Százmilliók élete a tét New Yorkban

A New York-i ENSZ Klíma Csúcstalálkozó nyitányaként, a világ több száz városában zajló tüntetéssorozat keretében, milliók vonultak utcákra, hogy így hívják fel a figyelmet a klímaváltozás megakadályozásához, még inkább a folyamatok lassításához szükséges nemzetközi összefogásra.Miközben a Kiotói Jegyzőkönyv keretében, 2012-ig vállat kötelezettségek teljesítésének határideje 2020-ig tolódott – mely értelmében az üvegházhatású gázok kibocsátását drasztikusan kell csökkenteni –, az éghajlatváltozás problémája tovább gyűrűzik. A csúcs egy újabb (halvány) reményt jelent, hogy átfogó és alapos megoldás születik a mindenkit érintő klímaváltozásra. Bár szinte az élet minden területén észlelhetőek az időjárást érintő változások, de a sarkkörök jelentik az éghajlat „állatorvosi lovát”, ahol minden káros folyamatot meg lehet figyelni.

Az északi féltekén a jég kiterjedése elérte a szezonális minimumot és a hatodik legkisebb 1979 óta, mióta szatellitekkel figyelik a kiterjedését – számolt be a rossz hírekről a Nemzeti Hó- és Jég Adatközpont. A legkisebb kiterjedést 2012-ben mérték, amikor 3,41 millió négyzetkilométer jegyeztek fel a tudósok. Az idei kiterjedés csak kis mértékben marad el a tavaly mértéktől, akkor 5,02 millió négyzetkilométerre csökkent a jég.

Az Északi-sark jégmezőinek 1981-2010-es átlaga (sárga vonal) és kiterjedése idén, szeptemberben.

2014 elején apokaliptikus „jósaltok” érkeztek a Föld másik feléről, az Antarktisz állapotáról. Jelenleg 159 milliárd (!) tonna jég olvad ki évente az Antarktiszból, dupla annyi, mint a 2000-es években. A három, déli-sarki gleccser, a Pine-szigeti, a Thwaites és a Smith jege egyre gyorsabban olvad (és csak 60%-ban pótlódik), ezzel huszonnégy századmilliméterrel „veszik ki részüket” az évi 3 mm-es tengerszint növekedésből. Az érintett terület, a nyugat-antarktiszi jégmező (WAIS, West Antarctic Ice Sheet) összeomlására – a globális felmelegedés mértékétől függően – 200-500 éven belül kerülhet sor. A jég olvadását a klímaváltozás miatti szélirányváltozás okozza, mely melegebb vízrétegeket sodor főként az Antarktisz nyugati feléhez. A WAIS olvadása nem lenne egyedi a Föld történetében, erre már egyszer sor került 125 000 ezer évvel ezelőtt. Akkor az átlaghőmérséklet 4 fokkal volt magasabb a mainál, míg a tengerszint magassága 5 méterrel több. Ez az 5 méter ma azt jelentené, hogy majd’ teljes Hollandia víz alá kerülne, Florida egy részével együtt, Ázsia partvonalán is jelentős terülteket követelne magának a víz, ahogyan nem ajánlanánk ebben az esetben egy bahama-szigeteki nyaralást sem.

A fenti folyamatokkal szemben a Nemzeti Hó- és Jég Adatközpont szeptember 19-i jelentése azonban arról számol be, hogy a szatellites mérések 20 millió négyzetkilométernyi jégfelületet mutattak ki, mely tovább nőhet októberig.

Az Antarktisz jégmezőinek 1981-2010-es átlaga (sárga vonal) és kiterjedése idén, szeptemberben.

Ez a (pozitív) rekord azt jelenti, hogy a klímaváltozás hatását túlbecsültük? Nem. Inkább azt, hogy a folyamatok kiszámíthatatlanabbak, mint azt gondoltuk.

forrás: NBC Science