Most a fiataloké a főszerep – VarázsŐrség
Az Éjszakai őrség 1998-as megjelenése óta az Őrség univerzum hatalmas utat járt be. A hatrészesre hízott alapsorozaton túl számos tehetséges író adta saját ötleteit a Szergej Lukjanyenko által megteremtett világhoz, mások pedig magával a mesterrel álltak össze egy-egy kötet erejéig. Példának mondhatnánk kiadónknál megjelent könyveket, mint a Más Őrség vagy a Vlagyimir Vasziljev által jegyzet köteteket, vagy a legújabb regényt, amit Lukjanyenko Arkagyij Suspanovval írt közösen: a VarázsŐrség.
Értelmezhető egyfajta kiegészítő kötetként, egy 5/1-es rész, ami az Alkonyi őrség és az Utolsó őrség közötti időszakban játszódik, Moszkvától nem messze. A főszereplő Dmitrij Dreher Másféle irodalomtanár, aki cselekmény középpontjában is álló Fénypárti és Setét gyerekek számára fenntartott iskolában tanít. Egyik osztályában hét alacsony szintű Másféle válik a kedvenc tanítványaivá, akik A holt költők társasága című film után szabadon „holt költőknek” nevezik magukat. Ebbe a közösségbe kerül be Anna Golubjova, a dzsinn is, és megjelenésével együtt különös események egész sorozata indul meg. A „Másféle irodalom”-ban ismeretlen alakváltók zavarják meg az emberek nyugalmát, a „Másféle történelem”-ben egy szentpétervári kirándulás során ismeretlenek a város mágikus auráját piszkálják fel, a befejező történetben, a „Másféle földrajz”-ban pedig az addig ismert Másféle világ fordul ki önmagából.
A következő szakasz kisebb spoilereket tartalmazhat.
A hexalógia időrendjéhez képest a VarázsŐrség nagyjából a Fuaran eset után helyezkedik el időben. Ezenkívül bizonyos szereplők az ennél a korszaknál korábbi kötetekből (konkrétan az Éjszakai Őrségből, az Alkonyi Őrségből és a Káosz-Őrségből), de ezeknek a nem ismerete nem vesz el semmit az új regény élvezetéből. Lukjanyneko és Suspanov teljesen új szereplők és helyszín köré építik a történetet az Őrség univerzum már lefektetett szabályai mentén. Habár olyan részletesen, mint az alapsorozatban nem mélyülnek el a mágikus jelenségek magyarázataiban, de a cselekmény megértéséhez szükséges információt megadják az esetleges új olvasók számára is. Így ha most ismerkedsz az Őrség világával, ne félj, ezzel a könyvvel is kezdheted!
Az új kötetet a régi motoros Őrség olvasóknak is élvezet lesz olvasni, hisz többször is az eredeti sorozat hangulatát idézi. Az első történet (Másféle irodalom) egy igazi bemelegítés, ahol megismerjük Drehert, Annát és a holt költőket. A következő kalandokban a regény már hozza a jól megszokott lukjanyenkói történetszövést és fordulatokat. Emellett az Őrség-könyvek másik erőssége is szintén jelen van. Lukjanyenko és későbbi írótársai egy teljesen működőképes világot teremtettek, amibe úgy tudnak új ötleteket elhelyezni, hogy olvasóként ne érezzük azt, kilóg a lólába. Több módszerrel teszik ezt. Egyrészt már korábban ismert elemeket illesztettek a jelenlegi regény témájához. Például történelmi személyek mágusokként való megjelenítése nem idegen ebben az univerzumban (gondoljunk csak Thomas Learmontra vagy Erasmusra), azonban a szereplők közös tantárgyához (irodalom) igazodva ezúttal Lukjanyenko híres orosz és más nemzetiségű írókról és költőkről rántja le a fényes vagy sötét színt és árulja el, kik is merítettek ihletet a mágia birodalmából.
A VarázsŐrség orosz kiadása
A már jól ismert világépítési technika mellett új ötletekkel is bővül az ismert világ. Anna szerepeltetésével megjelenik a dzsinn, egy különleges lény az Őrség univerzumban, aki ebben a formában exotnak, azaz alacsony képességű mágusnak minősül. Korábban is találkoztunk ilyenekkel (pl. jövendőmondók), azonban olyan bőven, mint a VarázsŐrségben még nem olvashattunk ezekről a Másfélékről. Továbbá bővül tudásunk az alakváltókról is a Danyilov ikreken keresztül, akik az eddig megismert farkas alak helyett kígyóvá változnak. A könyvbeli magyarázat szerint ez azért van így, mert Ivan és Masa felmenői Indiából származnak; ez azt sugallja, hogy a felvett állat alakja lehet akár földrajz specifikus is. Végül pedig nem elhanyagolandó, hogy a VarázsŐrséggel végre kapunk egy olyan részt, amivel beleláthatunk az Inkvizíció működésébe, abba, miként képzik a szervezetbe belépő mágusokat és varázslónőket, és természetesen jól kigondolt intrikákat sem kell hiányolnunk részükről.
A fordulatos cselekmény és a világbővítés mellett még a főkonfliktus teszi izgalmassá a regényt. Habár a benne szereplő három történet nem tűnik összefüggő egésznek, a közös szereplők és az Inkvizíció intrikái mégis azzá teszik, de fontosabb összetartó elem a fiatalok és az idős Másfélék értékrendje közötti különbség. Talán először merül fel az Őrségek világában, hogy merre kellene haladnia a Fénypártiak és Setétek alkotta társadalomnak. A holtköltők, akik a választás jogától megfosztva (hasonításkor a Homály és a potenciális Másféle adott hangulata dönti el, hogy ki milyen színű lesz, nem pedig ők a saját akaratukból) és a szintjükből eredő örökös megkülönböztetés miatt némi reformálást szeretnének az eddigi rendben. Azonban a nagyobb jó érdekében (a Megállapodás betartása) az idősebb mágusok nem változtatnának a jelenlegi rendszerben. Ezzel Lukjanyenko és Supanov ismét nehéz erkölcsi kérdést feszeget, amibe az emberiség örökérvényű dilemmáját, de akár jelenünk politikai és társadalmi kérdéseit is beleláthatjuk (Lukjanyenkónál, aki szereti korunk égető problémáit is beleszőni Őrség-történeteibe, utóbbi nem elhanyagolandó az értelmezésnél).
A VarázsŐrségtől mindent megkapunk, amit eddig is szerettünk ebben az univerzumban: fantasztikus ötletek, szövevényes cselekmény és komoly kérdések körüljárása a cselekményen keresztül. Az Őrség rajongók biztosan szeretni fogják az új regényt, de azok is kézbe vehetik, akik kicsit idegenkednek a kiegészítő kötetektől vagy valami rövidebb, beugró epizóddal ismerkednének meg Lukjanyenko világával.
