Robotok és az ember: 16 év és vége egyeduralmunknak?

Az, hogy valami, mondjuk egy új faj letaszítja az embert a Föld trónjáról, sokakban kelt félelmet. A gondolat, hogy saját gyermekeink, a gépek teszik majd ezt, valahol még bizarrabb és rémisztőbb – pedig számos szakértő úgy véli, az átalakulás a küszöbön van, csak az a kérdés, milyen formában zajlik majd.

A nagy informatikai forradalmat jövendölte meg az akkori folyamatokat extrapolálva a cyberpunk. Ez már beszélt az emberi elme és a gépalkotta világok egybefonódásáról,az emberi test gépesítéséről – konkrétumokban és dátumokban, a közeli jövőre téve ezek elérkeztét.

Igazuk is lett – sokan úgy vélik, a cyberpunk, mint műfaj halott, mert mindaz, amit megjósolt, már itt is van, ezért a látnoki oldalát elvesztette. Nézzünk csak szét: mesterséges-robotikus végtagok, vakok szemébe tehető, a látást visszaadó digitális implantátumok, robotikus felderítők és mentőegységek, egyre növekvő digitális feldolgozósebesség és rengeteg (jelenleg jórészt játékra használt) virtuális világ idejében élünk, csak hogy pár dolgot említsek.

Kiváló példa a bionikus számítógép – elektronikus ember témájára a Deus Ex-sorozat

A Deus Ex gépekkel augmentált világában már izgalmas, remekül megírt regényt is találunk, ez James Swallow Deus Ex: Ikarosz-hatás című cyberpunk beütésű sci-fi krimije:

De van még egy terület, ami mindezekkel szorosan összefügg és szintén igen dinamikusan fejlődik, ez pedig a robotika.

A szuperintelligens robot persze egy kicsit úgy hangzik, mintha a Terminátor vagy a Mátrix egy szkriptjéből lépett volna elő, de a szakértők megegyeznek abban, hogy se nem lehetetlen, se nem távoli egy ilyen lény létezése. Van, aki úgy becsüli, hogy akár 16 éven belül létrejöhet az első ilyen – olyan is akad persze, aki ennél jóval távolabbra helyezi az emberi szinten intelligens, vagy még intelligensebb gépek születését.

De még az esemény időpontjánál is több forgatókönyvvel rendelkezik az, hogy hogyan is zajlik majd le.

1. Van, aki szerint a jövő utópikus: az emberi faj felülemelkedik a fizikumából adódó gyengeségein és korlátain a gépek segítségével. (Jó példa az irodalomból Ray Kurzweil: A szingularitás küszöbén)

2. A gép, felfogva, de nem értve, hogy az ember fél tőle, tükrözi a viselkedést, bizalmatlan lesz és így vagy úgy de teremtője ellen fordul, akár a direkt elpusztítására tör. (Jó példa az irodalomból a Dűne előzménysorozata, vagy akár a Mass Effect univerzum gethjei)

3. Az emberek az első ösvényhez hasonlóan járnak, de sokkal szélsőségesebben: a szintézist keresik a gépekkel, nem csak gyengeségeiket, de előbb-utóbb teljes létezésüket a mesterséges intelligenciával képzelik el – kvázi néhány vagy akár egyetlen szupertudattá egyesül a faj. (Jó példa erre a forgatókönvre Brandon Hackett: Isten gépei)

És ezek még csak a legfőbb irányvonalak. Lássuk, mikorra is várható első találkozásunk az általunk készített, miénket meghaladó elmével!

Ray Kurzweil, amerikai tudós, futurológus és író, a Google kutatója szerint 2029-re már lesznek olyan számítógépek, melyek olyan okosak, mint az emberek, a 2040-es évek közepén pedig egy gép milliárdszor lesz erősebb egy segédanyagoktól mentes emberi elménél. Kurzweil szerint a mesterséges intelligenciát kutatók egyre inkább igazat adnak becslésének.

Kurzweil a Google egyik fejlesztési igazgatójaként a kutatás középpontjában él és dolgozik. Regényében, A szingularitás küszöbénben hallatlanul izgalmas, érdekfeszítő és olvasmányos módon mutatja be a technológiai szingularitás eljövetelét és az ember utáni embert:

Bill Hibbard, a Wisconsin-Madison Egyetem informatikus kutatója ennél óvatosabban fogalmaz, de abban biztos, hogy ez még a XXI. században bekövetkezik. Szerinte a számítógépek elérik az emberi intelligencia szintet “még ha a legpesszimistább tippem is jön be, akkor is már olyan emberek életében, akik már megszülettek”, és nem egy távoli jövőben.

Más mesterséges intelligencia kutatók szkeptikusabbak. Ernest Davis, a New Yorki Egyetem tudósa a szingularitásnak még semmi jelét nem látja. Szerinte a mesterséges intelligencia még sokáig csak a sakkban fogja verni az embert, másban nem igen kerekedik föléje.

Egyszerű példát hoz: ha valaki lever az asztalról egy csésze kávét, akkor egyből meg tudja mondani, hogy az leesik, kifolyik és egy tócsa lesz a padlón. Ehhez egy mesterséges tudat programnak bonyolult szimulációt kell lefuttatnia, amihez szüksége van a csésze pontos méretére, a magasságára, súlyára, a padló anyagára… és egy sor más tényezőre, hogy megérthesse az eset kimenetelét.

