Samhein: az év legmágikusabb éjszakája
José Antonio Cotrina regénye a Metropolis Media kiadó Popcorn sorozatának legújabb kötete. Young adoult könyv, ajánlható azoknak, akik épp azt keresik, mit olvassanak, ha már „kinőttek” a Harry Potterből. És felnőttként is elgondolkodtató olvasmány, a történetnek más és más szintje nyílik meg különböző életkorokban.
Rocavarancolia, a csodák és varázslatok királysága haldoklik. Egy végső, vesztes háború romjain az egykori dicső birodalom – erős vezető nélkül – szétforgácsolódik a különböző hatalmi harcokban. Minden évben egyszer, Samhein éjszakáján megnyílnak a mágikus kapuk a világok között, és lehetőség nyílik arra, hogy a démiurgosz a Földről ifjakat hozzon, akik megfordíthatják a dolgok menetét, megmenthetik a mesés szférát a bennük lévő mágikus esszencia segítségével. A tizenkét fiatal egyetlen feladata, hogy életben maradjon ebben a világban addig, míg a titokzatos Vörös Hold felkel, de hamar kiderül, a túlélés bizonyul a legnehezebbnek a földlakók számára.
A démiurgosz furcsa pipafüstje utólag többükben felveti a kérdést, vajon tényleg szabad akaratukból döntöttek-e úgy, hogy idejönnek. Ezenkívül hamar világossá válik, hogy a „kihirdetett” csodák királysága valójában az univerzum legijesztőbb városa: Rocavarancolia természetes állapota a káosz, veleszületett természete a rendetlenség. Az épületek olyanok, mint egy építős játék darabkái, amiket szétszórt egy rosszcsont gyerek. Ez a romba döntött, sötétségbe boruló világ árnyakkal és rémülettel van tele. Pontosabban: egyszerre borzalmas és bámulatos. Egy félelmetes fekete angyal csodálatos kecsességgel repül az égen, nyomában lángoló denevérekkel; rongymadarak szelik a mindenséget, a gyerekek után kutatva; a repülő fürdőkádakat daloló madárijesztők „vezetik”, groteszk énekükkel jelezve érkezésüket. Semmi sem az, aminek látszik, minden szépség titkos csapda, gyilkos délibáb. A mozdulatlan tűz, benne az égő emberekkel a pokol őrjítő és végeláthatatlan ismétlődését példázza; a szobrok valójában kővé vált lények; a tízágú csillag titokzatos szimbóluma újra és újra felüti a fejét. Alakváltók, vámpírok, kísértetek népesítik be ezt a birodalmat, mindnyájan azon fáradozva, hogy megmentsék a romos királyságot, és persze a hatalom az övék legyen.
José Antonio Cotrina: Samhein aratása – Vörös Hold ciklus I. rész borító: Nagy Gábor
A történések nemcsak kívül, hanem belül, pszichikai síkon is zajlanak: a gyerekek rég elfeledett emlékeket élnek át újra, egyiküknek megjelenik halott édesanyja, családi házuk mintha valóságosan is ott lenne. A rejtélyek világa először kalandnak tűnik, később már rémálomnak, azonban tudják, a hazatérésre évente csak egyszer van esély, az év legmágikusabb éjszakáján.
Rövid időn belül kiderül számukra, hogy nem egyszerűen idehozták, hanem „betakarították”, „learatták” őket, a mesés királyság vezetősége pedig fogadásokat kötött, hányan maradnak életben.
Egy „elveszett” gyerekcsapat egy vad helyen, felnőttek nélkül, az életben maradásért küzdve. Eszünkbe juthat erről A Legyek Ura, illetve a Kétévi vakáció, ahol szintén gyerekek csoportjának kell megküzdenie az ismeretlennel és túlélnie. A „sziget” tematika ezekben a regényekben „kísérleti laboratórium”[1], a gyerekek közötti dinamika vizsgálati terepe: ki lesz a vezér, ki lázad ellene, ki verseng vele, ki működik együtt, milyen kapcsolatok alakulnak közöttük.
A tétek itt is kőkemények: egy gyerek meghal, másik kettő pedig élet-halál közt lebeg. Elkeseredésükben azon tanakodnak, ki miért került ide a Föld legkülönbözőbb pontjairól. Az egyik lány, Marina ideérkezése előtt írt egy elbeszélést, aminek a cselekménye kísértetiesen hasonlít arra, ami velük történik. Bruno születése óta vonzza a balszerencsét, ez itt is hasonlóan működik. De a végső kérdésekre egyelőre nem találnak választ.
Hector kitüntetett szerepet kap a történetben: bár állandóan csetlik-boltik, a többiek közül éleslátásával tűnik ki, és az egyik vezető kísértet titokzatos jelekkel próbálja segíteni őt, ezzel együtt az egész gyerekcsapatot (a fiú a fejében „hallja”, amit mond neki, és a nő fekete köddel jelzi az elkerülendő veszélyes helyeket). Alexander, a legvagányabb fiú „kövér”-nek hívja, és Röfihez hasonlítja, egészen konkrétan utalva A Legyek Urára, amit Hector nem olvasott. Alex, halála előtt, szándékosan „átírja” a könyvbeli történet végét, és azt mondja társának, határozott célzattal: a kövér fiú megmenti társait…
A kegyetlen birodalom folyamatosan rostálja őket, learatja, és betakarítja… És hogy hogyan alakul a csapat sorsa… azt megtudjuk majd a következő kötetekből…
A kötet megjelenik 2020. június 2-án!
Olvassatok bele: ITT
Cs. Fehér Katalin
[1] Arató László-Pála Károly: A szöveg vonzásában II.
