A fantasztikum legjava 2013: megjelenések és vélemények 1. rész
Ahogy tavaly év vége felé, úgy most is úgy gondoltuk, hogy egyfajta összegzésként írunk egy bejegyzést arról, hogy milyen volt a fogadtatása volt a könyveinknek.
Kiadóként fontos számunkra olvasóink véleménye, legyen az hideg, vagy meleg, egyaránt épülésünkre szolgál.
A poszt összeállításakor egyszerre törekedtem informatív részletgazdagságra, de ugyanakkor átláthatóságra is.
A pirossal kiemelt, félkövér betűvel szedett információ az adott recenzió helyét, és íróját hivatott jelölni, mely egyben azt a kattintható linket is tartalmazza, ahol az adott könyv részletes recenziója elolvasható.
A recenziókból származó rövid idézeteket figyelemfelkeltőnek szántam; ha esetleg valaki még nem olvasta volna.
A könyvek bannerére kattintva – ahogy azt már megszokhatták kedves Olvasóink-, a Galaktikabolt felületét érik el.
Kezdjük rögtön idei első könyvkiadványunk, a lengyel sci-fi egyik kevéssé ismert, ám annál nagyobb hatású írójának, Adam Wisniwski-Snergnek A lator evangéliuma című könyvével.
Kánai András as. sfinsider, sfmag.hu:
“Igen különös regény A lator evangéliuma. Az a fajta könyv, amely nem ér véget ott, hogy becsukjuk, hanem állandóan eszünkbe jut, és ennek oka a katarzisos vég, az utolsó mondat, amely sokféle értelmezésnek ad helyet.”
“A szerző gyakorlatilag ismeretlen itthon. A Lator Evangéliuma cselekménye, stílusa gördülékeny, könnyen olvasható. A kötet a kiadó low budget kultuszteremtés szakosztályának terméke, de igazán őszintén nem tudok rá köpködni: nem baj, hogy megjelent a GFK sorozatban. A sok kereskedelmi-klisékötet közt felüdülés némi művészet.”
Tombor Nándor, mno.hu Kultúrgrund:
“Komoly kérdéseket feszeget A lator evangéliuma: tipikusan olyan könyv, ami bár olvasmányosan fogalmaz, és nincs túl bonyolult történetvezetése, mégis gondolkodásra, esetleg többszöri elolvasásra készteti az olvasót. “
“Érdekes, zavaros mint ez az értékelés, folyamatosan gondolkodásra ösztönző, de tetszetős darab. Azok számára, akik nem annyira a kalandos történéseket kedvelik, inkább szeretnek elgondolkodni, vagy a sorok között olvasni, azoknak ajánlom.”
Következő regényünk februárban jelent meg, nem kisebb kaliberű írótól, mint Brian W Aldiss. Nem kevesen vannak azok, akik, a szuperállamok korát látják a jövőben, ahol jelenlegi országhatáraink megszűnnek és kulturális, nyelvi, vallási vagy gazdasági tényezők eggyé kovácsolnak területeket. Aldiss Szuperállam című regénye abszolut időszerű kérdéseket bont ki, és hogy milyen következtetéseket von le… nos, az kiderül a könyvből.
“Nem volt ez olyan borzalmas, ha figyelembe vesszük, hogy Aldiss 78 éves volt, amikor megjelent. Ez megmagyarázza valamelyest a hatvanas-hetvenes évek stílusát, mondanivalóját és eszmerendszerét.”
“Egy könyvhöz tudnám hasonlítani csak, méghozzá Stanislaw Lem Az Úr Hangjához. Abban volt még ennyi nehéz, komoly filozófiai, vallási és társadalomtudományi téma fajsúlyosan megpendítve és furcsa, groteszk humorba ágyazva.”
“Egy újabb, véleményem szerint ˝terminátor sztori˝, amikor is a gépiesedés okozza majd egyszer a vesztünket, ismét izgalmas formában kivitelezve. “
“Mivel annyira egoista vagyok ám, hogy a magam részéről kizárom az egyszerűségem lehetőségét, így a könyvet a negyedik dimenzióban olvasni képes, hyperképzeletgazdag, hardcore szociológia fanoknak ajánlom.”
Következő könyvünk az állatkísérletek érzékeny témáját boncolgatta, a méltán világhírű, állatvédőként is elismerést szerzett angol író, Richard Adamstől, aki a Watership Down című modern irodalmi klasszikus szerzője is egyben. Általunk kiadott Gazdátlanok című kötete két kutyáról szól, akik megszöktek egy titkos laboratóriumi kísérletet folytató telepről.
