Miért nem kedveljük Stannis Baratheont?!

Érdekes, hogy olvasóként hogyan viszonyulunk egy-egy történet szereplőihez.
Vannak karakterek, akikkel simán azonosulni tudunk, vannak akiknek csupán megértjük a motivációit, vannak, akikért rajongunk függetlenül attól, hogy egyébként mekkora gazemberek, és vannak, akiket egyszerűen nem tudunk igazán kedvelni, pedig alapvetően jó emberek.
Mint például Stannis Baratheon.

Pedig nemcsak, hogy nemesi születésű lovag, érdemei szerint is az. Igazán bátor harcos; elég ha csak a Fekete-vízi csatára gondolunk. Az egész flottája lángokban állt, többezer embert vesztett, ami simán demoralizálhatta volna a seregét, és őt magát is. Mégis partra vergődött a katonáival, pillanatok alatt csatasorba rendezte őket, megostromolta Királyvárat, és őszintén szólva, ha nem ugrik be az utolsó percben Tywin Lannister az oroszlánjaival, Tyrion minden helytállása ellenére Stannis győzött volna.
Erkölcsi tartása, igazságérzete is a pozitív hős ismérvei, s ha ez nem elég, akkor adunak felmutathatja jogos trónigényét.
Bátor, erkölcsös, nemes, és mellette a törvény szava is… általában ennyi elég szokott lenni, hogy kedveljük azokat a karaktereket, akik mellőzöttségükből kitörve vassal hódítják vissza jogos jussukat.
Történetünkben azonban semmi sem a megszokott keretek szerint zajlik. Nem elég, hogy akadnak intrikusok is, akik a háttérben kavarják a sz… izé kuszálják össze a szálakat – lásd például Pókot vagy Kisujjt, de róluk majd később-, Stannis még a saját családjában sem bízhat. Elvégre, aki ilyen helyzetbe kényszerítette, az nem más, mint a saját bátyja.

Az anyai ágon Targaryen-felmenőkre hivatkozva trónt foglaló Robert Baratheon valószínűleg nem volt éppen józan, amikor Stannisnek adta Sárkánykőt, hiszen az hiába nyerte így meg a Targaryenek birtokát, Viharvéget, a Baratheonok fészkét elvesztette. Renly öcsi azonban nagyon is jól járt így, hiszen Viharvég uraként Robert halála után maga mögött tudhatta a Baratheonok összes hűbéresét, és ezáltal katonai támogatását is.
Stannis Baratheon Robert idősebbik öccseként támasztott igénye a Vastrónra, a születési előjog, a Renly mögött felsorakozó lobogókhoz képest szimpla jogi formulává degradálódott.
A kényszerhelyzetben kétes eszközökhöz nyúló hős figurája szintén felébresztheti bennünk a szimpátiát, hiszen mi, hétköznapi emberek is sokszor kerülünk ilyen szituációba, és bizony ha nagyon muszáj, megugrunk olyan döntéseket is, melyeket egyébként sosem vállalnánk be.

Stannis igazi vezető.
Bátor, erkölcsös, igazságos, kiveszi a részt a harcból, és minden körülmények között döntésképes, mely döntésért – bármily nehéz is volt azt meghozni-, vállalja a következményeket, és a felelősséget is.
Ugyanakkor Stannis Baratheon eszközei, melyeket választ, elbizonytalaníthatják az egyszeri olvasót. Melisandre feltűnése, és ténykedése végső célját tekintve ugyan jó, hiszen egyrészt Stannist segíti hatalomra, másrészt a Mások ellen mozgatja az evilági szálakat, és a mágia eszközeit, a vallási fanatizmus markáns jegyei azonban nem csak visszatetszést keltenek, de heves ellenszenvet is. Stannis elégeti a Heteket R’hllor nevében, megfosztva ezzel alattvalóit az isteneiktől, és ugyancsak a Vörös isten nevében embereket éget meg, fekete mágiával saját testvéröccse Renly halálát okozza. Melisandre-hoz fűződő viszonya tele van elfojtással, és szégyenérzettel, hiszen Stannis alapvetően erkölcsös ember, az elveivel összeférhetetlen volna, hogy megcsalja Selyse-t, a feleségét… akkor is, ha az asszony ronda, gőgös, ráadásul hideg és csípős, mint Sárkánykő szikláit ostromló szélvihar.
Úgy vélem mégis, hogy jogos juss, ide- vagy oda, végső soron mégiscsak a puszta férfiúi vágy volt az, mely Stannist elindította azon a bizonyos lejtőn.
Melisandre kitűnő manipulátor, és úgy hiszem, ha csak egy csipetnyit is kételkedett volna abban, hogy Stannist sikerül-e elcsábítania, és céljainak megnyernie, valószínűleg nem a középső Baratheon-fiú lett volna R’hllor “kiválasztottja”.
Egy határozott, magabiztos fellépésű, szilárd erkölcsi elveket valló, markáns, karakteres férfiból, és szerető apából szűklátókörű, merev, zsarnokoskodó trónkövetelővé vált hát.
Testvérgyilkos diktátorrá.
Bár megértjük a motivációit, és együtt érzünk vele, mégsem kedveljük igazán.
Martin mester bravúros karakterei közül Stannis az egyik, aki abszolut ambivalens figuraként megérdemli az olvasók kitüntető figyelmét.

Kovács Rhewa Andrea

Kapcsolódó cikkek:

Trónok harca – ahogy a művészek elképzelték, és amilyen a sorozat végül lett galériában: http://www.booker.hu/hirek/?hirek[hirek][hir]=255

A sorozat másik ellentmondásos karakteréről, Jaime Lannisterről is kérdezzük kedves olvasóinkat:
http://galaktika.hu/miert-szeretjuk-jamie-lannistert/