Rajongó egy gyűjtő szentélyében – Csillagok Háborúja kiállítás élménybeszámoló
„Akiket én ismerek gyűjtők, azok általában sötétben, 20 fokban, elrejtve tartják a gyűjteményüket, így ez most igazi csemege.” – fogadott tréfálkozva minket a bejáratánál Barta Zoltán, a Magyar Star Wars Klub vezetője, aki egyben a The Fans Strike Back kiállítás tárlatvezetője is.
Teljesen egyetértek. ’97 karácsonyán a családom díszektől duzzadó fenyőfája alatt is a díszdobozos Star Wars Trilogy Special Edition kiadása várt türelmesen, hogy életembe megkezdje diadalmas útját. A történet vákuumként szippantott magába és a kezdeti mohóságom, ami a válogatás nélküli gyűjtésbe hajszolt, Obi-Van Kenobi csoki papírok és Padmé Amidala királynőt ábrázoló testápoló flakonon át füzetek és csecsebecsék vásárlásába kimerülve, idővel és érettségemmel finomodott űrhajó modellekre és könyvekre.
Pontosan át tudom érezni milyen egy-egy tematikus rendezvényen reményteljesen végigmenni a standokon bízva egy különlegesebb darab beszerzésében, vagy az interneten előrendelni egy régen várt modellt. Ugyanilyen kivételes élmény egy másik gyűjtő kollekcióját megcsodálni – szigorúan hátratett kézzel, közel hajolva. Vagy a sajátunkat megmutatni egy hasonlóan elkötelezett rajongónak. Szigorúan ugrásra kész pozícióba, hogy életünk és vérünk árán megvédjük.
A kiállítás fogalmát át kell írni a tárlat idejére: hozzászoktunk a szaktekintélyek vagy egy bizottság által összeállított múzeumi keretek között prezentált műtárgyak halmazához. Azonban itt nem filmes relikviák láthatóak és nem is egy klasszikus értelembe vett kiállítás: a lenyűgöző gyűjtemény a spanyol Daniel Prada magángyűjtői kollekciója. A figurák, diorámák és jelmezek egy ember ízlését és értékítéletét adják vissza, így, ha hiányoljuk a kedvenc karakterünket, legyünk elnézőek.
A Csillagok Háborúja – Egy új remény magyarországi bemutatójának 40. évfordulója alkalmából nyílt tárlat első termében Daniel képével és gyerekkori relikviáival találkozhatunk először. A szappanok, képregények és társasjátékokkal teli vitrinekkel szemben életnagyságú C-3PO és egy folyamatosan pityegő R2-D2 áll. Mindenki hős kis robotját, mint kiderült, mosogatógépdobból készítették. Ezután autentikus környezetben a filmek kronológiai sorrendjében végighaladhatunk a történeten és a vitrineken. Az egyes termek elején az epizódok rövid történetei olvashatóak filmes érdekességekkel, a kiállított tárgyak mellett kis műanyag plaketteken olvashatunk néhány alapadatot a karakterekről. A tárlat – általam egyetlennek ítélt – hiányosságába ezzel bele is futottunk. Még az átlag rajongók is tudják ki melyik fajhoz tartozik, melyik bolygón született és melyik filmben szerepelt. Idézni is tudnak a karaktertől. Viszont, hogy miért került bele Daniel gyűjteménybe, miért különleges és egyedi arról sajnos nem tudunk meg semmit.
A figurák azonban fantasztikusak: órákat töltöttünk a profi művészek és szakemberek egyedülálló munkáinak nézegetésével. Magával ragadó beállítások és részletesen kidolgozott figurákat kapunk, amelyek itt-ott a művészi szabadságot élvezik eltérve a kánon szabta ábrázolásoktól. Az élmény teljességét sok esetben a vitrin alján elhelyezett tükör adja, melynek hatására olyan részleteket is megfigyelhetünk, amiről a figura beállítása miatt lemaradnánk. Jól megkomponált jelenetek és megmosolyogtató megoldásokkal elevenítik fel a történetet, miközben különleges audiovizuális effektek is hozzájárulnak a Csillagok háborúja ikonikus világának megidézéséhez.
Az 1500 négyzetméternyi területen kiállított limitált kiadású, kifejezetten gyűjtőknek szánt akciófigurák, űrhajómodellek és fegyvermásolatok, valamint cosplay jelmezek után egy green box stúdióhoz érkeztünk, ahol a választott kedvencekkel lehetett fotót készíttetni.
Bevallom, velünk zárták a kiállítást, így a VR és az űrbár kipróbálására már nem volt idő. A jó hír az, hogy ezeknek a meglátogatásához nem kell újra jegyet váltani, hiszen a kiállítás előterében találhatóak, így a kiállítás ideje alatt bármikor pótolható.
A kiállítás hiányosságát tárlatvezetéssel tudjuk feledtetni, sőt jóval többet kapunk annál. Érdekességeket, kulisszatitkokat és a valódi rajongói élményt. A jegyár tekintetében, ami kétségkívül barátságtalan a magyar átlag pénztárcához, tegyük a szívünkre a kezünket és legyünk őszinték: hiába utazó gyűjteményről van szó, valószínűleg először és utoljára jár hazánkba a nagyközönség számára megtekinthető állapotban. Egy hard core rajongó, aki képes értékelni mindazt a szenvedélyt és szeretetet, ami egy ilyen egyedülálló gyűjtemény mögött rejlik, akinek hívó szó a ”limitált” kifejezés, kihagyna egy ilyen élményt? Még „réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban” sem.
Én legalábbis azt ajánlom ne tegye.
