Emlékezzünk Bradburyre!

Már 3 hónapja, hogy eltávozott a Nagy Mesélő. Ha egy nagy ember távozik, sokszor nem a halálhír pillanatában, hanem később kezdjük el érezni a hiányt.

Milyen emlékek jutnak eszünkbe, ha erre a névre gondolunk: Bradbury?
Az ismeretlen, de mégis annyira ismerős, emlékekkel teli marsi városok?
A láng, amely megperzseli a könyveket, ahogy a tűzoltók munkájukat végzik?
A városba érkező, különös cirkusz?

Akárhogy is, írásai rengeteg kellemes, hátborzongató és felemelő pillanatot szereztek nekünk.
Emlékezzünk egy kicsit Ray Bradburyre, az utolsó nagy mesemondók egyikére!
Kánai András gondolatébresztője

“Mit adott neked Ray Bradbury? Mit jelent a számodra?”

Az egyik első találkozásom Ray Bradburyvel a Fahrenheit 451 volt. Születésnapi ajándék volt, talán 11 lehettem, nem is hallottam róla korábban. Letehetetlen volt. A Marsbéli krónikák máig az egyik legnagyobb kedvencem, és ha valakivel meg akarnám szerettetni a fantasztikus irodalmat, ezt adnám a kezébe. Bradbury az SF megkerülhetetlen alakja, de bolond is, aki meg akarná kerülni.
Mayer István

Nekem Bradbury azt jelentette, hogy a költészetnek az sf-irodalomban is helye van.
László Zoltán, író, a Nulla Pont és A keringés szerzője

Első találkozásom Ray Bradburyvel 1986 őszén történt, amikor is A másik oldal című novelláját elolvastam a Galaktikában. Ez az a történet, amiben az afroamerikaiak elköltöznek a Marsra, aztán a Földön kitör a Nagy háború, elpusztítanak mindent, városokat, népeket egyaránt, majd évtizedekkel később a Marsra érkezik egy űrhajó, benne egy fehér emberrel…
Akkoriban – tizenegy éves voltam – nem sokat tudtam a rasszizmusról, bár a fogalmat értettem, az írás mégis nagy hatással volt rám, ahogy bemutatja az értelmetlen ellentétet, majd elvezet bennünket a megbocsátásig, és a közös újrakezdés lehetőségéig. Szép és emberi történet ez, ahogy minden írása. Bradburyt költői stílusa és témái miatt nem is nevezném science fiction írónak, még akkor sem, ha a sci-fi elemeit is felhasználta a mondanivaló átadásához. Sokkal inkább volt ő egy fantasztikus szépíró, mégpedig a szó legnemesebb értelmében és a legnagyobbak közül való.
Brandon Hackett – Markovics Botond, író, az Isten gépei és Az ember könyveszerzője

Bradbury számomra az SF talán legemberibb arcát jelenti, nála mindig az érzések voltak fontosabbak a tudománynál.

Gyerekkoromban a kedvenc novelláimat jelentette, később kedves fordítói munkáimat. A TETOVÁLT EMBER című kötet különösen közel áll hozzám, egyrészt a nevek miatt, akikkel egy tartalomjegyzékbe kerülhettem, másrészt amiatt, hogy az esküvőmön a pap beleszőtte beszédjébe.

Legfőbb jelentőségét közérthetősége adja, aminek köszönhetően szélesebb körben válhatott ismertté, mint a legtöbb SF-író. Azonkívül nagy szerepet játszott abban is, hogy az SF kanonizálódhatott az Egyesült Államok irodalmában.
Németh Attila, a Galaktika magazin irodalmi szerkesztője

Ray Bradbury azt jelenti számomra, amit Tőle kaptam. Mindenekelőtt jó könyveket, letehetetlen olvasmányokat. Ha viszonylag fiatalon – mint olvasó – az SF relé fordultam,  abban neki komoly szerepe van. Ha 30-35 évesen írni kezdtem, mégpedig sci-fit, Bradbury abban is szereplő, persze messze Kuczka Péter után. De AHOGYAN írtam, és talán írok ma is, abban tényleg igazi „találat” Ray Bradbury. „Ahogyan” Ő ír, úgy senki más. (Lásd: novellák.)
Tehát: AHOGYAN…
Ebben látom a jelentőségét, ezt jelenti számomra, és ezt kaptam tőle.

És kaptam még valamit…
2007. február 10-én Ókovács Szilveszter a HÍR TV stúdiójában (és az otthoni képernyőkön) így szólt hozzám:
„Szokták önt Ray Bradbury-hez is hasonlítani, és egyáltalán, ahhoz a fajta írói stílushoz, amelyik valóban az emberi kapcsolatokat helyezi előtérbe… Ezt a „stigmát” – mármint a Bradbury-félét – elvállalja?”

Akkor – a GRIN megjelenése idején, majd azóta – büszkén vállaltam az új „stigmát”! Most pedig elárulom, hogy Ray Bradbury és az ő irodalma azt jelenti számomra, hogy van a tudományos-fantasztikus világirodalomban (legalább) egy „amerikai Kasztovszky Béla” is…
Kasztovszky Béla, író, a GRIN szerzője