OscarWATCH: Coco és a mexikói túlvilág
Március 4-én kerül megrendezésre a 90. Oscar-gála, melynek jelöltjei között idén is sok SF film található. A filmrovaton belül a rendezvény felvezetéseként új kritikasorozatot indítunk, melyben a fő kategóriákban található fantasztikus filmeket vizsgáljuk meg, abból a szempontból, hogy miért is kiemelkedőek a saját műfajukon belül. Elsőként a Pixar animációs filmjével, a Cocóval kezdünk, mert a túlvilág sose volt még ilyen vicces és izgalmas.
A Coco 2017 őszén mutatkozott be a mozikban és főleg amiatt vált ismertté, mert még a felnőtt nézőket is sírásra késztette, minden második jelenetében. Nem annyira meglepő ez, hiszen a Toy Story 3 rendezőjétől, Lee Unkrichtól érkezett az animációs kaland és olyan témakört dolgozott fel, amelynek irányába gyerekmese nagyon ritkán téved. Ez pedig a halál. Elsőre sötéten hangzik ez, de valóban így volt, a Coco ugyanis a mexikói halottak napján játszódik, különös körítésben.
A történet szerint Miguel Rivera, egy tizenkét éves mexikói kisgyerek akkora zenerajongó, hogy a családja minden tiltása ellenére is a gitározással és az énekléssel akar foglalkozni, napjai nagy részét ez a hobbija teszi ki. A legtöbb ember élete során (sajnos) találkozik a szülői tiltással, valószínűleg ezért is ütött nagyot sokaknál már ezzel a témával is a film. Ami a Coco nagy ereje és szépsége, hogy ennél tovább mert menni. A sztori nagy része ugyanis a holtak birodalmában játszódott, ahol Miguel megismerkedett családja történetével és azzal, hogy felmenői miért ellenzik annyira a zenélést.
Ha perspektívákat keresünk, szimpla animációs filmekben, akkor a Pixar háza ajtaján kell kopognunk, a filmstúdió ugyanis olyan elgondolkoztató produkciókat tett már le az asztalra, mint WALL-E, az Agymanók és a Fel. Ezek mindegyike fontos témákkal foglalkozik, van, amelyik az eltunyult társadalmat, akad olyan, mely az emberi érzelmeket és persze a Fel az öregedést dolgozza fel. A Coco a halálhoz nyúl, ahhoz, hogy még a túlvilágon lévő lelkeknek is meg kell békélniük azzal, hogy egyszer semmivé lesznek.
A Coco nagyszerűen adagolja be felnőtt és gyerek nézőknek egyaránt, hogy az elhunyt rokonokat, ismerősöket nem szabad elfelejteni. Az emlékeinkben tovább élnek. Ehhez a mexikói vallás, a film vizualitása nagyszerű körítést ad, a zenékről már nem is beszélve. A Coco megríkat, megnevettet és ezt teszi úgy, ahogy csak a korszakos filmek képesek rá.
Oscart neki? Március 4-én kiderül.
A kategória jelöltjei:
Bébi úr (The Boss Baby)
A kenyérkereső (The Breadwinner)
Coco
Ferdinánd (Ferdinand)
Loving Vincent
