Verseny a Holdért 9 lépésben

by R15 · 2014-07-20

A második világégés után a két szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió kettészakította a világot. A hidegháború alatt a fegyverek – többé-kevésbé – csöndben voltak, de a tudósok lázasan dolgoztak, hogy a tudomány területén maguk alá gyűrjék a szemben álló felet. Tudomány, politika, világnézet csapott össze a Holdért folytatott versenyben.

1) Tétova kezdés után (3 bukott kísérlet) az első sikereket a szovjet űrkutatás érte el. Cyrano de Bergerac, Jules Verne vagy Arthur C. Clarke álma, a Holdra való utazás nyitólépése 1959. szeptember 13-án valósult meg, amikor az első ember által épített szerkezet becsapódott az égitestbe. A 390 kg-os Luna-2 űrszonda 39 és fél óra utazás után ért felszínt. Feladata a kozmikus sugárzás, az interplanetáris anyagok, a napszél és a Hold mágneses terének vizsgálata volt.

A legendás Luna-2…

Szovjetunió- U.S.A.: 1-0

2) A frusztrált NASA-nak újabb kudarccal kellett szembesülnie, amikor a kezdeti lendületet kihasználva a szovjet program Luna-3-ra keresztelt űrszondájának sikerült elsőként fotót készíteni a Hold ún. sötét oldaláról. A Luna-program magáénak tudhatja az első űreszközről végrehajtott csillagászati megfigyelés elsőségét. Az 1959. október 4-én indított űrszonda 11-szer tette meg a Föld-Hold ellipszispályát, mielőtt elégett volna a Föld légkörében – a fotókat az előhívást követően kamerák alakították elektromos jellé, így küldve őket a Földre. Az amerikai Pioneer-4 márciusban már próbálkozott képeket készíteni, de túl távol haladt el a Holdtól.

A Luna-3 és műszerei

Szovjetunió- U.S.A.: 2-0

3) 11 sikertelen – és a Pioneer-4 kétséges sikereket hozó – küldetése után a Ranger-4 amerikai űrszonda elérte a Holdat, de a technikai meghibásodás miatt vezérlőrendszere nem működött kielégítően, ami miatt 96 170 km/h sebességgel csapódott az égitest felszínébe 1962. április 26-án. Fényképeit nem tudta továbbítani. A NASA tudósai továbbra is tehetetlenül nézték, amint szovjet kollégáik egyre nagyobb előnyre tesznek szert a Holdért folyó presztízsküzdelmen.

Szovjetunió- U.S.A.: 2-0

4) A kezdeti bágyadt teljesítményt, a 15 sikertelen vagy csak kevés eredményt mutató kilövést követően, az 1964. június 8-án fellőtt Ranger-7 4308 fotót küldött át az éteren, mielőtt tervszerűen a Holdba csapódott volna. Hasonló eredményeket hozott a 8-as (1965. febr. 17.) és 9-es (1965 márc. 21.) számozású szonda is, 7137 ill. 5814 fotóval gazdagítva a NASA gyűjteményét. A NASA a kezdeti pofonokat kiheverve újra a pályán volt.

Szovjetunió- U.S.A.: 2-1

5) A Hold felszínének fotózása és a tudományos mérések (mágnesesség, kozmikus sugárzás, napszél, mikrometeoritok) területén többé-kevésbé fej-fej mellett haladt a két holdprogram, amikor a szovjet oldalon nagyobb sebességre kapcsoltak. Az első ún. puha (becsapódás nélküli) landolást Bajkonurból, a Luna-9-el sikerült bemutatniuk. A fellőtt egység, négy nap után, 1966. február 6-án ért felszínt a Viharok Óceánjának (Oceanus Procellarum) medencéjében. Hála a Lavocskin-iroda pontos tervezésének, a fékező rakéták jól ellátták a feladatukat, míg a fennmaradó sebesség káros hatásait egy légzsák rendszer nyelte el, a mérőműszerek és a fényképező, a televíziós-egység épen maradtak – lehetővé téve, hogy továbbítsák az első holdi panorámafotókat. A küldetés bebizonyította, hogy a Hold felszínét nem borítja porréteg, a landoló járművek nem süllyednek el.

