100 mikrogram LSD-t kérek: ma van Aldous Huxley 118. születésnapja

Aldous Huxley a huszadik századi angol nyelvű irodalom egyik legnagyobb alakja volt, nem is csak művei, hanem a másokra gyakorolt hatása miatt. A mai napon lenne 118 éves, ennek apropóján vessünk egy pillantást erre a rendkívüli szerzőre!

1894. július 26-án született, Angliában. Leginkább regényeiről, azok közül is főleg a Szép, új világ miatt ismerjük őt, pedig a vizuális kommunikáció és a látással kapcsolatos elméletek úttörő tudósa, újságíró, hollywoodi forgatókönyvíró és társadalmi újító is volt.

Kamaszkorában megtámadta egy betegség, amitől hosszú ideig, éveken át alig látott – tulajdonképpen megvakult. Bár ebből szerencsésen meggyógyult, a látása nagyon meggyengült: csak szemüveggel és komoly kínlódással tudott olvasni is. Innen eredt érdeklődése a látás és a vizuális kommunikáció iránt. De az orvoslás felé is ez indította el.

Fiatalon, amikor sürgősen pénzre volt szüksége, egy évig franciát tanított Etonban, ahol tanította többek között Steven Runcimant, a világhírű középkorkutatót, Bizánc és a keresztes háborúk utolérhetetlen szakértőjét, valamint egy Eric Blair nevű fiatalembert. Utóbbi azért volt jelentős, mert később nevet változtatott, és írásait már George Orwell néven jegyezte… ugye, ugye, így már ismerősebb!

A diákjai rossz tanárnak tartották, aki nem tud fegyelmet tartani, de lenyűgözte őket a szókincse és az a könnyed , vonzó stílus, amiben beszélt. George Orwell többször hivatkozott rá, mint inspiráló erőre.

Az 1920-as években dolgozott egy rendkívül fejlett kémiai laborban-gyárban is, amiről tudjuk, hogy a Szép, új világ egyik fő inspirálója volt. Lenyűgözte őt “a rendezett univerzum egy tervtelen, inkoherens világban” tapasztalata.

Amerikába költözve Hollywoodban talált munkát – és gyakran visszautasítást is. Walt Disney például egy alkalommal azzal adta vissza egy munkáját, hogy “minden harmadik szót” értett csak meg belőle. A stúdiók pörgős, frappáns párbeszédeket akartak – aki pedig ismeri Huxley stílusát, tudja, hogy nem ez a legjellemzőbb az írásaiban.

A második világháború után Huxley érdeklődése egyre inkább a misztika és az emberi psziché rejtelmei felé fordult. Híres volt arról, hogy pszichoaktív drogokat fogyasztott: már 1930 októberében a híresztelések szerint rászokott a peyote nevű kaktuszra (Aleister Crowley, a legnagyobb hatású XX. századi okkultista és mágus “jóvoltából”). 1953-ban egy pszichiáter megmutatta neki a meszkalint, 1955-től pedig rendszeres LSD-fogyasztó volt. Pszichedelikus élményeinek leírása a mai napig olvasható: Az érzékelés kapui című művében foglalta össze tapasztalatait a különböző drogokról és élményekről.

Huxley disztópiája, a Szép, új világ hatása a mai napig jelentős: az antiutópiák-disztópiák szerzői rendszeresen fordulnak vissza hozzá, és a filmek is kedvelik (elég csak a Christian Bale főszereplésével készült Equilibriumra gondolni).

Közeli jó barátja volt a nem régiben elhunyt Ray Bradburynek, akivel viszonya csak azért romlott meg, mert mindenképpen rá szerette volna venni, hogy ő is vegyen magához pszichoaktív drogokat. 
Amikor halálán volt, és beszélni sem tudott, papírt kért és azon 100 mikrogramm LSD-t kért, intravénásan, hogy megkönnyítse az elmúlást magának. Nos – így is lehet!
Facebook hozzászólások

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?