Nagyszabású és profi a bécsi Comic Con

A világhírű Comic Con már tavaly megvetette a lábát az osztrák fővárosban, de mi csak most, a második rendezvényre látogattunk el először. És rögtön néztünk is egy nagyot. De haladjuk szép sorjában!

Van mire építeni

Sokáig az 1970-ben indult San Diego-i Comic Con számított a fantasztikus zsáner legnagyobb eseményének, ám a 2006-ban útjára indított New York Comic Con néhány éve átvette a vezetést: az utóbbi rendezvényre idén már 180 ezren látogattak el. A találkozó szervezője a ReedExhibitions, amely korábban csak szakmai koferenciákat rendezett, és a popkultúrális események menedzselésére ReedPOP néven leányvállalatot alapított. Azóta a világ számos pontján hoztak létre vagy éppen vásároltak fel hasonló rendezvényeket. Így került sor Bécsben a Vienna Comic Con beindítására, 2015-ben.

Még csak kétéves, de már nagyot szól

Már az első alkalommal akkora volt az érdeklődés, hogy a második, 2016-os eseményre rögtön bővítésbe fogtak. Az idén egy helyett két kiállítócsarnokot béreltek ki a Messe Wien-től, összesen 20 ezer négyzetméternyi területet biztosítva a rendezvénynek.

258 kiállító jelentkezett be az eseményre, 100-zal több, mint tavaly. A művészek utcájában 10 országból érkezett 110 alkotó prezentálta műveit. A műsorokat szolgáltató színpadok száma pedig háromra nőtt, ráadásul a fő színpad előtti ülőhelyek számát 800-ről 1400-ra bővítették. Újdonságként saját színpadot kapott a YouTube, amire 3 országból (köztük Magyarországról) 25 videós sztárt hívtak meg. A kisgyerekeknek pedig egy egész pavilonnyi játéktér állt rendelkezésére, messze nem csak SF vonatkozásban.

Elképesztő érdeklődés

Egy novemberi szombat reggelen két és fél óra alatt kényelmesen el lehet jutni autóval Budapestről a bécsi vásárvárosig. Így épp időben, valamivel a 10 órás kapunyitás előtt megérkeztünk. 

Mi már az előtérben kavargó tömeg láttán elégedetten hümmögtünk. Az első meglepetés azonban akkor ért, amikor a pavilonokat összekötő folyosón továbbhaladva megláttuk a bebocsátásra várók hosszú sorát. A tömeg végül közös, hangos visszaszámlálás után özönlött be a rendezvényre.

És innentől nem volt megállás: az esemény mérete, sokszínűsége, kínálata gyorsan beszippantja az embert. Érezni lehetett, hogy a magyar szemmel nézve grandiózus rendezvényt a szervezők profi módon, a kisujjukból kirázzák. Egyszerűen tudják, hogy kell az ilyet csinálni. A látogatót pedig felváltva érik a legkülönbözőbb impulzusok: érdekes kereskedői vagy művészi pultok, ismert színészek, szenzációsan beöltözött rajongók, szórakoztató panelbeszélgetések, elképesztően kidolgozott társasjátékok, lenyűgöző járműmodellek.

Jómagam nem vagyok a beöltözős rendezvények nagy rajongója, de itt egyszerűen olyan mennyiségben és minőségben jönnek szembe a jelmezek, hogy az ember észre sem veszi, és végig fülig ér a szája. Egyáltalán nem éreztem úgy, mintha valami elvarázsolt, szűk réteg rendezvényén lennék – az eseménynek nagyon is mainstream fílingje volt. Ehhez sokat hozzátett az is, hogy a legkülönfélébb korú és stílusú emberek voltak beöltözve. Jó páran csak lightosan, például Indiana Jones kalapot, továbbá megfelelő színű inget és nadrágot öltve, míg mások olyan kidolgozottságú jelmezt vettek fel, amin látszott, hogy évek munkája fekszik benne.

És a tömeg egész nap csak nőtt. Ez érezhető volt, amikor a folyosókon sétáltunk, és akkor is, amikor a nagyszínpadhoz álltunk sorba. Ott ugyanis óránként volt egy kb. 45 perces beszélgetés, ami után mindig kiterelték a teljes közönséget, ezért aki be akart jutni a következő panelre is, annak újra sorba kellett állnia. A sor hossza pedig eseményről eseményre nőtt. Mire eljött a délután három óra, és Billy Boyd, A Gyűrűk Ura egyik színésze került sorra, a tömeg már jóval túlnyúlt a sorbanállásra kijelölt folyosó végén. Bele se mertünk gondolni, vajon mi lesz itt a következő napon, amikor egyszerre lép színpadra a Trónok harca két színésze, Kristian Nairn és Gemma Whelan.

Estefelé aztán felemás érzésekkel indultunk haza. A szomorúságot az okozta, hogy ilyen kaliberű, nemzetközi szintű rendezvény sajnos biztosan nem lesz Magyarországon. A piac mérete és a nyelvi korlátok miatt eddig sem volt sok remény rá, de most, hogy a Comic Con a szomszédba költözött, a maradék remény is elszállt. Bár tényleg csak két és fél órányi autózás a távolság, mégis egy másik világba csöppentünk. A dolgok pozitív oldalát nézve viszont nagyszerű, hogy lett egy ilyen remek kis rendezvény karnyújtásnyira tőlünk, ahová bármikor könnyen el lehet jutni.

Ez még nem minden: a színészekkel és grafikusokkal folytatott beszélgetésekről egy külön cikkben számolunk be hamarosan.

Juhász György