Már ketten vannak a Föld testvérei – új Föld-típusú bolygókat talált a Kepler

Fantáziarajz egy Földhöz hasonló exobolygóról

Töretlen a csillagászat fejlődése a Naprendszeren kívüli bolygók, más néven exobolygók kutatásában. Csak két hete jelentették be, hogy a Kepler űrtávcsővel először találtak a Földnél nem sokkal nagyobb bolygót, egy úgynevezett szuperföldet az élet számára alkalmas zónában. A Kepler-22b jelű égitest jelenleg az egyik legesélyesebb jelölt arra, hogy a miénkhez hasonló életet találjanak rajta.

December 20-án újabb mérföldkőnek számító eredményt jelentett be a NASA: két olyan bolygót fedeztek fel, amely már valóban Föld méretű. A bejelentés már csak idő kérdése volt, mert a Kepler űrtávcső által legalább egyszer megfigyelt, de további megerősítésre szoruló exobolygójelöltek között 207 olyan objektum van, amely Földünkhöz hasonló méretű. Ezek közül erősítették meg kettőnek a létezését. A bolygók a Kepler-20 jelű, Naphoz hasonló csillag körül keringenek.

“Ez az egyik cél, amelyre vártunk” – mondta az [origo]-nak Fűrész Gábor, az MTA Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetének munkatársa (aki jelenleg a Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics vendégkutatója). “A 2009-ben felbocsátott Kepler űrtávcső teljesen új korszakot nyitott az exobolygók kutatásában. Nemcsak hogy százával, sőt ezrével sikerült bolygójelölteket kimutatni 2011-ben, de ezek közül is egyre több Föld-szerű bolygót katalogizálnak.”

Szentjánosbogarak a világítótoronynál

Egy ilyen távoli bolygó megfigyelése nagyon kemény feladat: mintha Ciprus szigetéről kellene megpillantani egy Gibraltáron lévő világítótorony körül repkedő szentjánosbogarat. Éppen ezért építették meg a Kepler űrtávcsövet.

“A két új bolygót is a Kepler ultraprecíz űrfotometriai adatainak részletes elemzésével lehetett kimutatni. Valójában a központi csillag periodikus elhalványodásait figyelték meg, amelyeket a két bolygó okozott. A planéták ugyanis a Földről nézve áthaladnak a csillaguk korongja előtt, s emiatt lecsökken a csillag mérhető fényessége” – mondta az [origo]-nak Kiss László, az MTA Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet tudományos igazgatóhelyettese.

Vagyis az exobolygók felfedezéséhez közvetett módszereket kell alkalmazni: nem magát a távoli planétát, hanem annak hatását figyelik meg. A fenti hasonlatnál maradva: a “világítótorony” fényét mérik folytonosan és nagy pontossággal, ez ugyanis egy nagyon kicsit lecsökken, amikor a szentjánosbogár elrepül a lámpa előtt, és kitakar belőle egy apró részt.

A Kepler űrtávcső úgynevezett okkultációs módszerrel azonosítja a bolygókat. Ennek lényege, hogy amikor egy exobolygó a Földről nézve elhalad saját csillaga előtt, akkor kitakarja korongjának egy kis részét, és ezzel csökken a csillag általunk megfigyelt fényessége

“Ezeket a miniatűr csillagfogyatkozásokat a Föld felszínéről is sokan próbálják elcsípni, sokszor sikerrel, mint például Bakos Gáspár és kollégái. Ám a földi légkör állapotának folytonos változása igen komoly probléma, az egyenetlenül áramló levegő ugyanis folytonos fényváltozást, szcintillációt eredményez. A távoli fényforrások pislákolását csak a világűrből végzett megfigyelésekkel lehet elkerülni. A sokkal pontosabb fényességmérés reményében