Mini-interjú Weisz Györgyivel, az Őrség-sorozat fordítójával

A szemfüles Galaktika olvasók már értesülhettek arról, hogy milyen újdonságokkal készülünk a 2017-es év második felében. Izgalmas új szerzők és régi kedves ismerősök is lesznek a megjelenések között. Egy-egy magyar kiadás mögött számtalan munka áll, és ennek az egyik legfontosabb szereplője a fordító. Az elkövetkezendő hetekben egy mini-interjúsorozat keretében szeretnénk bemutatni fordítóinkat, akiknek mind mi, mind pedig az olvasók sokat köszönhetnek. Az első interjúban Weisz Györgyit, több Sztrugackij-kötet (A kárhozott város, Lakott sziget), a Metamorfózis trilógia és az Őrség-sorozat fordítóját ismerhetitek meg.

Miért lettél fordító? Mi volt az első munkád?
Magyar–orosz szakon végeztem a Bölcsészkaron (még valamikor időszámításunk kezdete előtt). Fordítói pályafutásom megszámlálhatatlan (szörnyűséges) újságcikk lefordításával kezdődött, mondhatni, megélhetési fordító lettem. Első komolyabb munkám egy gyerekeknek szóló, ismeretterjesztő könyv volt természettudományos felfedezések születésének történetéről. Ezt még néhány könyv követte.

Hogyan ismerkedtél meg a fantasztikummal?
Mindenevő olvasó voltam mindig is, hamar kezembe kerültek Ray Bradbury, Stanislaw Lem, Isaac Asimov, és persze nem utolsósorban a Sztrugackij-fivérek könyvei. Azóta nem szabadulok a műfajtól.

Kedvenc könyv és film a zsánerben?
A marsbéli krónikák, Szénanátha, A kárhozott város, A hétfő szombaton kezdődik stb. Sok van, hirtelen ezek jutottak eszembe. Kedvenc filmem Tarkovszkij Stalkere.

Weisz Györgyi

Fordítóként hogyan kerültél kapcsolatba a sci-fivel?
Bevallom férfiasan, nem emlékszem pontosan. Azt hiszem egy közös ismerősünk mutatta be Németh Attilát, vele beszélgetve derült ki közös érdeklődésünk. Valahogy így kezdődött.

Beszélhetünk külön fordítási szabályokról a zsánernél?
Azt hiszem, nincsenek ilyenek, a fantasztikus irodalom fordítására is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint bármely más műfajéra. A lényeg az, hogy minél hűségesebben sikerüljön visszaadni a szerző elgondolását, stílusát, a mű hangulatát. Persze fontos a nyelvtudás, és – talán furcsán hangzik – úgy gondolom, a fordítónak mindenekelőtt magyarul kell jól tudnia.

Mi volt a legnagyobb kihívás a jelenlegi regény (Varázsőrség) fordításánál?
Kihagytam néhány évet, hosszú szünet után kezdtem bele újra a fordításba, és bizony bele kellett rázódnom, és sok dolognak utána kellett néznem az előző kötetekben, hogyan is volt…

Olvasóként hogy tetszett a könyv?
Az Őrség-rajongók biztosan szeretni fogják. Remélem.
Lukjanyenko az Őrség-könyvekben kitalált egy egészen új világot, amely úgy új, hogy azért ráismerhetünk a „régire”, a miénkre, amelyben élünk. Nem véletlen, hogy „társszerzői” akadtak, akik az általa megalkotott alakokat, helyzeteket továbbgondolták, új történetekkel gazdagították az Őrség-galaxist.

A jövőben fordítanál még a szerzőtől?
Szívesen. Hiszen nemcsak az Őrségeket találta ki, többi könyve (Az Ugrás-sorozat, Világok őre, Az Ég fürkészei) is lebilincselően izgalmas. Kíváncsi vagyok, milyen új ötletei támadtak.