Ha sikerrel jár, a Masat–1 Farkas Bertalan méltó társa lehet a magyar űrkutatás panteonjában. Az apró műholddal az egész világ előtt vizsgázik a magyar innováció és technológiai tudás. Megnyílhat előttünk az Európai Űrügynökség.
Az Egyenlítőtől kissé délre fekvő űrkikötő vasárnap este még csendes, csak számomra ismeretlen madarak csicsergését hallom. Huszonhat fok van, a levegő párás, imént esett egy kis eső is. Nem sokkal sötétedés előtt érkeztünk Kourouba, a Guyana Űrközpontba, ahonnan a tervek szerint hétfő reggel első útjára indítják a javarészt olasz fejlesztésű Vega rakétát. Az ok, amiért két másik magyarral együtt itt vagyok Francia Guyanában, már hetek óta a rakéta orrkúpjában várja a startot kilencedmagával.
Sajnos a Vegát nem nézhetjük meg, nem engednek a közelébe, a rakéta környéke most műveleti terület. A sajtóbelépő felmarkolása után a Jupiter Központ felé terelnek minket, ahol viszont a bejáratnál egy kiállított Ariane rakéta mellett megyünk el, oldala arany fényben fürdik. A nyugvó nap utolsó sugarai pálmafákon átszűrődve enyésznek el, a madarak utolsó trilláikkal szórakoztatják a különböző országokból érkezett delegációkat, majd hirtelen beköszön az egyenlítői este.
A Jupiter Központ – ahol az irányítóterem is található – futurisztikus épületében a Vega rakéta megalkotói, így az olasz űrügynökség illetékesei tartanak prezentációt. Kiemelik, hogy a rengeteg új fejlesztéssel készült rakéta egyedülálló abban a tekintetben, hogy egyidejűleg több hasznos terhet is képes magával vinni és Föld körüli pályára állítani. Így fog tenni pár óra múlva a Masat–1-gyel, az első magyar műholddal.
A magyar delegációba harmadikként fértem be Varga Lajos villamosmérnök, a Budapesti Műszaki Egyetem doktorandusza, a Masat–1-et fejlesztő csapat tagja és Kovács Kálmán, a Magyar Űrkutatási Tanács elnöke mellé. Velük beszélgettem a Vega rakéta első startja előtti napon.
Magyar égre magyar kockát!
A magyar űrtevékenység több évtizedes múltra tekint vissza, számos műholdon és az ISS-en is használtak magyar fejlesztésű eszközöket. Varga elmondta, hogy a műegyetemen a Masat–1-et fejlesztő fiatal csapat néhány tagja már a műhold építése előtt is részt vett az Európai Űrügynökség diákprojektjeiben. Dolgoztak például plazmadiagnosztikai műszer fejlesztésén az ESEO műholdra, valamint fedélzeti számítógép kialakításán az ESMO holdszondára. Előbbi projekt jelenleg is fut, utóbbiban sajnos külső okok miatt nem tudtuk folytatni a részvételt. Egy űrtechnológiai lengyel-magyar konferencia (a most szintén a Vegán utazó PW-SAT csapat részvételével), valamint az ESA által meghirdetett CubeSat program vezetett az elhatározáshoz, hogy a BME is saját műhold építésébe kezdjen.
A CubeSat szabványos, kis méretű és tömegű (10*10*10 centiméteres, egy kilogrammos), a hagyományos műholdakhoz képest olcsóbban előállítható és űrbe juttatható eszköz. Az ESA célja a programmal, hogy a résztvevő országok elsősorban oktatási céllal felhalmozhassanak egy olyan tudást, amit később kiaknázhatnak. Erre a tudásra, valamint az elődök tapasztalataira alapozva cél egy új szakember-generáció nemzetközi színvonalú képzése.
„Az oktatási célon túl nekünk igen fontos, hogy a mögöttünk álló négyéves munka eredménye egyben technológiai demonstráció is, bizonyítva, hogy magyar viszonyok között, magyar ipari háttérrel, magyar tervezésű, fejlesztésű technológiákkal sikerült egy önálló űreszközt megalkotni, amihez nagyrészt önerőből megoldható a gyártás és az üzemeltetés is” – mondta Varga.
A Masat–1, a kis magyar kockaműhold az egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karán tanuló, körülbel harmincfős hallgatói csoport tervező, fejlesztő munkájának eredménye. Természetesen a csapat mögött állt a BME űrkutató csoportjának a nyolcvanas évek óta felhalmozott tapasztalata, két tanszék (Elektronikus Eszközök Tanszéke, Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék) tudásbázia, valamint a támogatók, együttműködő partnerek segítsége is.
Bárki foghatja a jelét
A fejlesztők olyan műholdat akartak készíteni, amelyben a lehető legtöbb részegység egyedi, magyar szellemi tőkéből fejlesztett és Magyarországon elérhető technológiával gyártott. Ezt szinte minden alrendszerre sikerült megvalósítani, kivéve természetesen az olyan alkatrészeket és elemeket, amelyek nemhogy Magyarországon nem érhetők el, de világszerte is ritkaságnak számítanak. Ezek a külföldről beszerzett elemek például az űrtechnológiás napelemek (amiket két helyen gyártanak összesen a világban), és egy különleges ragasztó, amit egy speciális, még a NASA-nak is sok fejtörést okozó technológiával gyártanak.
„Az ESA CubeSat szabványa
