Vér, vér, vér: vagány vámpírok top 9. II. rész

Folytatjuk toplistánkat a top 9 leginkább klisémentes, eredeti vámpírról, akik nem hajlandóak díszletté degradálódni, hanem fontos elemei, motorjai a történetnek, amiben szerepelnek!

forrás: Doctor Who: Velence vámpírjai

A toplista első felét itt olvashatod.

5. Satanico Pandemonium – Alkonyattól pirkadatig

Ez a messzemenőkig őrült film sok mindent elmondhat magáról, többek közt azt, hogy láthatjuk benne George Clooneyt állatias vámpírt ölni, vagy Quentin Tarantino-t whiskeyzni (nem is akárhogyan) – illetve azt is, hogy egy igazán eredeti vámpírfigurát is megtalálunk benne. Miért is mondom Satanico Pandemoniumra, hogy eredeti? Nos – gondolj bele, te mit tennél, kedves Olvasó, ha halhatatlan vámpír lehetnél? Vállalatbirodalmat építenél ki az évszázadok alatt? Gyarmataid a világ legkellemesebb vidékein terülnének el? Felvásárolnál városokat?

Nos, Satanico Pandemonium nem ezt tette. Hanem elment főattrakciónak, kvázi-erotikus táncosnak egy bárba. De hát, ahogy mondani szokás, mindenki a maga útját járja…

4. Saya – Blood+

Még egy anime, méghozzá egy olyan anime, ami annyira nagyívű és kőkemény, hogy maga Hans Zimmer írt hozzá zenét! (Nem is beszélve a szereplőről, aki csellótokkal és puszta kézzel ver szét benne démonokat. Meg. Kell. Nézni.) A történetben megismerjük Sayát, a szeretnivaló, visszafogott lányt, akinek amnéziája fokozatosan oszlik fel, és derít fényt múltjára. Saya a XIX. században született – nos, kelt ki egy bábból, amit egy mumifikálódott, szörnyszerű idegen testéből szedtek ki. Ikertestvére, a kegyetlen Diva és az ő vére rendelkezik azzal a hatalommal, hogy szörnyeteggé változtasson embereket – vagy halhatatlan, szupererős lényekké, hű lovagokká változtassa őket. Közben a két lány el-elszunnyad, időnként évtizedekre, és ha nem maguktól ébrednek fel – nos, akkor falvak égnek le és emberek százai halnak meg a halhatatlan állatias dühe miatt. A jólelkű Saya csak napjainkban érti meg, hogy meg kell ölnie az egyetlen fajtársát a világon, Divát ahhoz, hogy megakadályozza, hogy annak vére száz meg száz titkos kísérlet következtében beszennyezze az emberiség vérvonalát… és csak az ő vére öli meg Divát és annak teremtményeit.

3. Alex – J. Goldenlane: Éjfél

Ez a regény sorba állítja a vámpíros filmek, könyvek, képregények vérszívó szereplőit, és néhány kivételtől eltekintve alaposan felpofozza őket, hogy vinnyogva menjenek vissza nyáladzani és kliséskedni a saját világukba. Alex ugyanis, ez a derék orosz vámpír egy teljesen másfajta vérszívó, mint a többiek: a hajnal közeledtére öntudatlan álomba merül, melyből csak az alkony ébreszti fel, közben azonban ha napfény éri, vége van. Ezt leszámítva viszont igen nehéz megölni: elüthetik, leszúrhatják, lelőhetik, ő csak udvarias hangon rákérdez, hogy erre feltétlenül szükség van-e… Ráadásul vért sem iszik, csak és kizárólag a Tökéletes Pillanatban: amikor “áldozata” és közte tökéletes az összhang, tombol a szerelem, és minden, de minden tökéletes.

Alex egy úriember az 1700-as évek végéről. Nem harapással fertőzték meg (mivel az nem is fertőz), egyszerűen fölébredt a halála után. Nem gonosz, nem akar semmi rosszat – keresi az értelmet ebben az élőhalott létezésben. Ki tette ilyenné? Miért? Hogyan?

