Nem mind ufó, ami fénylik

Vastag ködben vagy felhőzetben egy átlagos repülőgép is lassan vonuló, halványan derengő koronggá alakulhat az égen, ahonnan már csak egy ugrás a repülő csészealjak bejelentése.

“Már több mint negyven perce piros, zöld és lila villogó fények vannak az égbolton, a Jászai Mari tértől nyugatra, az Árpád híd felé. Nem mozognak, egy helyben állnak, és a nagyobb piros fény változtatja a villogását. Lehet, hogy ezek meteorok, de ilyet meg sose láttam! Egy helyben vannak, pedig a meteorok gyorsan mozognak, nem?” – írja olvasónk, aki valószínűleg a legújabb “éjszakai divatot”, a világító ledekkel felszerelt sárkányok eregetését látta. Budapesten leggyakrabban a Margitsziget környékéről eresztik fel a sárkányokat, alkalmanként 100-200 méter magasra.

Játssz a Drukkával, nyerj csodás ajándékokat! Részletek itt!

Számos ehhez hasonló levelet kaptunk az elmúlt hetekben, a visszazuhanó UARS műholdról és a Draconida-meteorrajról írt cikkeinkhez. Olvasóink leggyakrabban valamilyen fényes jelenségről számoltak be az éjszakai égen, amelyről nem tudták eldönteni, mi lehet.

A leglátványosabb csillagászati jelenségek

A kivilágított városokból az erős fényszennyezés miatt csak a töredékét vesszük észre azon objektumoknak és jelenségeknek, amelyeket akár szabad szemmel is meg lehet figyelni. A megfigyelhető dolgok listáját tovább csökkentheti, hogy szemünk csak lassan, negyed-fél óra után alkalmazkodik eléggé a sötéthez annyira, hogy a halványabb látnivalókat is azonosítani tudja – ezért ha valaki csak néhány percre megy ki a kivilágított szobából az ég alá, ne csodálkozzon, hogy szinte semmit sem lát rajta. Akadályt jelentenek még a különféle tereptárgyak, amelyek az égbolt jelentős részét takarhatják ki. Ám ha mindezeken a nehézségeken úrrá lettünk, meglepően gazdag élményekkel szolgálhat az éjszakai égbolt. A csillagászati jelenségek, az égitestek között számos feltűnő akad. Leggyakrabban a fényes Vénusz okoz meglepetést a megfigyelőknek. Az erős fényű égitestet a megfigyelő egy optikai csapódás révén néha lassan mozogni, imbolyogni látja az égen. A Vénusz mindig a Nap közelében mutatkozik, tehát vagy este nyugaton, naplemente után; vagy hajnalban keleten, napkelte előtt látható. A nála nem sokkal halványabb Jupiter viszont a Naptól távol is előfordulhat, napjainkban például késő este emelkedik magasra az égen. Vörös színe révén a Mars jövő tavasszal lesz az éjszakai égbolt feltűnő, fényes objektuma. A bolygókat a csillagoktól szabad szemmel is el lehet különíteni. Míg a csillagok fénye vibrálni, szakkifejezéssel szcintillálni látszik, a bolygók fénye stabil, változatlan.

Meglepően változatosak lehetnek a nagyobb meteorok (hullócsillagok), azaz tűzgömbök is: eltérő a sebességük és a színük, útjuk mentén feldarabolódhatnak, vagy a végén felrobbanhatnak – haladásuk után pedig izzó nyom maradhat vissza, amely a felső légköri szelek miatt meg is csavarodhat. Alkalmanként az üstökösök mutatkoznak feltűnő, szabad szemmel is látható objektumként az égbolton. Ilyen ritka látványt nyújtott például 1997-ben a Hyakutake és a Hale-Bopp üstökös, amelyeket tízezrek láttak távcső nélkül hazánkból is.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=VABB357K13FgbSAT

Légköroptikai jelenségek

Sok az érdekes, meglepő tünemény a különféle légköri jelenségekkel kapcsolatban is. Itt említhető a hazánkból ritkán látható, színét és alakját változtató sarki fény. Jelenleg a Nap aktivitása erősödik, és már majdnem havonta produkál egy-egy olyan kitörést, amelynek ha anyagfelhője eltalál bennünket, akár Magyarországról is megfigyelhetünk sarki fényt. Előrejelzés a Spaceweather.com honlapon.

A naptevékenység összetett módon befolyásolja bolygónkat,
és alkalmanként szokatlan fényjelenséget okoz az éjszakai égen

Érdekes az éjszakai Hold körül mutatkozó halo- és koszorújelenség, amelyek során egy vagy több gyűrű, illetve ív vagy fényes folt övezi az égitesteket. Ritka és érdekes, a fénytörés miatt előálló helyzet, amikor például a lenyugvó vagy felkelő Nap, esetleg Hold képe több darabra esik szét.

Holdhalo az égen (Schmall Rafael)

Egyes állatok is megtréfálhatnak bennünket. A denevérek például rendszeresen mutatkoznak sötét árnyak képében a csillagos háttér előtt, de nagyobb madarak, például ludak is keltettek már rémületet, amikor kivilágított település felett repültek el. Világos hasukról ugyanis a sötétben feltűnően tükröződik vissza a közvilágítás fénye. Ilyen jelenség Budapestről is látható időnként, ha nem pont egy lámpa alatt állunk, de nem is egy sötét hegycsúcson vagyunk – hanem például a peremkerületeken nézzük az égboltot. A madarak gyakran csapatban mozognak, és szárnycsapásaik a távolból változó méretű vagy fényességű fénypontnak mutatkoznak.

Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Régmúlt napok fénye + Ajándék Pengefutár

Műholdak és űrállomás

A leggyakrabban félreértelmezett, sokszor ufójelenségként leírt éjszakai fényjelenség emberi eredetű. Itt említhetők a különféle műholdak és űreszközök, amelyek közül a Nemzetközi Űrállomás igen fényes. Korábban űrrepülőgépek is megtréfálták a megfigyelőket, amikor kiterjedt felhőt alkotott körülöttük a leszállás előtt kibocsátott vizelet, amely jéggé fagyott kristályokat alkotott az űrben. A műholdak alkalmanként forgó mozgásuk miatt váltakozva fényesedni és halványodni látszanak, illetve vannak olyanok (Iridium műholdak), amelyek csak néhány másodpercre fényesednek fel, de ekkor sugárzásuk intenzitása a Vénuszéval is vetekedhet.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=oawc8DETgRz9dViM

Fényes pontként vonul a Nemzetközi Űrállomás az égen

Némely mesterséges holdak egymás közelében, “alakzatban” haladnak, de legfurcsábbak azok, amelyek a felső légkör és a mágneses tér vizsgálata céljából mesterséges felhőt hoznak létre. Utóbbi érdekes alakváltozását a kutatók a magasban zajló folyamatok megismerésére használják, míg a felszíni érdeklődőket érthető módon meglepi a szokatlan látvány. Egyes műholdak vissza is térhetnek a légkörbe, ahol elégnek, a meteoroknál lassabb és hosszabb jelenséget produkálva.

Kövess bennünket a facebookon is!

Forrás: origo/tudomány