Fallen Astronaut

Az emberiség szerencsére nem csupán űrszemét formájában hagy nyomot a világűrben. Amerikai űrhajósok a Holdon egy valódi műalkotást, egy szobrot is elhelyeztek.

A Fallen Astronaut névre keresztelt alkotás, egy 8.5 cm-es alumínium szobor, amely egy szkafanderes űrhajóst ábrázol, és azokra az asztronautákra emlékeztet, akik meghaltak az űrkutatás története során. A szobrocska egy kis kráter szélén, Hadley Rille-nél található a Holdon, ahová az Apollo 15 legénysége helyezte el 1971. augusztus 1-én.

A szobor a belga Paul Van Hoeydonck munkája, aki egy vacsorán ismerkedett meg David Scott űrhajóssal. Megállapodtak abban, hogy Van Hoeydonck készít egy apró szobrot, amit Scott majd felvisz magával a Holdra, habár az emlékeik a részleteket illetően eltérőek. Scott célja az volt, hogy emléket állítson azoknak az űrhajósoknak, akik az űr felfedezése miatt vesztették életüket, és a szobor mellé az űrhajós egy dísztáblát is tervezett és készíttetett. A táblára nyolc amerikai és hat szovjet elhunyt asztronauta nevét vésték: Theodore Freeman, Charles Bassett, Elliot See, Gus Grissom, Roger B. Chaffee, Edward White, Vlagyimir Komarov, Edward Givens, Clifton Williams, Jurij Gagarin, Pavel Beljajev, Georgij Dobrovolszkij, Viktor Pacajev, Vlagyiszlav Volkov.

Van Hoeydonck nem kapott szabad kezet az alkotáshoz, hanem az alábbi megszorítások figyelembevételével kellett dolgoznia: a szobor legyen könnyű, de strapabíró; bírja a Hold szélsőséges időjárási körülményeit (+123°C és -233°C között ingadozik); ne lehessen megállapítani sem azt, hogy férfit vagy nőt ábrázol-e, sem azt, hogy melyik etnikai csoportba tartozik. Scott szerint azért, hogy elkerüljék az űr elüzletesítését, abban is megállapodtak, hogy Van Hoeydonck nevét nem hozzák nyilvánosságra. Ám ez utóbbit Van Hoeydonck vitatja, s egészen másképpen emlékezik a történtekre. A Le Soir című belga lapban adott interjújában azt állítja, hogy a szobor az egész emberiséget volt hívatott reprezentálni, nem csupán a szerencsétlenül járt űrhajósokat. Azt nyilatkozta, hogy nem volt tudomása arról, hogy a szobor emlékmű lesz, és az alkotás nevéhez sincs semmi köze. Sőt mi több, úgy képzelte, hogy a szobor álló helyzetben kerül majd kiállításra. Verne regényein nevelkedve gyermekkora óta lenyűgözte az űrkutatás, és nagy büszkeséggel töltötte el, hogy ő lehet az első szobrász, aki egy galaktikus installációt készíthet. Érthető, hogy ezek után nagyon csalódott volt, hogy nevét és tettét titokban kell tartania.

A szobrot Scott kapitány a zsebében csempészte fel a Holdra, a NASA tudta nélkül. Miközben űrhajós társa, Irwin fecsegni kezdett az irányító központtal, így terelve el a figyelmüket Scott tevékenységéről, a kapitány a holdjáró takarásában gyorsan elhelyezte a Holdon az emlékművet.

Csupán az űrrepülést követő sajtókonferencián mesélték el a történteket. A szoborról ekkor egy másolat készült, mely a Smithsonian Intézetben került kiállításra. 1972 májusában Scott megtudta, hogy Van Hoeydonck azt tervezi, hogy több másolatot is készít, melyeket áruba bocsátana. Mind az űrhajósok, mind a NASA tiltakozása következtében végül Van Hoeydonck kénytelen volt elállni szándékától.

Egy 2007-ben kelt levélben ugyanakkor Van Hoeydonck azt írta, hogy végül is készített 50 másolatot, melyek többsége még mindig saját tulajdonában van, szignálatlanul. Az alkotó azt is elárulta, hogy soha egy fillért nem kapott a szoborért, noha rengetegen keresték fel, és jelentős összegeket kínáltak volna a másolatokért.

Kantum Linda

Kétszáz évvel ezelőtt a Naprendszer első felfedezői óriási szobrot találtak a Szaturnusz egyik holdján. Az egyértelműen idegen eredetű emlékmű azonban csupán vad elméleteket szült, a földönkívüliek más nyomára nem bukkant rá senki. Most viszont, hogy valósággá vált a csillagközi utazás, a környező bolygórendszerekben is egymás után kerülnek elő hasonló építmények, szobrok. Vajon minek állítottak emléket a nyom nélkül eltűnt idegenek? Talán üzenni akartak a kései megtalálóknak? Ebbe a rejtélybe csöppen bele a fiatal pilótanő, Priscilla Hutchins, hogy aztán egy régészcsapattal olyan felfedezőútra induljon, amely az emberiség egész jövőjét megváltoztathatja – amennyiben lesz neki.

Jack McDevitt, az Alex Benedict-regények Nebula-díjas szerzője új sorozatba fog. Ezúttal háttérbe szorulnak a krimielemek, hogy az olvasót egy vérbeli hard-SF kaland ragadja magával képzeletének határain is túlra.