Vegyél embert fillérekért: ennyi rabszolga még sosem volt a világon
Rabszolgaság – az emberi jogok, az egyenlőség sárba tiprását rejti ez a szó, a másik személy kihasználását, akár a végletekig. Sokan azt mondják, az amerikai polgárháború után Lincoln felszabadította az utolsó rabszolgákat, a világ levetkőzte ezt a mocskos intézményt. Én pedig azt mondom, nézzük meg közelebbről világunkat, és utána ítélkezzünk – íme a modern rabszolgaság és annak formái!
A rabszolgaság nagyjábóli definíciója így hangzik: “egy rendszer, mely lehetőséget ad arra, hogy egyes embereket tulajdonként kezeljenek, vásároljanak vagy eladjanak, és valamiféle munkára kényszerítsenek”.
Aki úgy véli, hogy ez a mai világban nem létező dolog, hatalmasat téved – még akkor is, ha a világ összes államában illegálisnak számít a rabszolgaság. És így el is érkezünk az első típushoz…
1. Emberkereskedelem
Egyedül az Egyesült Államokban több, mint 300.000 kiskorút keresnek, akikről úgy gondolják a hivatalos szervek, hogy szexuális kizsákmányolás céljából rabszolgasorban szenvednek! Óriási szám. (És ezek még csak a kiskorúak…) Az ilyen gyerekek nagyobb részét elcsalják otthonról, általában szegény családoktól (ez egyébként szerte a világon, Magyarországon is gyakori) egy jobb élet ígéretével, aztán amikor már távol járnak és messze a segítség, kimutatják a foguk fehérjét. Még súlyosabb az, amikor olyan fiatalokat rabolnak el erőszakkal, akik csinosak, szépek, és később akár fizikai kényszert vagy drogokat is bevetve kényszerítik őket munkára – leggyakrabban szexuális jellegűre. Kifejezett maffia épült ki erre az “üzletágra”: adják-veszik ezeket a fiatalokat, akár egy klasszikus rabszolgapiacon az ókorban.
Yannieroxxx alkotása
A másik, talán még ezeknél is szörnyűbb sorsa azoknak a feltűnően szép, általában egzotikus országban született lányoknak van, akiket egyszerűen a családjuk elad erre a célra egy nyugati “üzletembernek” (gyakran örökbefogadásnak álcázva a dolgot). Ez pedig valami olyan, ami ellen még harcolni sem lehet, hiszen a lehető legnagyobb titokban zajlik a dolog. Becslések szerint évi 650 milliárd dollárt fizetnek ki emberi áruért – a fejlett országok gazdagjai, vagy “befektetői”. A legnagyobb forrást Brazília és Thaiföld jelenti.
“1,43 millió gyermeket adnak el évente annak, aki a legtöbbet ígéri.”
A szervkereskedelmet is ide kell sorolni: rengeteg embert rabolnak el (sokszor hajléktalanokat vagy hazulról csellengő tizenéveseket), akiket utána feketén felvágnak valamelyik szervük miatt…
2. Szexrabszolgaság
Az első ponttal közeli rokonságban áll – általában nem önként és dalolva mennek az áldozatok szexrabszolgának. Ezek közül a fiúk és lányok közül általában azok járnak a “legjobban”, akiket egyetlen gazdag ember vásárol meg, mert onnantól viszonylagos biztonságban és kiszámíthatóságban élhetnek, de a legtöbbjüket prostitúcióra kényszerítik, vagy illegálisan, maszekban készülő pornográf filmekben kell szerepelniük, legtöbbször fizikai erőszak hatására. Ezeket a fiúkat-lányokat szintén gyakran a családjuk adja el például Thaiföldön, ahol – helyi viszonylatban – jó pénzt lehet kapni egy-egy szép külsejű gyerekért.