Rusznyák Csaba, könyvesblog.hu:
“És persze a kutyák, intelligensek és antropomorfok lévén, igyekeznek megérteni a világot maguk körül, így aztán megteremtik a saját mitológiájukat, benne a mindenható Csillagkutyával és az emberek szerepével. Adams távol marad mind a disneys „aranyos, beszélő állatkák”, mind az érettebb művek „nemes vad” sablonjaitól – a Gazdátlanok ebei, bár beszélnek és emberiek, nagyon is „állatiasak” és gyarlók.”
“Ez nem egy cuki-muki állatkönyv, és az állatkísérletek is elég részletesen és szenvtelenül vannak leírva.
Aztán a vége felé rájöttem, ha nem ilyen stílusú lenne, akkor rossz lenne. Valahogy ez adja a sajátságos ízét a regénynek. Ez a bő lére eresztett elkalandozás. “
“De vigyázat: ez nem gyerekkönyv, s nem is azért ríkathatja meg az olvasóját, mert benne a szegény, pici kutyuskákat bántják. Kőkemény és sötét sztori, de nagyon jó. Igazi, nagy könyv.”
Diana Wynne Jones neve nem ismeretlen már itthon sem; egyrészt, mert A trónörökös című regényét már megjelentettük , másrészt pedig az írónő A vándorló palota című alkotásából készült animációs filmet a japán anime mágus, Miyazaki Hayao egészen az Oscar-díj jelölésig vitte.
Idén A trónörökös folyatását jelentettük meg, az írónő hazai rajongótáborának nagy örömére.
Benkő Marianna as. makitra, sfmag.hu:
“A megalkotott világ nyilván nem változott a folytatásban, csak más szegletét ismerhetjük meg, így túl sok újdonság e téren nincsen. Az írónő kicsit jobban megmutatja a mágia különböző természeteit, bemutat egy igazi nagyágyú mágust, akitől mindenki reszket, valamint számos érdekes lényt és teremtményt. A háttérrel kapcsolatban itt sem lehet okunk panaszra.”
“A megalkotott világ nyilván nem változott a folytatásban, csak más szegletét ismerhetjük meg, így túl sok újdonság e téren nincsen. Az írónő kicsit jobban megmutatja a mágia különböző természeteit, bemutat egy igazi nagyágyú mágust, akitől mindenki reszket, valamint számos érdekes lényt és teremtményt. A háttérrel kapcsolatban itt sem lehet okunk panaszra.”
Diószegi Judit as. Gavarra, sf.blog.hu:
“Pedig a sárkányt a fantasyban mindig nagy várakozás előzi meg, valami eposzi méretű cselekvést, megoldást várva tőle, de ő csak jön, lazán beszáll- beköszön- majd széles szárnycsapásokkal leköszön a színről. Olyan fura.”
Arthur C. Clarke életmű kiadójaként a sci-fi klasszikus szerző Földfény című regényével zártuk a márciust.
“A Metropolis Media Group Kft. gondozásában megjelent regényt leginkább azon olvasóknak ajánljuk, akik egyébként is szeretik a lassan hömpölygő történelmi regényeket, de akik a pörgősebb, akciódús sci-fi-hez szoktak messze kerüljék el a Földfényt.”
Vancsó Éva as Vyne, SFportal.hu:
“Más szemmel nézve viszont a Földfény igazi csemege: regényben ott van az ötvenes évek, a férfiak uralta világ, ahol a holdon van növényi élet, a számítógépekbe programszalagokkal viszik be az információt, és a teleszkóp alkotta képet folyadékkal kell előhívni. A regény legnagyobb erényén meg amúgy sem fog az idő vasfoga: Clarke Holdja egy csodálatos látomás, ahová mindenki el akarna jutni. Tizenöt évvel a Holdra-szállás előtt Clarke leírta a holdi tájat és égboltot, ahogy a Nap ragyogásba vonja a hegycsúcsokat, majd felkel a földfény, miközben az egysínű felkapaszkodik a gerincre. Kit érdekelnek ehhez képest a NASA fotói a valóságról?”
