Az élet kifürkészhetetlen útjai
A földi élet kialakulásának története során a tudósok öt nagy kihalást említenek. Egyik ilyen, amit mindenki ismer, a dinoszauruszok kipusztulása. Néhány szakértő szerint megint egy ilyen tömeges kihalási folyamat előtt állunk. Az oka pedig az emberek elterjedése.
A tudósok közt vitatott téma ez, sokan pedig nyíltan cáfolják az elméletet, de mielőtt megnéznénk az érveket, muszáj néhány szót ejteni az öt korábbi eseményről. Ezeknek a létezése már tudományos tény, bár körülményeiről csak találgatni lehet.
Mióta a Földön kialakult az élet – származzon az bárhonnan is -, sok faj tűnt el, és jött létre. Darwin ezt nevezi természetes kiválasztódásnak. Tömeges kihalásról akkor beszélünk, ha egy bioszféra jelentős százaléka eltűnik. Fontos megjegyezni, hogy ennél több kihalás is bekövetkezhetett, de a korai időszakokban nem volt az élőlényeknek olyan vázuk, ami fosszíliaként fennmaradhatott volna.
Az első ilyen tömeges kipusztulást ordovicium-szilur kihalási eseménynek szokták nevezni. Mintegy 488 millió éve történhetett, mely során a pörgekarúak (kagylósférgek) és a conodonták (korai gerinchúros állatok) egy részét teljesen kitörölte, míg a trilobiták (korai rákfajták) számát drasztikusan lecsökkentette.
Több okot is említenek, az egyik ilyen egy korai jégkorszak, aminek során a légkör szén-dioxid tartalma jelentősen lecsökkent, ami az akkori, főleg tengeri élőlényekre hatalmas csapást mért.
Ekkoriban jelent meg egy szuperkontinens is, a Gondwana, ami jelentősen csökkentette a sekély, életben gazdag vizek méretét.
Tudósok egy csoportja a gamma-kitörés hipotézissel állt elő, amely szerint ebben az időszakban, a Tejútrendszerben, a Földtől körülbelül 6000 fényévre, egy szupernóva erős gamma-sugárzást bocsátott ki, ami egy időre teljesen elsöpörte a bolygó ózonrétegét. Ez idő alatt pedig súlyos ultraibolya sugárzás érte a földi élet nagy részét. Bár ez sok adatot megmagyaráz, egyértelmű bizonyíték erre sincs.
A második nagyszámú kihalást, késő devon kihalási eseménynek nevezik. Feltehetően 364 millió évvel ezelőtt történt, ebben az időszakban szinte teljesen eltűntek az állkapocs nélküli halak fosszíliái. Sok más faj is kipusztult vagy megfogyatkozott, például a páncélos halak vagy a trilobiták. Helyüket pedig a kétéltűek kezdték átvenni.
A kihalás oka itt is valószínűleg több kisebb eljegesedés és felmelegedés váltakozása, amely hatalmas nyomást gyakorolt a szén-dioxid mennyiségére.
Feltételeznek még egy meteorit becsapódását is, de bizonyítékot még nem találtak rá.
A harmadik, a perm-triász kihalási esemény, egyben a legnagyobb méretű kipusztulást tudhatja magáénak. Feltehetően 251 millió éve zajlott le, a számított fajok kipusztulási aránya 90-96 százalékosra tehető. Egyik legnagyobb vesztesei a kornak a trilobiták, mely faj teljesen eltűnt a korszak végére. Igaz, ők már két ilyen folyamatot túléltek, és a harmadikra már nem maradtak elegen. Jelentős térnyerést a hüllők tudhattak magukénak, akik ennek a folyamatnak a nyertesei voltak.
Az előző időszakkal ellentétben itt már erős a gyanú, hogy a kihalást meteoritok okozták, de egyértelmű bizonyíték továbbra sincs, és az sem egyértelmű, hogy közvetlenül miattuk következett be a tömeges pusztulás, vagy inkább a következményként fellépő vulkanikus folyamatok hatására. A vulkáni folyamatok egyszerre forralták fel a tengervizet, és tették szinte lakhatatlanná a levegőt.
De okként szokták említeni a Pangea szuperkontintens megjelenését is. Sokkal valószínűbb mégis az a feltevés, hogy a fent felsoroltak komplex összjátéka eredményezte a kihalási folyamatot.
