Pusztító rejtély – Mi a gömbvillám? I.

Sárkánytűz? A kísértetek felbukkanásának nyoma? Egy plazmából álló, extrém természeti jelenség? Négy dimenzióban utazni képes elektromos kisülés? Vagy netán a földönkívüliek létezésének bizonyítéka? A gömbvillámok jelenségét a mai napig titokzatos köd lengi körül.

A jelenség leírása

A gömbvillám – vagy régies elnevezése alapján matató ménkű – a mai napig a legrejtélyesebb természeti jelenségek egyike: egy furcsa, és viszonylag ritkán észlelhető elektromos anomália, mely leggyakrabban vihar közben, a villámbecsapódásokat követően jön létre. Különlegességük, hogy élettartamuk jóval hosszabb a normál villámokénál, akár tíz másodpercig is láthatóak. Általában a föld közelében felfedezhető, fénylő objektumok, melyeket főként nyílt térben észleltek, de volt már rá példa, hogy zárt térben figyelték meg keletkezésüket.

Formájuk és színük igen változatos lehet: általában – ahogy erre elnevezésük is utal – gömb alakúak, de ritka esetekben körte, vagy szivar formáját is ölthetik. Méretük is igen sokféle: néhány centiméteres átmérőtől egészen a néhány méteresig terjedhet. Színváltozataik a fehértől a sárgán/narancssárgán át a vörösig és a kékig léteznek, általában fényerejük nem olyan erős, mint a normál villámoké, megjelenésükkor gyakran szikrákat vetnek ki magukból. A beszámolók alapján a gömbvillámokat jellegzetes szag és hang-hatás kíséri, nagyon ritkán anyagkiszóródás is. Megjegyzendő viszont, hogy a természetben észlelt gömbvillámok is rendkívül változatosak, s nem is bizonyos, hogy egyetlen jelenségről van szó.

Mozgásuk egészen extrém és megmagyarázhatatlan – nem hasonlítható a villámokéhoz. A gömbvillámok általában a földdel párhuzamosan, egy magasságot tartva, lassan lebegnek, néha megállnak. Irányváltoztatásuk igen gyakori, ezt valószínűleg a változó elektromos terek befolyásolják. Bár vannak hipotézisek, melyek ezt – a fizika törvényeinek ellentmondó – viselkedést annak tudják be, hogy a gömbvillám tudatosan változtatja a pályáját, azaz képes a gondolkodásra. Nagy ritkán csoportban is előfordulnak, mozgásuk ez esetben egymásét követi, esetenként szétválnak és összeolvadnak.

Megszűnésük általában felrobbanással, vagy elhalványulással megy végbe, a szemtanúk beszámolóiban említett környezetmódosító hatásaik alapján energiájukat 1000 J és 10 MJ közé becsülik. Élettani hatásaik nagyban hasonlítanak az egyenáraméhoz: légzési és szívritmuszavarokat, égési sérüléseket és az esetek nagy többségében halált okoznak. Élőlényekre a kisebb „példányok” is életveszélyesek, a nagyobbak szilárd testeket égethetnek át.

Forrás: itt

Folytatás következik!