100 mikrogram LSD-t kérek: ma van Aldous Huxley 118. születésnapja
1894. július 26-án született, Angliában. Leginkább regényeiről, azok közül is főleg a Szép, új világ miatt ismerjük őt, pedig a vizuális kommunikáció és a látással kapcsolatos elméletek úttörő tudósa, újságíró, hollywoodi forgatókönyvíró és társadalmi újító is volt.
Kamaszkorában megtámadta egy betegség, amitől hosszú ideig, éveken át alig látott – tulajdonképpen megvakult. Bár ebből szerencsésen meggyógyult, a látása nagyon meggyengült: csak szemüveggel és komoly kínlódással tudott olvasni is. Innen eredt érdeklődése a látás és a vizuális kommunikáció iránt. De az orvoslás felé is ez indította el.
Fiatalon, amikor sürgősen pénzre volt szüksége, egy évig franciát tanított Etonban, ahol tanította többek között Steven Runcimant, a világhírű középkorkutatót, Bizánc és a keresztes háborúk utolérhetetlen szakértőjét, valamint egy Eric Blair nevű fiatalembert. Utóbbi azért volt jelentős, mert később nevet változtatott, és írásait már George Orwell néven jegyezte… ugye, ugye, így már ismerősebb!
A diákjai rossz tanárnak tartották, aki nem tud fegyelmet tartani, de lenyűgözte őket a szókincse és az a könnyed , vonzó stílus, amiben beszélt. George Orwell többször hivatkozott rá, mint inspiráló erőre.
Amerikába költözve Hollywoodban talált munkát – és gyakran visszautasítást is. Walt Disney például egy alkalommal azzal adta vissza egy munkáját, hogy “minden harmadik szót” értett csak meg belőle. A stúdiók pörgős, frappáns párbeszédeket akartak – aki pedig ismeri Huxley stílusát, tudja, hogy nem ez a legjellemzőbb az írásaiban.
A második világháború után Huxley érdeklődése egyre inkább a misztika és az emberi psziché rejtelmei felé fordult. Híres volt arról, hogy pszichoaktív drogokat fogyasztott: már 1930 októberében a híresztelések szerint rászokott a peyote nevű kaktuszra (Aleister Crowley, a legnagyobb hatású XX. századi okkultista és mágus “jóvoltából”). 1953-ban egy pszichiáter megmutatta neki a meszkalint, 1955-től pedig rendszeres LSD-fogyasztó volt. Pszichedelikus élményeinek leírása a mai napig olvasható: Az érzékelés kapui című művében foglalta össze tapasztalatait a különböző drogokról és élményekről.
Huxley disztópiája, a Szép, új világ hatása a mai napig jelentős: az antiutópiák-disztópiák szerzői rendszeresen fordulnak vissza hozzá, és a filmek is kedvelik (elég csak a Christian Bale főszereplésével készült Equilibriumra gondolni).