A negyedik nagy történés, a triász-jura kihalási esemény, mely méretében dobogós helyet ért el. Körülbelül 200 millió évvel ezelőtt ment végbe. Legnagyobb vesztesei az akkori óriáskétéltűek, és a hüllők nagy része. Ennek a folyamatnak a végén lettek a dinoszauruszok a Föld urai.
Több okot is felsorolnak, de egyik se ad kielégítő magyarázatot. Néhány, az ismertebb elméletekből:
Fokozatos éghajlati és tengerszinti ingadozás – ám ez nem nyújt egyértelmű okot a tengeri élőlények kihalására.
Aszteroida becsapódás – de nincs tudomásunk ilyen méretű meteorit becsapódásáról ebben az időszakban.
Hatalmas vulkánkitörések, melyek következtében a légkörbe került magas mennyiségű szén-dioxid és kén-dioxid óriási felmelegedést vagy lehűlést okozott – viszont semmi jel nincs a légkör megváltozására.
Végül a legismertebb ötödik esemény, a kréta-tercier kihalási esemény, melynek során körülbelül 65 millió éve kihaltak a dinoszauruszok.
Okai lehetnek egy meteorit becsapódása, vagy a vulkáni folyamatok hatása. Vagy az éghajlatváltozás és a kontinensvándorlás elkezdődésének következménye. A probléma az elméletekkel az, hogy nincs magyarázat arra, miért élték túl szinte teljesen a zárvatermő növények, illetve a békafélék, akikre jellemző, hogy a meteorokhoz köthető változásokra nagyon érzékenyek.
Bár méretében nem tartozik a legnagyobbak közé ez az esemény az elődeihez képest, a nagytestű dinoszauruszok fosszíliáinak köszönhetően mégis könnyebben beleivódott a köztudatba.
Az öt nagy esemény után sem álltak le a kihalási folyamatok, de méreteikben már nem közelítették meg azokat. Egészen az emberek megjelenéséig.
Mióta az emberek megjelentek, és átvették az uralmat a Föld felett, az eddigi lassú, természetes folyamatok felgyorsultak, és megjelentek olyan mesterséges folyamatok is, mint az erdőirtások, melyeknek következtében felbecsülhetetlen mennyiségű faj halt ki.
Kutatások szerint az átlagos kihalási folyamat az ezerszeresére gyorsult fel, mióta az ember elérte az ipari forradalmat.
Nehéz megítélni, hogy mennyi az annyi, mivel sok faj úgy hal ki, hogy sose tudtunk a létezéséről, de tudósok úgy saccolnak, hogy egy millió fajból évente 0,1 százalék az arány. Sokan erre szokták azt mondani, hogy ez nem is olyan gyors, és nincs mitől félni. Ennek ellenére sokakat aggaszt a biodiverzitás megszűnése, mely súlyos következményekkel járhat az emberekre nézve is.
A biodiverzitás, vagy biológiai sokféleség biztosítja a fajok fennmaradását azáltal, hogy sok genetikai kódból tudják megválasztani a legjobbat a túléléshez. Ahol magas a diverzitás ott nincs kihalás veszély. Ironikus, hogy a legnagyobb veszélyben lévő területek pont az ilyen összetett rendszerek, mint például az Amazonas, köszönhetően a fakitermelésnek.
Egyik érdekes hatás, ami az embereket is érinti, a méhek kihalása. Az utóbbi időkben a méhek létszáma folyamatosan csökken. Ennél nagyobb katasztrófa pedig nem is lehet, mivel ha a méhek nem porozzák be a növényeket, akkor hosszú távon sok élelemből hiány keletkezik, és felborul a teljes ökoszisztéma.
(dr. James Lovelock)
Olyan tudósok, mint Stuart Pimm szerint van megoldás, és még nem késő leállni mielőtt a szakadék szélére érünk, de ehhez hatalmas életmódváltásra lenne szükség.
Az elméletnek vannak támadói is, akik szerint a folyamat természetes, és a Föld nem fog kipusztulni, ami tényleg elég valószínű. A Föld túl fogja élni, ezt nevezik Gaia-elméletnek. Az elmélet szerint a Föld képes az élet fenntartására. Ám ez nem jelenti azt, hogy az emberek is életben maradnak. A bolygó túl fogja élni, és új fajok fognak kialakulni, de az emberiség el fog pusztulni, mert saját életkörülményeit semmisíti meg.
Források:
www.newswatch.nationalgeographic.com
Calildur
