„Mert szeretem a science fictiont”: Magyar SF kiadás 1990-2014 között

Az Írószövetség SF szakosztályának márciusi estje a magyar kiadástörténet jegyében telt, melyhez a magyar SF kiadás két fontos szereplője vállalta el a beszélgetést: Burger István a Galaktika magazintól/Metropolis Mediától és Csurgó Csaba az Agave kiadótól.

A beszélgetést Szélesi Sándor vezette, aki nyugodtan ülhetett volna a kiadók között is, de ezúttal a kérdezés szerepe jutott neki. A magyar SF kiadás 1990-2014 között cím végeredményben nagyotmondónak bizonyult, egy ilyen teljes történeti áttekintés enyhén szólva szétfeszítette volna a rendelkezésre álló időbeli keretet, inkább az derült ki, ki miért kezdett sci-fit kiadni, mi alapján válogat, és úgy általában mit gondol a magyar SF kiadás helyzetéről.

Burger Istvánnak a Galaktika magazint és a Metropolis Media kiadót bemutató szavai a közönség nagy része számára nem jelentettek újdonságot, de a sikertörténet, az eredmények és díjak összefoglalása olyasmi, amit mindig jó hallani. Ezek után Csurgó Csaba azzal a humoros mentegetőzéssel kezdte az Agave kiadó bemutatását, hogy ő nem tud ilyen impozáns eredményekről beszámolni. A tíz éve alapított kiadó a minőségi szórakoztatásra esküdött fel, melynek egy fontos szegmense a sci-fi. Mondván, miért ne adnák ki saját nagy kedvenceiket, ha már más nem teszi meg.

A rövid bemutatkozások után Szélesi Sándor a múltba lendítette vissza a beszélgetést, pontosabban a kilencvenes évek elejére, amikor a rendszerváltás után a magyar sci-fi kiadás (mennyiségileg legalábbis biztosan) a virágkorát élte. Azonban ez a visszatekintés abban az értelemben terméketlen maradt, hogy akkoriban sem Burger István, sem Csurgó Csaba nem foglalkozott még SF könyvkiadással, csak olvasóként tudtak visszaemlékezni ezekre az évekre.

Feladva a nagy történeti áttekintés lehetőségét, az izgalmas és adódó kérdés egy kiadóhoz, hogy miért sci-fit adnak ki? A válasz magától értetődő volt nem csak a közönségnek, hanem Burger Istvánnak és Csurgó Csabának is: mert szeretik a sci-fit, ezt nem is lehet másként csinálni, mint szerelemből.

Egy kiadóhoz, szerkesztőhöz a másik adódó kérdés, hogy milyen szempontok alapján válogat, akár a magyar kéziratok akár a külföldi szerzők esetében? Burger István és Csurgó Csaba abban egyetértettek, hogy ez egy misztikus kérdés, mert nehéz kiszámítani, hogy minek lesz sikere. Az Agave kiadó évi 30-40 könyvet ad ki, és Csurgó Csaba úgy fogalmazott, hogy gyakran ütköznek az érdektelenség falába, ez hozzá tartozik a könyvkiadáshoz. De ha egy olyan regény nem arat sikert, amely a szerkesztők nagy kedvence és szívügye, akkor a bukás nem fáj annyira. A Metropolis Media szintén évente 30-40 könyvet ad ki (beleszámítva a Galaktika XL-t is), és Burger István nemes egyszerűséggel varázslatnak nevezte a válogatást, ami vagy bejön, vagy nem. Ha nem jött be, akkor is lehet azt mondani, hogy ez áldozat volt a kultúra oltárán. Persze azért a szívügyekből és áldozatokból nem működhet egy kiadó.

A könyveladások kapcsán természetesen szóba kerültek a magyar olvasási és könyvvásárlási szokások. Általános igazságként lebegett a levegőben, hogy a válság hatására az emberek kevesebb könyvet vesznek, és hogy a fiatalok nem olvasnak. Ez utóbbinál a közönség soraiból felröppenő személyes tapasztalatok és élmények azért egy kicsit javítottak az összképen, de nagyon sok biztatót senki sem tudott mondani, pedig az Agave és a Galaktika is ad ki kifejezetten ifjúsági irodalmat, P. B. Kerr műveit vagy Clive Barker Abarat-regényeit. A könyveladásokról beszélve nem lehetett megkerülni a digitális kiadás és a kalózváltozatok kérdését sem, amely mindkét kiadót érintette, de ez ügyben sem volt senki kezében semmiféle világraszóló megoldás, inkább csak a probléma megerősítésére futotta. Az előzőekhez már csak lazán kapcsolódva gyorsan a magyar könyvkiadás általános helyzetére terelődött a szó, előkerültek az aktuális kérdések és aggodalmak is, kívülálló szemével a helyzet, ha nem is feltétlenül tragikusnak, de legalábbis lelombozónak tűnt.

Zárkásképpen Szélesi Sándor a jövőről alkotott elképzelésekről kérdezte Burger Istvánt és Csurgó Csabát, akik azokkal a – körülményekhez képest akár optimistának is nevezhető – szavakkal zárták le beszélgetést, hogy „tesszük a dolgunkat, kiadjuk a sci-fi legjavát” avagy „megyünk tovább a kitaposott úton”. Szóval a közönség megnyugodhatott, a sok rossz hír ellenére lesznek SF regények a jövőben is, már csak meg kell venni őket. Áldozni nekünk is a kultúra oltárán – mindenkinek, aki szereti a science fictiont.

Vancsó Éva