A ritkább formák közé tartozik a rituális rabszolgaság is: ezt Ghánában, Beninben és Togóban gyakorolják. Itt ősi templomok léteznek, ahova bűnbánati felajánlásként, vagy fizetségként adnak pénz helyett a családhoz tartozó fiatal lányokat, akik innentől kezdve az adott istenség szolgáinak, ún. fétis-szolgának számítanak. (Csak úgy mellékesen, Togóban és Beninben ezt voodoosinak hívják…) Az itteni szolgálat gyakran takar szexuális kihasználást is.
A szexrabszolgaság minden formája emberiesség elleni bűntett.
3. Gyermekkatonák
A modern fegyverek kezelését még annyira sem kell tanulni, mint egy középkori lándzsáét vagy kardét – tartsd arrafelé, húzd meg a ravaszt, fuss el. Különösképpen a jelenleg is polgárháború sújtotta afrikai országokban dívik a gyerekkatonaság intézménye: erőszakkal elragadják a gyerekeket falujukból, katonává nevelik őket néhány hónap alatt, aztán irány a csatatér. Afrika harctereinek döntő többségén harcolnak gyerekkatonák is – a helyi hadurak abban is bíznak, hogy a nyugati katonák, illetve ENSZ békefenntartók nem gyanakszanak gyerekekre, illetve nem bocsátkoznak harcba velük.
A Human Rights Watch becslései szerint 300.000 gyerek harcol jelenleg helyi konfliktusokban kényszer alatt világszerte. A genfi egyezmények szerint az önként jelentkező, 15 évesnél idősebb fiatalok elláthatnak hírnöki, megfigyelő és nyomkövető feladatokat – ez a 300.000 gyerek azonban vagy fiatalabb ennél, vagy nem ilyen poszton küzd. A legnagyobb gyerekekből álló seregek Burundiban, Kongóban, Szudánban, Szomáliában, Etiópiában és Katarban működnek: egyesek szerint csak Szomáliában 2004 óta 200.000 gyereket soroztak be akarata ellenére!
“Angliában pedig a szülők kérvényezték az alsóban történő tesztelés eltörlését”
Sok sötét dolog, nem igaz? Belegondolni is durva, hogy a XXI. században még mindig itt tart az emberiség, ilyen súlyos módon megtapossák sok helyen embertársaik jogait és szabadságát mások. De persze, ezek a dolgok tőlünk messze történnek, a miénknél elmaradottabb országokban…
Ugye?…
Nos – nem.
Magyarország, a szép nők hazája – ostobaság lenne azt hinni, hogy itt nem rabolnak el nőket, kényszerítenek embereket olyan helyzetbe, ahol a puszta túlélésért rabszolgai körülmények közé kell lépniük!
És akkor csak várj, amíg el nem olvasod a következő bekezdést…
Bérrabszolgaság
Ez a fogalom olyan állapotra utal, amibe – mondhatni – szándékosan belemegy az érintett. Élete, életminősége a bérétől függ, melyben a legkisebb kiesés, kimaradás, késés is komoly veszélyt jelent az egzisztenciájára. Szokás kihangsúlyozni a rabszolgaság és a bérrabszolgaság rokon mivoltát: a rabszolgaságban megveszel egy személyt, a bérrabszolgaságban kibérled. Gyakran az ebbe a kategóriába eső emberek kényszerpályán vannak: nincs más választásuk, mint nagyon kevés pénzért olyan munkát elvégezni, ami “megfosztja őket fajuk sajátosságaitól”, pl. a kreativitástól, a biztonságtól. A fogalmat a XIX. században vezették be baloldali gondolkodók – de fájdalmasan igaznak tűnik ma is, rendkívül sok ember helyzetére.
Azaz a rabszolgaságnak van egy olyan definíciója is, mi szerint az a többé-kevésbé szabadon választott állapot, amely gyarapodást nem tesz lehetővé, pusztán létfenntartást – egy minimum szinten.
Ha valaki a saját helyzetére ismer, az természetesen csak a véletlen műve lehet…
A cikk még nem ért véget! Folytatás IDE KATTINTVA!
