12 millió dolláros ruha

by chani · Published 2014-07-02 · Updated 2017-03-03

Bárhogy is nézzük, a világ legdrágább úri szabósága a David Clark Company. Egy rend ruha náluk tizenkét millió dollár. De az igazat megvallva nem elegáns öltönyöket, hanem munkaruhákat készítenek. Évtizedek óta ők a NASA beszállítói. Ők készítik a szkafandereket.

Az űrséta szkafander nem olcsó viselet, darabja 12 millió dollárba kerül. Külön űrruhát viselnek a le és felszállásnál, és más fajtát az űrsétákhoz. Az orosz Orlan (Rétisas) az űrsétákra, a Szokol (Sólyom) a Szojuz-repüléseknél 1973-tól használt űrruha. Az amerikai űrruháknak nincs ilyen szép nevük. Az ACES (Advanced Crew Escape System Pressure Suit) volt az űrrepülőgépen fel-és leszálláskor használt biztonsági űrruha. Az EMU (Extravehicular Mobility Unit) az űrrepülőgépen és a Nemzetközi Űrállomáson az űrsétákon alkalmazott, manőverezhető űrruha.

Hány sci-fiben fordul elő, hogy vészhelyzet esetén az űrhajósok csak beugranak a szkafanderbe, és már lebegnek is kifelé megmenteni a társukat vagy az egész űrhajót. Valójában az űrruha amilyen drága, olyan nehéz felvenni is. Egy óra kell hozzá, és segítség nélkül bizony nem megy. A legegyszerűbb darabja az alsóruházat, amely nyaktól lefelé a kézfejek kivételével mindent takar. Tulajdonképpen olyan, mint egy óriási babarugdalózó. Légkondicionált folyadékhűtéses és fűtéses, és nagyon jól szellőzik. Tele van csövekkel, amiben a folyadék kering, hogy folyamatosan hűtse, vagy ha szükséges melegítse az űrhajóst.

Maga a jól ismert űrruha három részből áll. A csizmákkal egybeépített nadrágba legalább olyan nehéz belebújni, mint egy búvárruhába: állandóan mozogni, tekergőzni kell benne, hogy bele tudjunk bújni. A földi kiképzés során általában két ember szokott ebben segíteni.

Ha a lábak a helyén vannak, jön a legnagyobb megpróbáltatás: az űrruha kemény felsőrészébe kell belebújni. Kicsit olyan, mintha egy teknőst kérnénk meg, másszon bele a páncéljába. Az ízületek merevek, a derék, a nyak, a csuklók a bajonettzáraktól kemények. Ha ezt sikerül felvenni, az űrhajós túl van a nehezén, de egy átlagember már ebben is elfáradna. Ezért van szükség a speciális kiképzésre. Az űrruha harmadik része a sisak a beépített fényvisszaverő burával, párátlanító légcsatornákkal és légtisztítókkal.

A szkafander is tulajdonképpen egy megagépezet, egy mini űrhajó. Tizennyolcezer darabból áll, és minden benne van, ami az űrhajós életben maradásához kell. Az űrruha anyaga 11 rétegből áll, mégis csak másfél milliméter vastag. A teljes űrruha százhuszonhét kilogrammot nyom, és mínusz százötvenhat Celsius foktól plusz százhuszonegy fokig védi az űrhajósokat. Mivel az űrhajósok elég nehezen tudják elfordítani a fejüket, a csuklójukra erősített tükrök segítik őket. Ezzel látják a hőszelepek szabályzóját, de ezzel néznek be a sarkok mögé is. Nagyon fontos, hogy jól legyen összeillesztve és le legyen zárva, ezt több ember többször is ellenőrzi, hiszen egyetlen kis szivárgás is halálos lehet.

Érdekesség, hogy a kiképzés alatt a valódi űrruhájukat használják a vizes merülési gyakorlatokon is. Mert ha vizet nem tartja kinn, akkor a levegő sem marad benn. Az űrhajósoknak szokni kell a szkafandert, és az abban való mozgást. Mert súlya víz alatt sincs, de a százhuszonhét kilogrammos tömegének tehetetlenségével akkor is meg kell küzdeniük. A vízben az űrhajósok gyakorlatilag tehetetlenek, ki sem tudnának jönni a vízből. Daruval emelik be és ki őket. A harmincfokos vízben több búvár segíti a gyakorlatot.

Régi mítosz, hogy az űrruha mindenki számára egyedileg készül. Valójában a karokból, a lábakból, és a testből négy-négyféle méret van, csak a kesztyű készül méretre. Az űrhajós kezéről öntőminta készül, és ez alapján készül el a kesztyű.