Melchior és a piritai fojtogató
Életemben sok könyvet olvastam már, de ha jól emlékszem, észt írótól ez volt az első. Számomra, és átlagos európaiként ez egy ismeretlen és egzotikus ország. Ezért kíváncsian fogtam a regény olvasásához és nem csalódtam!
Indrek Hargla nagyon jól elsajátította az írói mesterséget. Az általános: „a gyilkos köztünk van” krimi sémára nagyszerűen húzta rá a középkori ruhát. Az író eredetileg jogot tanult, az ilyen mindig jó alap a zsánerben alkotók számára. érezni, hogy a témaválasztást alapos kutatómunka előzhetett meg. Hitelesen ábrázolja a középkori Tallin és környéke életét, szokásait. Külön érdekes és izgalmas, ahogy a fő szál mellett nagyon részletesen bemutatja korszak étel és gyógyszer receptjeit.
Egy jól elkészített tárgy nem csak praktikus,m hanem esztétikus is. Így lesz teljes az alkotás. Egy történet esetében ezek a cifraságok teszik érdekessé, olvashatóbbá, különlegessé a történetet. Itt a jól megírt középkori környezet a különlegesség. A történet egy régi bevált krimi sémát vesz alapul, de a történet jól felépített, gördülékeny, olvasmányos, Sikerül mindvégig fenntartani a feszültséget. Külön érdeme a könyvnek , hogy az utolsó pillanatig nem sikerült rájönnöm, ki a gyilkos. Csak a gyanú motoszkált bennem, hogy a megoldás nem lesz annyira egyszerű, mint amit a történet sejtetni enged.
A szereplők szépen kidolgozottak. Tudatosan vagy sem, de számomra egyedül Melchior ismerhető és szerethető meg igazán. Az író őt engedi egyedül igazán közel hozzánk. Ez is a klasszikus felügyelős filmekre utal, ahol Columbon vagy Poirot-n kívül mindenki más mellékszereplő.
A történetben erős szerepet kap a család, ami a középkori viszonyokra jellemző lehet, hiszen ki másra lehet számítani. Számomra kicsit furcsa volt, hogy Melchior felesége olyan volt, mint Columboé: sokszor szóba kerül, de sohasem látjuk. Lehet, hogy ennek később még szerepe lesz, de lehet, hogy csak egy rejtett tisztelgés a kancsal nyomozóhadnagy előtt.
Hangulatában nagyon jól megragadta a középkort. Szinte érezni a hideget az épülő kolostorban! Nincsenek idealizálva a szereplők, mindenkiben ott bujkál az esendőség. Nem kímélve a perjelt és az apátnőt sem. Ez tesz gyanússá mindenkit a kolostorban. A történet végére az is kiderül, hogy kinek-kinek milyen oka lehetett a gyilkosságokra. Régi, olykor ősi történetek lebbentik föl a fátylat homályba merült hajdani sérelmekről, vitákról. Vallási áhítat itatja át a csodaváró miszticizmust, ami sok szereplőt hajszol nem épp tiszta cselekedetekre.
Szerettem olvasni a regényt! Előfordult, hogy rá kellett szólnom magamra: „aludj, mert holnap korán kell kelni”. Ha valaki szórakoztató történetre vágyik és szereti a csavaros krimiket, tetejébe még kíváncsi a középkorra, annak szívesen ajánlom ezt a szépen megírt, jó fordítású, izgalmas, felnőtt mesét.