“Érdemes tehát megismerkedni a regénnyel, amit elsősorban azért a keményebb tudományos fantasztikumot kedvelőknek ajánlhatok. Arról só sincs, hogy ne lenne olvasmányos a szöveg – Füssi-Nagy Géza magyar fordítása is kifejezetten gördülékeny és pontos –, hanem mivel a későbbi Clarke-művekkel ellentétben itt még erőteljesen érzékelhető a tudományos gondolkodásmód, ami jelentősen eltér egy irodalmiasabb felfogástól. Az életműnek ugyanakkor egyértelműen fontos darabja a regény, melyet mindenkinek ajánlhatok, aki komolyan veszi a klasszikus sci-fik iránti rajongását.”
“A könyv magával hordozza, az 50-60-as évek gondolkodását, a világ két pólusosságát, ezt tökéletesen építi be egy távolabbi jövőbe. “
Az észt Indrek Hargla hazájában példátlan népszerűségnek örvend, a többszörös díjnyertes Melchior-ciklusból már tévéfilmsorozatot forgatnak. A magyar keresztségben a Melchior a patikárius, és a Szent Olaf templom rejtélye címet nyert első kötettel indítottuk az áprilist, remélve, hogy egy újabb, eddig ismeretlen, ám rendkívül tehetséges írót mutathatunk be a magyar olvasóközönségnek.
Pomsár Péter as. ppayter, Szubjektív Kultnapló:
“Az észt szerző történelmi krimije telitalálat: zseniális hangulat, szimpatikus karakterek és izgalmas nyomozás elegye, csak ajánlani tudom mindenkinek – és persze követelni a folytatást. “
“Négyszer tettem vissza a bolti könyvespolcra a könyvet – mert ostoba voltam. Életem egyik legizgalmasabb olvasmányélménye lett a Melchior, a patikárius: lebilincselő olvasmány, izgalmas cselekményű krimi és belépő egy számomra teljesen ismeretlen világba.”
“A címszereplő azonban nemcsak elsőrangú patikárius, hanem kitűnő detektív is. Melchior klasszikus nyomozói módszerekkel dolgozik, habár sejtései vannak, nem formál addig véleményt, amíg minden oldalról meg nem vizsgálta a kérdést, minden lehetséges tanúval nem beszélt. Az olvasó maga is össze tudja rakni a képet a regényben található apró részletekből, ha figyelmesen olvas.”
Arkagyij és Borisz Sztrugackijt nyilván nem kell bemutatnom a hazai tudományos-fantasztikum rajongóinak. A mese a Trojkáról című regényük, mely A hétfő szombaton kezdődik folytatása, ezúttal is kacagtató kalandokra invitálja az olvasót, ám ezúttal kicsit szárazabb a szarkazmus, és fájdalmasabban élethű a bürokrácia paródiája.
“Ezért aztán, aki űrcsatákra, világmegváltó találmányokra, vagy más effélére számít, az csalódni fog, aki viszont a múlt század ötvenes-hatvanas éveinek mára komikusnak ható, önkritikával terhelt értekezleteinek hangulatára vágyik (a la Tanú), az örülhet, mert a Sztrugackij testvérek egy az egyben megidézik ezt a Sztálin utáni légkört. Persze szó sincs termelési regényről, inkább szatirikusan nézik a tudomány csarnokaiba befurakodott kóklereket, ejtőernyősöket és a többi, a szabályzat visszamondásán kívül semmihez sem értő bürokratát.”
“Történet nem nagyon van, inkább abszurd szituációk egymásutánja, amelyekben a Trojka alulmúlja önmagát, a többiek pedig megpróbálnak a kommunikáció érdekében leereszkedni az ő szintjükre. Ha valaki vevő az éles szarkazmusra, a hangos nevetés veszélye is fennáll. Mindenki figyelmébe ajánlanám még a 172-173. oldalon elhangzó beszédet, amelynek nem sok köze van a BOVATKI világához, de roppant érdekes gondolatokat rejt a sci-fi utópiákkal kapcsolatban. “
“Tetszett….ellentmondásban vagyok magammal tudom, de a könyv számomra tragikomikus hangulata elvarázsolt és amellett, hogy sokszor nevettem,nagyon sokszor a falat kapartam a leírt emberi és bürokratikus kicsinyesség és szánalmasság miatt. “
“Hihetetlen számomra, hogy egy több mint 40 éve írt mű ennyire aktuális még ma is és ebben van a szerzőpáros igazi ereje és a könyv emiatt is tetszett! Sohasem fogja elveszíteni az aktualitását!”
folytatjuk…
Köszi az említést. Jó látni, hogy Ti meg minket olvastok! 😉