Viszont amint elérik a gépek azt az intelligenciaszintet, ami eddig csak az embereknek adatott meg, képesek lesznek önmaguk fejlesztésére. Ezt más szóval technológiai szingularitásnak nevezzük. Ez nem jelenti azt, hogy az embereknek meg kell halniuk – egyszerűen fejleszthetők lesznek kibernetikus testtel, aggyal, és idővel MINDENRE képesek lesznek, ami fizikailag lehetséges és nem követel túlságosan sok energiát, mutat rá Bill Hibbard.

Brandon Hackett úttörő regénye, az Isten gépei pont a szingularitás és az embert meghaladó intelligenciájú robotok megszületésének pillanatában mutatja be az emberi világot – az “új ember”, az önmagát fejlesztő számítógépes elme és az egyetlen óriás tudattá egyesülő emberiség témája is magas irodalmisággal olvasható benne:

Az emberi világ már (legalább) kétszer áthaladt egy-egy szingularitáson: az egyiket mezőgazdasági, a másikat aztán ipari forradalomnak nevezik. Az első, ami valamikor az őskorban zajlott le, minden ezer évben megduplázta a gazdasági termelést, míg a második, az ipari forradalom minden 15 évben duplázza meg a mai napig – ez Robin Hanson véleménye, aki a Washingtoni George Mason Egyetem közgazdásza. Szerinte amint a gépek elérik az emberi intelligenciát, a gazdasági duplázódás minden hónapban, vagy akár minden héten is megtörténhet!

Ez pedig úgy lehetséges, hogy a gazdaság szereplői (ami most mondjuk a gyári munkás, farmer, dolgozó, stb.) egyszerűen másolható lesz: egy intelligens program másolata egy másik felületben.

Ez a végtelenség gyorsuló tüske azonban ijesztő is lehet. Példának okáért a robotikus létformák túlélhetnek sok minden olyasmit, ami a törékeny emberi fajt elsöpörné. Hanson rámutat: az elsődlegesen robotokból álló gazdaság vagy társadalom még annyira se irtózna a természet elpusztításától, tönkretételétől, mint mi, emberek! Másrészt, rengeteg olyan mellékhatás volna, ami az embert nem veszi számításba. Vegyük az önjáró autót: kevesebb (szinte nulla) baleset – de több millió munkanélküli buszsofőr, taxis, fuvarozó…

Hibbard felhívja a figyelmet arra, hogy egész iparágak megszűnhetnének: olyanok, amelyek most a gazdaság pörgetéséért felelősek. Ez olyan pénzügyi változásokhoz vezetne, amelyek nem állnak mindenki jól felfogott érdekében, így ez kvázi megoldhatatlan problémát is jelenthet.

A jövőnél azonban több tudós szerint érdekesebb lehet a jelen – szerintük már egy szingularitásban haladunk.

Ezek közé a kutatók közé tartozik a mikrobiológus Joan Slonczewski (Kurzweilhez hasonlóan szintén legendás science fiction szerző). Slonczewski rámutat: az ember már számos alapvető cselekvést a gépekre testál át: írást, navigálást, tények feljegyzését, számolásokat… Ő úgy véli, amióta Gutenberg megalkotta a nyomdagépet, az emberek folyamatosan újradefiniálják az intelligencia fogalmát, és gépekre hagyják egy sor ahhoz tartozó feladat végzését. De most, korunkban már egy sor olyan cselekvést a gépekre bíznak, amik az emberiség legvelejéhez tartoznak, mint például a betegekre vagy idősekre való figyelés, vagy akár a művészet!

“A kérdés az, hogy kifejlődjük-e magunkat a létezésből, fokozatosan gépekkel helyettesítve magunkat? Szerintem ez egy még nyitott kérdés.”

Slonczewski az emberiség jövőjéhez felvázol egy igen érdekes lehetőséget is.

Úgy véli, fajunk sorsa a mitokondriuméhoz hasonló. Valamikor, évszázmilliókkal ezelőtt a mitokondrium különálló élet, külön sejt volt, de egy ősi, nagyobb méretű egysejtű befalta. Azonban ahelyett, hogy elemésztette volna, szimbiotikus viszonyt alakított ki vele. Az evolúció évmilliói alatt pedig a mitokondrium fokozatosan feladta a sejtfunkcióit, míg csak egyetlen egy dolgot kezdett végezni: az energiatermelést.

“Olyanokká válhatunk, mint a mitokondriumok. Mi adjuk az energiát – mi kapcsoljuk fel a gépeket. De ők azok, akik egyre inkább minden mást csinálnak helyettünk.” – magyarázza Slonczewski.

Slonczewski, mint biológus, nem csak teljesen gépesített fejlesztéseket tud elképzelni az emberi test számára. Agypestis című regényében intelligens mikrobákkal tuningolják az elmét, tágítva képességeiket – szörnyű áron.

Kurzweil rendezésében filmet is forgattak a szingularitás esélyeiről és milyenségéről, melyben beszélgetésekbe ágyazva egy robotikus intelligencia életével is megismerkedhetünk.

A cikknek még nincs vége! Nézd meg, hogyan törnek be a robotok a legváratlanabb helyen az emberi világba: a művészetbe: http://www.booker.hu/hirek/?hirek[hirek][hir]=223

forrás: livescience