60 év science fiction: Brian Aldiss beszél
Brian Aldiss, a science fiction nagy öregjeinek egyike, a nemrég megjelent Szuperállam szerzöje már csak hatvan éves karrierje kapcsán is mondhatja, hogy egyszerűen mindent tud a sci-firöl. Sandy Auden beszélgetett vele az sfsite.com számára.
“A brit science fiction számára a hatvanas évek szolgáltatott afféle vízválasztót, ami elhozta az újjáélesztett New Worlds-öt Mike Moorcock alatt. Hirtelen azok, akik a convention-ökre jártak és részt vettek a konferenciákon, jóval intelligensebbek voltak, és naprakészebbek is a régi brigáddal összehasonlítva. Olyan írók maradtak hátra, akik addig uralták az sf területét – írásaik leginkább az amerikai stílus egyszerűsített imitációi voltak. Az új írók sok angol dologból kiábrándultak, és sokkal inkább “angolok” lettek… vagy mondhatnám, britebbek!”
Persze, Aldiss maga is változott az íráshoz való hozzáállásában. Ahogy ő fogalmaz:
“Sokkal műveltebb közönségünk van már, ez pedig könnyebbé tette az írást. Egyben nézve a regényeimet, ahogy öregszem, egyetlen nagy beszélgetésnek látom őket, amit nagyrészt magammal folytattam. Persze, értem én, az írásaim nagyon szerteágazónak tűnnek, de csak azért, hogy a gondolkodásomnak otthont adjanak. Ami pedig az írói stílusomat illeti – az egy olyan dolog, amit a gyakorlat tesz. A kulcsszó: változatosság. Legutóbbi regényemben, a Szuperállamban követtem azt a módszert, ami számomra a történetmeséléshez való új hozzáállást jelenti. Azaz, a narratívámat több különálló epizódba osztottam be, melyek közt van komoly, van sok humoros vagy szatirikus. Ezáltal egy sokkal nagyobb látószögű átfogó képet tudok nyújtani és feltehetem a kérdést: mi folyik a világban? Ez az, ami manapság foglalkoztat engem, rengeteg változás zajlik most. A science fiction meg az a régi-új tükör, amit a természet elé tarthatunk!”
Karrierje során pedig Aldiss soha nem félt attól, hogy tükröt tartson a természet elé – akármire derítsen is fényt:
“Nagyon kevés olyan téma van, ami tabu. A Szuperállamba például beleírtam egy jelenetet, amelyben gyógyászati szempontból vizeletet fogyasztanak – ezt egyesek felháborítónak fogják tartani, mások pedig nagyon szórakoztatónak. De amúgy soha nem lelkesedtem az erőszak leírásáért. Azt inkább meghagyom a barátaimnak és a kollégáimnak.”
A technológia is egy olyan téma, ami rengeteget változott az idő lefolyásával.
“Általánosítva elmondható, hogy a technológiai és szigorú értelemben vett tudományos tartalom megnövekedett az évek folyamán a science fictionben. Valószínűleg ennek köze van a népszerűsítő tudomány elterjedéséhez is, ami szintén hatalmas fejlődésen ment át. Ennek ellenére nagy kár lenne a szürrealistákat nyugdíjazni ezzel! A science fiction és a szürrealizmus mindig is sülve-főve együtt voltak. Robert Sheckley, R. A. Lafferty, William Tenn vagy akár én is… hozzányúltunk időnként a szürrealizmushoz egyszer-kétszer.”
Aldiss a 2013-as World Fantasy Convention-ön
És mi Aldiss személyes véleménye, tapasztalata? Ma vajon a ’60-as éves technológiával teli jövőjében élünk? Mik karrierje emlékezetes pontjai,
“Akkor, a ’60-as években két dolgot gondoltam. Egy: a jövő nagyon telve lesz technológiával, nem lesz elhízás, csótányok, éhínség. Kettő: minden egyre rosszabb lesz! A Fehér Marsban az együttműködés mellett érveltem a versengés helyett. Van egy új elmélet, amely szerint az állatoknak van egyfajta erkölcsi érzéke, azaz az erkölcsiség rég itt volt az emberiség színre lépése előtt is. Kissé nehéz ezt elhinni, de úgy tűnik, van még remény számunkra.
És hogy mi volt a legemlékezetesebb pillanatom? Valószínűleg az, amikor vettem egy használt Land Rovert és eltűntem a barátnőmmel hat hónapra. A Faber and Faber adott nekem egy 75 fontos előleget, hogy írjak egy könyvet Jugoszláviáról. Margaret és én úgy éltünk, mint a cigányok! Megírtam a Cities and Stonest és úgy tértem vissza Angliába, hogy el se költöttem a teljes 75 fontot…”
sfsite.com nyomán
A Galaktika 275-ös, februári számában olvasható Brian Aldiss Ember a maga idejében című novellája, Szuperállam című regénye frissen jelent meg magyarul.
