400 éve fordult fel a világ
Galilei a holdakat először Cosmica Siderának nevezte el bőkezű támogatója, Cosimo II de’ Medici, Toszkána hercege tiszteletére, de később annak javaslatára Medicea Siderára, Medici-csillagokra nevezte át őket, Cosimót és testvéreit (Francesco, Carlo és Lorenzo) jelképezve. A felfedezés első publikálására 1610 márciusában Velencében került sor, kevesebb mint két hónappal az észlelés után.
A holdak nevére több javaslat is született. Giovanni Battista Hodierna, Galilei tanítványa a négy Medici-testvér után Principharus, Victipharus, Cosmipharus illetve Ferdinandipharus névre keresztelte volna a holdakat, de Johannes Hevelius és Jacques Ozanam is ajánlott neveket. A holdak elkeresztelésében végül Simon Marius javaslata győzedelmeskedett. A magát Galileivel együtt a holdak felfedezőjének kikiáltó Marius az Io, Europa, Ganimédesz és Callisto neveket adta az égitesteknek. Ezeket a neveket 1614-ben a Mundus Jovialis-ban publikálta.
Galilei Marius névjavaslatait következetesen elutasította, és egy új, számokon alapuló elnevezési rendszert dolgozott ki, melyet még ma is használnak, s amely a holdak bolygójuktól való távolságán alapul. Sorrendjüknek megfelelően tehát az Io, az Europa, a Ganimédesz és a Callisto az I., II., III. és IV. számot viselték.
A Galilei-holdak a Jupiter négy legnagyobb holdja. A holdakat már kisméretű távcsővel észlelhetjük, de megfelelő látási viszonyok esetén a legkülsőt, a Callistót akár szabad szemmel is felfedezhetjük. A holdak felfedezése fontos érv volt a Föld-középpontú világkép ellen, s elősegítette Kopernikuszt a napközpontú világkép kialakításában. (Wikipédia)