Emellett ráadásul abszolút régimódi: a bankkártyában nem bízik, örökké tömve van ékszerekkel és arannyal, hogy külföldre menekülve is megéljen, a látszat kedvéért légzést is imitál, és reménytelenül romantikus. (Ebben hasonlít a kultikus Éhség vámpírjára, Miriamra.)

2. Jerry – Frászkarika

Jerry – ez egy szörnyű vámpírnév. De nem?… és talán pontosan ezért is választotta ezt a Frászkarika című film vámpírja, Jerry. A film vámpírjai állatiasság, rovartársadalmi jellegű berendezkedés és intelligencia félelmetes keverékei: a szakértő szerint a Földközi-tenger térségéből ered a fajta, a napfény elől föld alá vájt üregekbe ássák el magukat; nagyon, nagyon szeretik a vért és veszettül okosak. Szeretnek szórakozni a prédájukkal, amit hosszú időn keresztül tárolnak, beosztanak jó előre. A történet egy átutazó-városkában játszódik Las Vegas közvetlen közelében: ez az a hely, ahol mindenki lakik egy fél évet, amíg a munkája megvan, aztán tovább is áll. Ideális környék Jerrynek, ennek a félelmetes vadásznak: szinte senki nem ismer senkit, egy magányos útépítő férfi beköltözése pedig egyáltalán nem meglepő…

A napfényt ő sem szereti, nem is beszélve a szenteltvízről és a karókról, annál inkább szereti a zöldalmát, a sört és a csinos nőket. Soha nem hittem volna, hogy ezt egy nap leírom, de Colin Farrel ijesztően jó a szerepben: az ő vámpírja egy nagyon szofisztikált lény, aminek maszkja mögül mégis ki-kitör a vadász, az állat, amiben a világon semmi, de semmi romantikus nincsen. Jerrynél csak egy félelmetesebb vámpír akad a filmben, az pedig a <SZPOLYLERRIADÓ> főhős barátnője, Amy, aki úgy húz elő tízezer fogat az állkapcsából, mint macska a karmait a mancsából.

Zavarba ejtő látvány.

1. Anne Rice vámpírjai

A vámpír, mint toposz, igencsak elfáradt a huszadik század második felére. Az egymás után érkező Drakula filmek, Lugosi Béla alakításai, aztán Christopher Lee és a többiek vámpírjai fantasztikusak ugyan, de előbb ők, majd a sorra megjelenő jobb-rosszabb regények először kanonizálták, majd elcsépelték a vámpír figuráját. A friss vért a haldokló élőhalottnak egyértelműen Anne Rice adta regényeivel, és különösképp az Interjú a vámpírral című regénnyel (és a belőle forgatott filmmel), ami a modern korba ültette a kopott, XIX. századi vérszopókat. Rice halhatatlanjai vonzó, titokzatos és kívánatos figurák; de van köztük ijesztő, szörnyű, de kedves és intelligens lény is. A történelmen átívelő magányos halhatatlanságuk ábrázolása teljesen hiteles, és az ehhez való különböző hozzáállásuk annyit ad jellemükhöz, hogy szinte biztosak vagyunk benne, hogy léteznek. Lestat őrült, tobzódó sötétsége, Louis melankolikus, fájdalmas igazságkeresése, az örökké kislány Claudia akaratossága… nemcsak félelmetes arcok ezek a Rice-féle vámpírok, de egyben – egyikük, másikuk – egyenesen kedvelhető is.

A vámpírok eredetéről és az őseikhez való viszonyáról is megtudunk egyet s mást, ami szintén tovább színezi a történelemmel összefonódó halhatatlan “életek” hátterét. Ráadásul a Blade és az Underworld előtt jó húsz évvel íródott könyvekről van szó, motívumaik és témáik pedig a mai napig meghatározzák a vámpírtörténeteket. Jó esetben, legalábbis… ugye, Edward?