Szovjetunió- U.S.A.: 3-1

Luna-9

6) 1966. május 8-án a Surveyor-1-nek is sikerül az, ami a Luna 9-nek, landolt a Hold felszínén – csupán 16 kilométerre az előzetesen tervezett helyszíntő. A szondán szállított műszerek talajmechanikai vizsgálatot végeztek, előkészítve az U.S.A. emberes holdraszállásának programját. Míg a Luna 9-el való kapcsolat a landolást követő harmadik napon megszakadt, a szintén a Viharok Óceánjában landolt Surveyor-1 egészen 1967. júniusáig küldött adatokat. A Surveyor misszió további sikeresen leszálló szondái (3,5,6 és 7) újabb kutatásokat végeztek az égitesten: a Surveyor-3 (1967. ápr.) robotkarjával, 17, 5 cm mélyre ásott, a 4-es számú ( 1967. júl.) újrastartolással ellenőrizte a hajtóművek felszínre gyakorolt hatását, a 7-es (1968. jan.) lézernyalábot küldött a Földre. A két szupernehézsúlyú versenyző csatája nem csillapodott.

A Surveyor–3, háttérben az Intrepid holdkomppal (Apollo 12)

Szovjetunió- U.S.A.: 3-4

7) Az Apollo-11 óriási – és végzetes ütést – vitt be a sikeresebben rajtoló szovjet űrkutatásnak 1969. július 20-án – 45 éve. A Surveyor-missziók kitűnően készítették elő a történelmi emberi holdra szállást, az előzetes felmérések és kutatások sikerre vitték a küldetést. Neil Armstrong és Buzz Aldrin két és fél órát sétálhatott a Nyugalom Tengere (Mare Tranquillitatis) egy lávasíkságán (210 g holdport, -kőzetet gyűjtve), míg Michael Collins Hold körüli pályán várta a parancsnoki modulban az űrhajósok visszatértét. A verseny kiélezettségére jellemző, hogy a küldetéssel párhuzamosan zajlott a Luna-15 (ember nélküli) holdkőzet-gyűjtő kísérlete is, de irányítási problémák miatt a holdszonda becsapódott a felszínbe. A tudományos hajsza véget ért, sőt, az Apollo-11 expedíciója első lépése lett a hidegháborúból kivezető hosszas útnak, a szovjet és amerikai viszonyok enyhülésének és szimbólumként a későbbi együttműködés alapját képezte az űrkutatás terén. Armstrong és Aldrin „nagy lépését” még további 10 űrhajós ismételhette meg, az Apollo 12,14,15,16 és 17 két-két fős legénységei.

Buzz Aldrin ‘selfie’

Szovjetunió- U.S.A.: 3-5

8) Hosszas, sikertelen időszak után, szépségtapaszként, a Luna-16-nak sikerült a Termékenység Tengerén (Mare Fecunditatis) landolnia. Az 1970. szeptemberi leszállást követően robotkarjával 101 g holdkőzetet gyűjtött, melyet a 21-i startolás után, 24-én juttatott vissza a Földre.

Szovjetunió- U.S.A.: 3-5

Holdpor

9) A versenyben alulmaradt szovjet űrkutatásnak sikerült újabb sikert elkönyvelni a Luna-16 után, a Luna-17-el. Az Esők Tengerére (Mare Imbrium) leszálló űrjármű egy másikat is hordozott magában, az első holdautót, a Lunohod-1-et. A Lunohod-1 eleinte csak néhány méterre távolodott el a Lunától, de később már 10,5 km-es útra is elindult, önálló kutatómunkát végezve. Később a Luna 20 (1972. febr.) újabb 50 g holdkőzettel tért vissza a Földre, a Luna 21 (1973. jan.) „holdmobilja” 37 km-t tett meg a felszínen és a Luna 24 (1976. aug.) is visszatért 170 g holdporral.
De Armstrong történelmi lépései után mindezen sikerek már nem kaphatták meg a megérdemelt figyelmet és elismerést, a NASA visszaállította Jurij Gagarin első űrrepülése folytán, 1961-ben elvesztett megbecsülését.

Szovjetunió- U.S.A.: 4-5

Végeredmény.

SzGy