-egy régebbi, méltatlanul hanyagolt alkotás is, mint Czóbel Minka A két aranyhajszál című tizenkilencedik századi gótikus-fantasztikus regénye, ami rögtön elvitte a legszebb borítónak járó közönségdíjat is.  Nőuralom: Még mindig túlsúlyban vannak az angol (vagy bármilyen fura) írói álnevek, de az Németh Attilának köszönhetően világosan kiderült, hogy a felemlegetett szerzők bő fele nőnemű volt.

http://galaktikabolt.hu/termek/galaktika_xl_egy_eves_elofizetes.html

Egy sztereotípia szertefoszlott, a női irodalom fogalmának létéről való vitatkozás meg legyen az egyetemi kurzusok feladata. Azért pár kérdés felmerült bennem ezzel kapcsolatban. A női szerzők felfutása véletlen, kiadói koncepció vagy egyszerűen a gyengébb nemnek több ideje és energiája volt írni? Meg, hogy ha ennyi a publikáló női sci-fi és fantasy író, akkor miért van, hogy az SF szakosztály estjein a férfiak elsöprő többsége az általános?
Meg kell említeni, hogy regényekben annyiszor mentik meg Kiválasztottak a világot, hogy ezek szerint lassan a Föld hétmilliárd lakosából mindenki nagy hőstettekre hivatott. Így múlik el a világ, de legalábbis a kiválasztottság dicsősége.

Az év végi számvetés mérlegét meghúzva: bőven jelenik meg magyar szerző tollából fantasztikus történet, és ahogy azt a Sztrugackij testvérek írták a Hétfő szombaton kezdődik megkérdőjelezhetetlen bölcsességeket tartalmazó lapjain: „Az is lehet, hogy a mennyiség végül átcsap minőségbe.”

http://www.booker.hu/konyv/calderon_avagy_felsegarulashoz_bricsesz_dukal_on_sai_1/

A szemlézés után következett az est második része, melynek során a Mikulás puttonyából On Sai író, vagyis Varga Beáta lépett a pódiumra, akinek Kovács Rhewa Andrea tett fel kérdéseket, ami tovább erősítette az est női vonalát. Szóba került, hogy egy többgyermekes anyukának rugalmas munkaidő és korán kelő hajlam mellett van lehetősége írni, bár néha csak lopott percekben, órákban. A kreativitáshoz kell a túlfolyó, mint a fürdőkádban, és erre az írás nagyszerű. A beszélgetést belengte a közvetlen, baráti hangulat, amit jó volt nézni, de a közönség tagjai közül hátrányba került az, aki nem vagy csak kevésbé ismerte az emlegetett On Sai regényeket.  Így a benyomások és emlékezetes apróságok kerültek előtérbe, ilyen a macsó főhős, az álruhás nemes Calderon személye és a teleszkópos kard, mint fallikus szimbólum, ami általános derültséget okozott.

http://www.booker.hu/konyv/scar_on_sai/

Varga Bea azután a decemberben megjelenő Scar című regényéről mesélt, amely a Szivárgó sötétség első kötete. Elárulta, hogy ez egy régóta készülő, többször átírt történet, amivel most már igazán elégedett. A főszereplő Scar (a névről kiderült, hogy a skarlát és a sebhely szavak rejlenek mögötte) egy titokzatos nő, aki keresztény egy olyan világban, ami minden vallást üldöz.  Kérdéseket a közönség nem is nagyon tudott feltenni, személy szerint zsongott a fejem a sok információtól, névtől, címtől, szóval különösen jól esett az SF estek immár szokásossá váló befejezése, a kötetlen beszélgetés a Garzonház aljában lévő vendéglátóipari egységben.

Vancsó Éva