Okkultizmus, szexizmus, rasszizmus
Aleister Crowley személyisége olyan mély benyomást tett a huszadik század elején, mint a popkultúra legnagyobb polgárpukkasztó ikonjai. Egyszerre volt Elton John, Mick Jagger, Marilyn Manson és a századvég tévés evangélistáinak és okkultistáinak furcsa és bizarr keveréke.
A század elejének legendásan ellentmondásos figurája volt. Sakkmester, remek hegymászó, író, vallás kritikus és tagadó, vallásalapító. Életrajzírója szerint sok művét alkotta tudatosan meg úgy, hogy azok feltűnést (is) keltsenek. Ezáltal biztosította követőinek megbecsülését és emiatt könyvei még évtizedekkel a halála után is keresett könyvek. Legalább annyian támadták, mint amennyien rajongtak érte. Ő volt a századelő Howard Stern-je.
Bár gyakran vádolták ezzel, soha nem hajtott végre emberáldozatot, s nem is bátorított senkit erre. Életének legnagyobb kihívása volt, hogy nem tudta elfogadni a nála kisszerűbb elmélet. Képtelen volt megérteni, hogy a körülötte élők többsége nem annyira intelligens és kulturált, mint ő. Épp ezért megvetette azokat, akik nem voltak képesek megérteni őt é s ördögi kéjjel riogatta őket. Ez írásaiban ragyogóan látszik.
Nem csak műveit, de életét is átjárta a szex. Sok művében mindössze burkoltan utalt a szexuális mágia eszközeire, a puritán brit világot megbotránkoztatta a tabunak ítélt kifejezések használatával.
Műveiben a végletekig túlzásba esett, nagyon is beteges humorral rendelkezett. A szövegkörnyezetből kiragadott részletek alapján gyakran vádolták erkölcstelenséggel, gyermekek megrontásával és még emberáldozattal is. Bár a kiragadott részletek látszólag alátámasztották a vádakat, a teljes szövegkörnyezetet figyelembe véve egyértelmű, hogy Crowley nem hirdette ezeket a tanokat.
Végletekig elment a polgárpukkasztásban. Nem csoda, hogy a puritán Angliában állandó támadások kereszttüzében élt, ha olyanokat vetett papírra, mint a “a 666-os számú, a Vadállat azt tanácsolta, hogy minden gyermek már ifjúkorától kezdve meg kell ismertetni a szexualitás minden formájával, amint a szülés folyamatával is, hogy hamis és misztikus ostobaságok el ne ködösítsék ifjú elméiket…”
Crowley hamar megismerkedett a drogokkal és egész életét meghatározta. Ez egyrészt saját döntés, másrészt orvosi kényszer volt. Élete során gyakran használt drogokat, nem csak élvezetből, hanem magán kísérletezett. Az 1920-as években, míg Párizsban volt tudattágító szerekkel is kísérletezett, részletes és pontos feljegyzések bizonyítják kísérleteit, amelyeket laudanum, ópium, kokain, hasis, alkohol, éter, meszkalin és heroin felhasználásával végzett.
A legelfogadottab elmélet szerint mentora, Allan Bennett vezette be a drogok világába, de mint mágikus segédeszközként tekintettek rá. Kairói lejegyzett látomásait is a folyamatosan használt különböző drogoknak és ezek legváltozatosabb keverékeinek köszönhette.
Meglepő módon még sem emiatt lett függő, amely haláláig elkísérte. Életét megkeserítő erős asztmájára orvosa morfiummal kezelt. Crowley emiatt vált haláláig heroin függővé.
Jellemének nem elhanyagolható része volt bigottsága és rasszizmusa. Ez viktoriánus neveltetésének egyértelmá következménye. Örökölte korának legtöbb szociális, rasszista és szexista előítéletét. E téren is jellemző volt mindent uraló kettősége. A korabeli nyugati értelmiségiekhez hasonlóan érdeklődött a színes bőrűek iránt. Ugyanakkor gyakran nyilatkozott lenézően róluk. Támogatta a kínaiak elleni erőszakot, “niggernek” nevezte az olaszokat és indiaiakat. Bár előszeretettel foglakozott a kabbalával, műveiben olyan nyíltan antiszemita volt, hogy ezeket a részeket később kiszerkesztették műveiből.
Rasszizmusa ellenére tanulmányozott és értékesnek tartott több mágikus hagyományt, melyet az általa támadott etnikai csoportok hoztak létre. Ilyen volt például a jóga, a Kabbala, a boszorkányság, vagy a I Ching. Sőt, mindezek ellenére Crowley úgy vélte, hogy egyik korábbi életében Ko Hsuan kínai taoista író volt.
Ezek után meglepő, hogy mindezek ellenére úgy vélte, hogy az emberek fajok vagy osztályok szerinti elkülönítése hiba, az embereket kizárólag egyéniségekként szabad értelmezni. Ugyanakkor azt is kijelentette, hogy a mágia tanoncai mindenfajta faji megkülönböztetés felett állnak.
Crowley ugyanakkor korának megfelelően szexista volt. Osztotta a viktoriánus előítéletet, amely szerint a nők cupán másodlagos emberi lények, értelem és érzelem szempontjából is. De Elismert, hgy a nők nagyon el voltak nyomva a férfiak és a törvény által is. A legtöbb nőt még arra sem tartotta méltónak, hogy egyénnek nevezze őket, úgy vélte mindössze az ösztöneik irányítják őket. Ebben a kérdésben Crowley semmiben sem különbözött kortársaitól, a nőkről alkotott elképzeléseivel saját korának felfogását tükrözte.
De teljesen másképp tekintett a nőkre mágikus szempontból. Ha a férfi és a nő is egyaránt beavatott, akkor a thelemikus filozófia értelmében a férfi és a nő kiegészítik egymást, egyesülésük mágikus erőket szabadíthat fel.
Crowley életében gyakran nehezen megkülönböztethető, hogy mit gondol komolyan, és mi csupán polgárpukkasztás. Emiatt nehéz is műveit értelmezni. Inkább csak el kell fogadni, és stílusát elméjét, gondolatmeneteit élvezni.
