Séta a Holdon
Negyven éve (a Galaktika magazin alapításának évében), 1972. április 21-én landolt az Apollo16 Orionnevű holdkompja a Holdon. A hivatalosan Lunar Modul – 11 nevet viselő holdjármű 26 kilométer utat tett meg a Holdon, és mintegy 26 kg holdkőzetet gyűjtött. Egy kis emlékeztető e nagyszerű kalandról a nanasmet.hu szíves közlése szerint:
„A NASA 1971-ben már az Apollo program utáni időkre készült. Nem jutott több pénz a költségvetésből újabb holdűrhajó, holdrakéta, vagy holdjáró építésére. Így viszont az Apollo-16 missziója fontossá vált, mivel a korábbi célokat a maradék holdra szállásokra kellett összpontosítani.
Leszállóhelyként a Descartes-krátert jelölték ki, mivel a fotóanalízis alapján hamukúpokat fedeztek fel a geológusok, ami közelmúlti vulkáni működéssel kecsegtetett, vagyis, hogy a Hold geológiailag még mindig élő objektum. Legénység kijelölése a szokásos módon zajlott le, így John Young, Thomas Mattingly, és Charles Duke került a személyzetbe.
Leszállóhelyként a Descartes-krátert jelölték ki, mivel a fotóanalízis alapján hamukúpokat fedeztek fel a geológusok, ami közelmúlti vulkáni működéssel kecsegtetett, vagyis, hogy a Hold geológiailag még mindig élő objektum. Legénység kijelölése a szokásos módon zajlott le, így John Young, Thomas Mattingly, és Charles Duke került a személyzetbe.
Felkészülés után a fellövésnél problémák akadtak. Az Apollo-16 már 1971-ben útrakész állapotban volt, de műszaki hibát véltek felfedezni. Így a startra 1972. április 16.-án került sor.
Az utazás után a holdra szállás már nem ment zökkenőmentesen. A holdkomp leválasztása után a parancsnoki hajó pályakorrekcióra kényszerült, hogy elkerüljön az Orion-tól, de a hajtómű beindítása után erős rázkódás kezdődött. A rendszer újraindítása után sem változott a helyzet, így a holdra szállást is lefújták, míg az irányító központban ki nem elemezték a hiba okát. Hat és fél óra után arra a döntésre jutottak, hogy a hajtómű hibája ellenére is véghez vihető a küldetés, így az Orion holdkomp megkapta a leszállási engedélyt. Ezután Young, és Duke tökéletes leszállást hajtott végre.
Az utazás után a holdra szállás már nem ment zökkenőmentesen. A holdkomp leválasztása után a parancsnoki hajó pályakorrekcióra kényszerült, hogy elkerüljön az Orion-tól, de a hajtómű beindítása után erős rázkódás kezdődött. A rendszer újraindítása után sem változott a helyzet, így a holdra szállást is lefújták, míg az irányító központban ki nem elemezték a hiba okát. Hat és fél óra után arra a döntésre jutottak, hogy a hajtómű hibája ellenére is véghez vihető a küldetés, így az Orion holdkomp megkapta a leszállási engedélyt. Ezután Young, és Duke tökéletes leszállást hajtott végre.
Leszállás már hat órás csúszásban volt, így a terv is borult. Houston először pihenni küldte az űrhajósait, majd utána következhetett a három holdséta.
Holdséták alatt műszereket helyeztek ki, és kőzetmintákat gyűjtöttek. Első sétán nagy volt a csalódás, mivel ismét nem sikerült a hőáramlás mérő kihelyezése, mivel Young elszakította a kábelét, ezen kívül kőzetminta gyűjtés közben sem találtam semmilyen vulkanikus anyagot, csak a szokásos breccsa kőzetet. Második sétán már jóval nagyobb területet jártak be, de újabb elkeseredésükre, vulkáni tevékenység nyomait sehol sem találták. Így a küldetés további részét teljesen átírták, mivel már tudták, hogy mit nem fognak találni. A harmadik holdsétára a Descrates vidék tényleges felderítése maradt, aminek a sorsa már a leszálláskor eldőlt. Csak egy rövidített sétát tettek a North Ray-kráterben, ahol ház-nagyságú sziklatömböket találtak. Kőzetgyűjtés után befejeződött a küldetés. Amiért mentek nem találták meg, viszont teljes képet sikerült felállítani egy meteorit bombázta területről.
Az Apollo-16 április 27.-én tért vissza a Földre zökkenőmentesen.”
A görög mitológiában Orion Poszeidón fia, óriás termetű vadász, aki Atlasz hét leányát addig üldözte szerelmével, amíg azok csillagokká nem változtak: ők lettek a Plejádok hét csillaga. Később Artemisz, a vadászat szűz istennője iránt lobbant szerelemre, aki azonban íjával lelőtte őt.
Kedves Galaktika-barátok! Képzeljétek el magatokat Orionként, egy holdsétán, semmi üldözés, semmi vadászat… Kedvesetekkel andalogtok, minden földi szörnyűség, zaj, hitvány vacakság kizárva. Csak Ti és a holdcsend. Éppen csak tőmondatokban beszéltek egymással (rádiótelefonon), mert a látvány, az érzés, az egyszeri és megismételhetetlen pillanatok varázsa szétárad a testben és a lélekben. Apró holdkőzettel ajándékozzátok meg egymást, és ez a szerencsekő emlékeztet majd mindkettőtöket erre a különleges sétára és Ancsel Éva szép gondolatára:
„Ha a mondat közepén csönd keletkezik, egy kicsinyke, félre nem érthető csönd, az olyan, mintha megnyílna halkan egy ajtó, s az ember betekintést nyer oda, ahol fontos dolgok éppen most születnek.”
mutabor
A Holdra szállásra is emlékezik a Galaktika – a reményeink szerint első magyar holdjármű, a Puli Space rovere társaságában! Vasárnap délelőtt a Millenárison látható a holdjáró, délután pedig az állatkertben, a Föld Fesztiváli sátrunknál. Mindenkit szeretettel várunk!
Facebook hozzászólások
