Stranger Things 2. évad premier: Folytatódott a 80-as évekbeli borzongás
A Netflix október 27-én teljes egészében elérhetővé tette a Stranger Things 2. évadát, mely ezúttal 9 részes és a Duffer-testvérek úgy nyúltak hozzá megint a 80-as évekhez és a rémisztgetéshez, hogy annak csak tapsolni lehet. Egyszerűen jó volt ismét látni az ügyesen castingolt gyerekszereplőket, a kisváros marcona zsaruját, Winona Ryder folyton anyáskodó karakterét, az Upside Down szörnyeit, na és persze bemutatkozott pár új arc is. A 2. évad első része egy izgalmas üldözéses jelenettel kezd, hogy aztán elkezdje az építkezést, amelynek a végén feltehetően megint jó nagy katarzisban lesz részünk.
A történet egy évvel az előző szezon után folytatódik, 1984-ben járunk, kapunk is néhány kulturális utalást, hiszen a mozikban épp megy a Terminátor – A halálosztó, Mike egyik kedvenc játéka egy Millenium Falcon replika a Star Warsból, a gyerekek pedig szabadidejükben nyilvános játékgépeken próbálnak rekordot dönteni. Pontosabban, tartani a rekordot, amelyet megdönt egy új szereplő, Mad Max, aki az első rész középpontjában áll.
Girls don’t play video games!
Érdekes látni, hogy milyen szépen simulnak be az új szereplők a 2. évad kezdésében a régiek közé, miközban folytatódnak az előző etapban felvezetett problémák: így Will Byersszel valami nagyon nincs rendben, Dustin és Lucas még mindig ugyanazokra a lányokra hajtanak, a fotós Jonathan pedig továbbra is a “barátzónában” vesztegel. Közéjük érkezik többek között Mad Max, aki egy olyan lány, aki a korát megelőzi, hiszen szeret videojátékokkal játszani és gördeszkázni. Persze, hogy rögtön követni kezdik a Stranger Things kölykei. Rajta kívül érkezik még a testvére (?), akiről egyelőre keveset tudunk meg, illetve Will anyja felszed egy férfit, akit Sean Astin alakít. A Gyűrűk Ura színésze olyan feelgood karakterként tűnik fel a sorozatban, aki rögtön mosolyt csal az ember arcára.
Márpedig ebből azért kevés van a Stranger Thingsben, ahol a felnőttek állandóan gondterheltek, így a kisváros zsaruja, Jim Hopper (David Harbour) és Joyce Byers (Winona Ryder) is kénytelen 0-24 aggódni. Főleg Will miatt, akit nem ereszt az Upside Down, a fiút látomások gyötrik, hiszen egyfajta világvége közeleg az 1. rész alapján. De rajta kívül is kapunk olyan arcokat, akik természetfeletti képességekkel rendelkeznek, sőt rövid időre feltűnik a képernyőn Eleven is.
A Stranger Things nagyon jól csinálja, amit kell neki, ugyanis amellett, hogy a gyerekek energikus hozzáállása a hétköznapokhoz könnyen magával ragadja a nézőt, a sorozat továbbra is nagyon sötét. Már nem csak a fényképezés, hanem a hangvétel is. A Duffer testvérek iszonyú jó világot építettek fel maguknak, ahol minden második sarokban szörnyek bujkálhatnak és pont ez az, ami megrettenti az egyszeri nézőt. Sose tudni, hogy mikor valós és mikor vélt a rettegés a Stranger Thingsben. Ez az a történet, ahol még egy sima telefoncsörgéstől is kirázza az embert a hideg, a korábban átéltek miatt.
Ritka az olyan sorozat, ahol ennyire jól ötvözik a misztikumot, a retrót és a coming of age sztorit, de szerencsénk van, hogy a Netflix olyan szériákat is bevállal, amilyeneket egyedül az HBO szokott. Ez versenyhelyzetet szül a cégek között, aminek mi csak örülhetünk, hiszen egyre egyedibb kisképernyős produkciókra számíthatunk, ha meg akarják tartani a nézőket a gigavállalatok. A Stranger Things továbbra is kötelező néznivaló, főleg azoknak, akik imádták a Stephen King-féle Azt és valami hasonlóra vágynak. Értékelés: 9/10
Ja, és Barb még mindig nincs meg.
