Megjósolt világunk

zanzibar

Sophi

"az önéletrajzban, mint az irodalomban általában, ami történt, az nem olyan fontos, mint az, amiről a szerző meg tudja győzni a közönségét…" - Salman Rushdie

Ezt láttad már?...

4 válasz

  1. vian szerint:

    Ezt a kötetet is várom!

  2. benyo47 szerint:

    Párszor elgondoltam már, hogy egy-egy katasztrofális mulasztás megszüntetésére tett kísérlet mennyire lesz lelkesítő, vagy dühítő. Mielőtt meglepődést okozna mondanivalóm, mármint kitől akarok bármit is számon kérni, gyorsan megfogalmazom. Hasonló katasztrofális mulasztást követett el a fantasztikum magyar könyvkiadásáért “felelős” háttér Holdstock örökségének kései rendezéséért. A Mitágó erdőt vagy 28 év késéssel adták ki magyarul. Pedig a tolkieni fantasy mindent összenyomó irdatlan tömegének első igazi ellensúlyáról van szó…

    Most hasonló problémával szembesültem. A sci-fi disztopikus vonalának egyik mestermunkájáról van szó, amelyről a cikk szól. Lelkes, lendületes, ragyogó naivitású bemutatás, valamint reklám került elénk. Bizony. A csodálkozó idegen (akinek különben gratulálok a cikkhez) pár dolgot kihagyott az ügyből (számomra).

    Akkor nézzük meg…

    1./ A jelenleg működő fantasztikum világa — tetszik, nem tetszik –, olvasói, nézői szempontból a YA vásárlói jelenlétének és erejének világa. Ha mást nem is, de azt nehezen tudom elképzelni, hogy közülük sokan ismernék
    John Brunnert. Túl régen alkotott, túl régen meghalt, és túl kevés munkáját ismertünk meg itt kis hazánkban. A cikk olyan magától értetődő módon beszél róla és művéről, mintha teljesen egyértelmű lenne jelenléte a mai fantasztikus könyvkiadás terepén. Nem az. Nemcsak az időbeli eltérés miatt, hanem írásainak különös, nem a jelen korra jellemző stílusa, és tartalmi világa(i) miatt. A Stand of Zanzibar tartalmában nem, de formájában egy kísérleti alkotása, amelynek — mint az a cikkben remekül megfogalmazásra került — meglehetősen sok gondolata kísértetiesen pontos jóslatnak bizonyult. Ettől (is) dísztópia (mint a Mi, az 1984, vagy a Szép új világ…). Persze mástól is. Túlnépesedés, technikai fejlődés, terrorizmus… A kérdés itt is az, miért most, negyvenhét év után adják ki magyarul?! Miért nem ért annyit ez a mű, hogy korábban megismerjük?!…

    2./ Azon szerencsések közé tartozom, aki olvashatta két, magyar nyelven kiadott ragyogó regényét. Mielőtt leírnám melyek ezek, valamit Brunnerről. Nyelvész volt, és ez meglehetősen érdekes karakterű műveket segített a világra.
    Nem a Zanzibárra gondolok. Azt előbb el kell olvasnom. Nagyjából tudom miről szól — köszönhetően Aldissnak — , de ez egy egészen más valami, mint amiről beszélni szeretnék.
    A Yan játékmestereiről és a Teljes napfogyatkozásról van szó. A két sci-fi regény idegen világok bemutatásáról szól.
    Ez még nem is lenne különleges, mert rengeteg ilyen mű létezik. Ami érdekessé teszi őket, az Brunner világlátása.
    A Yan esetében még nem távolodott el különösebben az antropomorf iránytól, de a Teljes napfogyatkozásban igen. Csodálatos történetmeséléssel elvezeti az olvasót, egy teljesen emberidegen kultúra feltérképezésére, megértésére, és pusztulásának katartikus felismerésére. Amely emberi katarzisunk analógiája, jó és rossz eredményeivel egyaránt. Mindkét műben akad elég sok technikai bemutató, de mindkettő fő karakterét az idegen kultúra bemutatása jelenti. Legfőképpen az a része, ahogyan a yanlakók és a drakonok a világot látják, és értelmezik. Ezek nem emberi értelmezések. A yanbéli még nem teljesen emberidegen, de a drakon, igen. Mindkét műben szinte tudományos ihletettségű nyelvi alapokra épülő világalkotói értelmezést mutat be Brunner. Az értelmezést és megértést a két műben eltérően, de azonos eredménnyel oldja meg. A Yan játékmestereiben a fajt meghaladó, azon túllépő intellektuális csúcspontra jutást, és az általa okozott pusztulást látjuk. A Napfogyatkozásban a faji rögzülés és eltéphetetlen követelményei által létrehozott csúcsokat, és annak pusztulást okozó motívumát mutatja be.
    A Yan esetében egy művész, egy költő önfeláldozó alkotóereje oldja meg az idegen enigmát, a Napfogyatkozásban egy zseniális, öntörvényű tudós, egy nyelvész… Mindkét esetben tetten érhető az író személyes világának meghatározása.

