11/22/63 sorozatpremier

Stephen King munkássága talán mindenkinek ismerős, a kemény horrorklasszikusoktól kezdve a fantasyn keresztül nagyon sok műfajban tevékenykedik még mindig aktívan, számtalan hajmeresztő élményt nyújtva az olvasóknak. Nem kevés filmet ihlettek regényei, amelyek azóta szintén ikonikus művekké nőtték ki magukat. Többek között Stephen Kingnek köszönhetem szörnyű félelmemet a bohócok iránt.

Bridget Carpenter rendezésében és Stephen King, valamint J.J. Abrams közreműködésével indult most egy új sorozat, amely az azonos, 11/22/63 című regényből született, és okot ad a bizakodásra. Úgy tűnik, lehet remekül adaptálni könyvet a kisképernyőre (a nyilvánvaló dramaturgiai lépések, változtatások itt sem idegenek).

Az 1960-as éveket megidéző sorozat hangulata már az első percektől bravúros és magával ragadó. A történet szerint Jake, a maine-i angoltanár öreg barátja, a rákban szenvedő Al megmutatja, hogyan lehet visszautazni az időben. Vagyis csak egy bizonyos pontra, 1960 október 21-ére, 11 óra 58 percre. Ha az utazó visszatér a jelenbe, s újra a múltba lép át, az idő ismét ugyanarra a pontra áll vissza, kvázi „resetel” minden, de a jelen korban csupán két perc telik el. Al megpróbálta megakadályozni a Kennedy-gyilkosságot, sikertelenül, ezért avatja be Jake-et titkába, afféle örökségként ráhagyva a hatalmas terhet. Itt már megjelenik a “mi lenne, ha” kérdéskör, ami az időutazós alkotások legelemibb összetevője. A történet fonódása innen indul, és igazán ütősen bekebelezi a nézőt néhány pillanat alatt.

Az első epizód remekül lefekteti az alapokat, érthetően, konzekvensen mutatja be az időutazás pozitív és legfőképp negatív oldalait. A rendkívül népszerű pillangó-hatás fogalma is előkerül, miszerint ha megváltoztatunk egy apró mozzanatot a múltban, az ismeretlen, de hatalmas következménnyel lesz majd a jövőre nézve. Nem feltétlen ez a témakör van fókuszban a sorozatban, de érintőlegesen azért nem árt, ha tudjuk, minden tett következményekkel jár, amiket általában nem láthatunk előre. És ha a múlttal packázunk, készüljünk fel rá, hogy a múltnak is lesz hozzánk néhány keresetlen „szava”. Mikor az idővonal manipulálására kerülne a sor, előkerül King klasszikus horror-eszköztára, ami kétségtelenül jó húzás volt a készítők részéről, akik a vizuális elemekkel is nyomatékosítják főszereplőnk felelősségérzetét.

Jake szerepére, ha nehezen is, de beismerem, James Franco elképesztően jó választás volt. A színész nem sokszor bizonyította tehetségét, mindinkább elfecséreltnek tűnt karrierje az olyan filmekkel, mint az Itt a vége, Ananász expressz, vagy az igencsak megosztó Az interjú című mozi. Sajnos, csak ezekből a mozikból ismerős a legtöbb nézőnek, pedig a 127 órában, a Pókemberben (2002), a Majmok bolygója: Lázadásban vagy a Spring Breakersben egyáltalán nem játszott rosszul. A bugyuta vígjátékai miatt negatív személynek tűnik, de most igazán megmutatta, hogyan is tud színészkedni. Hihető érzelmeket mutat, apró arcvonásokkal hangsúlyoz bizonyos kifejezéseket, amelyekkel hitelességet ad karakterének. Egyszerre áll jól neki a kisvárosi tanár „kinézet” és a hatvanas évekbeli fizimiska is.

Maga a környezet is valódinak hat. Egyszerre mutatja be a 60-as évek színkavalkádját, a rock’n’rollt és a kevésbé boldog, sötét helyeket – nagyon éles ellentétként kezelve. A kontrasztok igazán jól kiéleznek minden jelenetet. Pillanatok alatt megszokható a környezet, a modernkori felfogásunkat azonban nem lehet egykönnyen hátrahagyni. Igyekszik a sorozat is rámutatni a szembetűnő különbségekre, mennyivel másabb volt az a korszak, mint a mostani. Nem csak technológiailag, de úgy általában az emberek mindennapjai, attitűdje is szembeötlően különbözik jelenlegi felfogásunktól, és ezeket hajlamosak vagyunk könnyedén elfelejteni.

A nyolc részesre tervezett minisorozat tehát lendületesen indult, amit reméljük, megtartanak egészen a végéig. A kisebb-nagyobb változtatások az eredeti műhöz képest nem annyira vészesek, de egy ilyen cselekményű történet miatt nagyon nehéz is lenne pontosan követni a könyvben leírtakat. Eddig jól teljesít a 11/22/63, aki aggódik a főszereplő miatt, most nyugodtan félreteheti előítéleteit, pozitívan fog csalódni.