Szárnyas fejvadász 2049: Már nem csak elektronikus bárányokkal álmodnak az androidok
Október 5-én került Magyarországon mozikba Ridley Scott 1982-es filmjének második része, mely csodával határos módon nem reboot, hanem folytatás. Az eredeti Szárnyas fejvadász története sok mindent nyitva hagyott, ezeknek a kérdéseknek a megválaszolását jó 35 évvel ezelőtt a nézőre hagyta a film készítője. Most Denis Villeneuve-re, az Érkezés és a Sicario atyjára bízták a Budapesten forgatott Szárnyas fejvadász 2049 vászonra vitelét, a főszereplő pedig Ryan Gosling lett. A film nem okoz csalódást, habár iszonyúan hosszú a maga 163 perces játékidejével, a lassú jelenetek pedig helyenként sok türelmet igényelnek a nézők részéről.
Ennek ellenére a Szárnyas fejvadász 2049 mestermű. Manapság, amikor az emberek képesek mozijegyet venni azért, hogy lássák a Transformersnek nevezett robot sci-fi sokadik részét, igenis meg kell becsülni, amikor mélyebb és filozofikusabb tudományos-fantasztikus alkotásokat is bevállalnak a hollywoodi készítők. Az új Szárnyas fejvadász élvezetéhez nem kell ismerni az első epizódot, hiszen az elején felvázolják nekünk a képet. Vannak a replikánsok, ők olyanok ránézésre, mint az emberek, a valóságban azonban androidok, akiket több-kevesebb sikerrel beépítettek a társadalomba. A főszereplőt K-nak hívják, aki szárnyas fejvadász és régi típusú, elkóborolt modellekre vadászik.
Az 1982-es Szárnyas fejvadász nyitva hagyta a kérdést, hogy Deckard replikáns volt-e, illetve, hogy mi lett a szárnyas fejvadásszal és a Rachael nevű androiddal. A 2017-es folytatás az ő történetüket fejti tovább, azonban jobb, ha úgy ül be mindenki rá, hogy mindenféle spoilert elkerül, ugyanis a hosszúra nyúlt nyomozás így hozhat katartikus élményeket. Merthogy az egyes rácsodálkozások, illetve a Szárnyas fejvadász 2049 futurisztikus világa nagyon működnek. A lassú, komoly gépzenével aláfestett jelenetek csak úgy hömpölyögnek a filmvásznon, amikor pedig akcióra kerül a sor, annak brutális súlya van.
A történetben visszatér a Harrison Ford által játszott eredeti fejvadász, illetve kapunk egy új Tylert, akit a hátborzongató Jared Leto alakít. A képregényfilmekből érkező Leto és Dave Bautista is tisztességes teljesítményt nyújtanak a filmben, habár a felsorolt sztárok mind főleg mellékszereplők. Az igazi hangsúly K-n van. Ryan Gosling karaktere sikerrel tovább lendült azon, hogy android létére mindössze elektronikus bárányokról álmodjon, hiszen hologram-barátnőjével, Joi-jal (Ana de Armas) éli az életét. Kettejük sztorija egyébként a film egyik legszomorúbb szála, hiszen a látszatvalóságban nem jöhet létre egyszerűen sikeres kapcsolat két fél között.
A filmben belengetnek egy robotlázadást, azonban a dolgok sokkal inkább elméleti síkon maradnak, ami nem feltétlenül gond. A Szárnyas fejvadász 2049 filozofikus, elgondolkoztató mű lett, olyan, amit tényleg talán csak minden évtizedben egy-kétszer láthatunk. A célközönség mindazonáltal abszolút a felnőttek, hiszen rengeteg meztelenkedés látható a vásznon, ráadásul a vérrel sem spórolnak, így a lassabb jelenetekkel megtoldva igazi R-kategóriás hullámvasút a film.
A Szárnyas fejvadász 2049 semmilyen tekintetben nem okoz csalódást, sci-fi rajongóknak abszolút kötelező darab. Főleg, ha valaki az oldschool darabokon nőtt fel. Értékelés: 9/10