    3. Neki is, mint minden írónak vannak gyenge művei. Nála egy harmadik, magyarul kiadott mű ilyen, a Kozmosz hiénái. Érdekes, jól olvasható mű, csak éppen kicsit gagyi. Ilyen is van… :DDD

    Zárásul valamit. A fejemhez lehet vágni, hogy angolul elolvashattam volna hamarabb. Nos, ez igaz. A baj csak ott van, hogy az a korosztály, amelyet képviselek, jóval kisebb létszámban részesült abban a szerencsében, hogy igazán használható, idegen nyelvet tanulhasson. Ez az egyik.
    A másik az, hogy engem az anyanyelvemen érdekelnek ezek a művek. Ezért el is várom, hogy akik itt Magyarországon a fantasztikus könyvkiadás médiumaként vannak jelen, fogják át, és valósítsák is meg a legteljesebb univerzumát. Ez nem egy akarnok emberi arroganciája, hanem egy, nyelvi kultúra szerelemesének megnyilvánulása.
    Ennyi.
    Magát a könyvet türelmetlenül váron…

    • Sophi szerint:

      Kedves benyo47!
      Én is köszönöm a nagy hangvételű hozzászólást, mindenképpen hasznos volt.
      Az észrevételekre kitérve, utólag visszagondolva tényleg jobb lett volna egy rövidebb bemutatás Brunnerről, hisz valóban a YA disztópia közönsége nem feltétlen ismeri őt. Viszont ahogy látom a Galaktika közönsége nagyon is tisztában van a szerzővel és a Stand on Zanzibarral. De nem lehet erre teljesen alapozni, szóval az észrevétel jogos.

      Ami a késői kiadásokat illeti valóban kérdéses dolog, hogy miért alakul így. Arra a kérdésre még nem hallottam választ, hogy miért nem került kiadásra x mű, azonban pótlásról a általában kiadóktól azt a választ hallani, hogy már nem éri meg kiadni a régi műveket, inkább az újakkal kell lépést tartani. Viszont így az újakkal mit kezdhet az olvasóközönség, ha nem ismeri a korábbi írásokat? Nehéz helyzet, mindenképpen. Egy ideális világban nem létezne olyan, hogy késői kiadás.

      Végül annyit írnék még, hogy igen, rengeteg mindent lehetne Brunnerről mondani (engem például a nyelvi része is érdekel a műveinek, a Zanzibar is kiemelkedő ebből a szempontból), egy későbbi írásba beleférhet, de egy kiválasztott témától talán nem tanácsos eltérni egy cikken belül, mert kaotikussá válhat az egész.

      Mellesleg Brunner másik két művét ismerem, habár olvasni nem olvastam, de hozzászólásod felkeltette a kíváncsiságomat, mindenképpen megszerzem őket. :) És igen, ha egy idegenfaj gondolkodása, működése teljesen eltér a mienktől számomra is úgymond természetes. Annyi variációt alkothat a természet (elég látni a saját környezetünket), így nem feltétlen hasonlítana egy másik intelligens faj ránk.

  3. vian szerint:

    Köszönöm ez kissé bővebb hozzászólás volt mint az enyém…..
    Ráadásul hasznos!!

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>