Találkozni egy másik Emberrel: a neandervölgyi ember újjáalkotására készülnek

Keresik azt a tudomány iránt elkötelezett, bátor hölgyet, aki hajlandó lenne megszülni egy klónozott embert. No, de nem is akármilyet – egy neandervölgyit!

A neandervölgyi ember a köztudatban afféle primitív, ostoba lényként van jelen, még pejoratív jelzőként is szoktuk használni a neandervölgyi kifejezést.

Azonban most több kutatás szerint a neandervölgyi ember korántsem volt együgyű: 2010-es és 2012-es leletek arról tanúskodnak, hogy ezek az őskori emberek bonyolult eszközöket használtak, ételeikbe zöldségeket és gyümölcsöket is belefőztek, valamint összetett társadalmi rendszerben éltek, amiről jól tanúskodik példának okáért egy ukrán lelet (Molodova), ahol egy hatalmas, mammut-csontokból épített házat találtak, melyben huszonöt tűzhely kapott helyet!

A csontházat természetesen később bőrökkel szigetelték

A 33.000 évvel ezelőtt eltűnt neandervölgyi emberek géntérképén dolgozott a Max Planck Intézet is, most pedig a Harvard orvosi ágának professzora, a világ vezető genetikusainak egyikeként számon tartott George Church azt nyilatkozta: a génállomány rekonstruálható, effektíve készen áll, és már csak a kellően bátor hölgy vállalkozót várják, aki hajlandó lenne kihordani a neandervölgyi gyermeket.

George Church

Church elképzelése olyan Michael Chrichtonos, Jurassic Parkos elsőre, de ha belegondolunk, sokkal több ráció van benne – hiszen a Homo Sapiens, azaz a mi génállományunk mutat egyezést a neandervölgyiekével, ami azt mutatja, hogy valamikor a régmúltban volt kereszteződés a két ág között – más szóval, kompatibilisek vagyunk.

“Most már csak egy igazán kalandvágyó nőre van szükség. Persze piszok sok dolgon múlik, de úgy hiszem, működni fog” – fogalmaz Church.

A terve az, hogy a fosszilizálódott, alapvetően csont-jellegű maradványok alapján rekonstruálja a neandervölgyi DNS-t, azt pedig megtermékenyített emberi petesejtbe vagy egy nagyon korai fejlettségi szinten levő embrió sejtjeibe helyezné.

Miután pár napig laborban nevelik és meggyőződnek életképességéről, beültetik a vállalkozó szellemű hölgy méhébe.

És hogy lássuk, ez a professzor nem a levegőbe beszél, fontos tudni róla, hogy Walter Gilbert oldalán ő találta fel az első direkt génszekventálási módszert, többedmagával ő kezdeményezte és vitte végig a Human Genome Projectet, az emberi géntérképet elkészítő kutatást, több, mint féltucat géntechnológiai kutatólabor és cég társalapítója, a szakma abszolút nagyágyújának tartják.

A projekt annyira nem is tűnik ijesztőnek, ha belegondolunk, hogy a neandervölgyi emberről a XIX. század viktoriánus felsőbbségtudatával megalkotott képünk jelentős felülírásra szorul az elmúlt évek kutatásának függvényében: egyrészt, a neandervölgyiek nem voltak olyan alacsonyak, ahogy hisszük: átlagmagasságuk 165-170 cm volt (ez egyes ázsiai országok népességének átlagmagassága!), amihez 77-80 kg-os súlyúak voltak, azaz jelentős fizikai erejük lehetett. Emellé, aki tanult őstörténetet, tudja, hogy a különböző ős- illetve előemberek, meg úgy általában az őskori emberek intelligencia-szintjének meghatározása a koponyaméretük alapján történt – nagyobb agy, nagyobb intellektus. Senkit sem akarok elkeseríteni, de az igazság az, hogy a Homo Sapiens Sapiens – azaz, a mi koponyánk – kisebb, mint az átlagos neandervölgyi felnőtté (a következtetés szabadon levonható). Könnyen lehet, hogy kihalásuk idején a neandervölgyiek már messze nem voltak görnyedt, majomszerű lények…

Church is megerősíti ezt: szerinte az átlagos neandervölgyi agya nagyságrendileg akkora volt, mint egy mai emberé, egyáltalán nem azok a görnyedező ősemberek voltak, akiknek elképzeljük őket, igenis intelligensek voltak, szerszámokat készítettek és alakították környezetüket.

És hogy miért lenne jó újraalkotni egy 33.000 éve eltűnt ember-ágat? Churchnek határozottan az a véleménye, hogy ez igenis hasznos lenne az emberiség számára.

“A neandervölgyiek biztosan másként gondolkodnának, mint mi. Még az is lehet, hogy intelligensebbek nálunk! Amikor eljön az idő, hogy szembenézzünk egy nagy járvánnyal vagy elhagyjuk ezt a bolygót, elképzelhető, hogy az ő gondolkodásukkal mindez megoldható.”

A tudomány megegyezik abban, hogy a terve véghezvihető. A baj csak az, hogy a reproduktív klónozás a világ országainak jelentős többségében főbenjáró bűnnek számít. Sokaknak azonban az a véleménye, hogy Church elképzelése annyira újszerű és jelentős, hogy a létező törvények nem tudják kezelni, azaz új precedenst kell teremteni.

Többen inkább amiatt aggódtak, hogy egy neandervölgyi hogyan reagálna a mai betegségekre, megnehezíthetik-e azok a túlélést illetve vezethetnek-e deformitáshoz.

És akkor még ott van a kérdés etikai oldala: milyen helyük lenne a neandervölgyieknek a mi világunkban? Bernard Rollin bioetikus szerint “nem igazságos embereket olyan helyzetbe hozni, amiben jó eséllyel gúnyolnák és rettegnék őket.”

A dolog etikai oldala valóban súlyos, és hosszas, intelligens párbeszédet igényel, mielőtt bármit lehetne kezdeni vele. De már önmagában az elképzelés fantasztikus.