Az emberiséggel egyidős az a kérdés, hogy milyen is lehet a csillagok között. Legkifejezőbb példa erre Bábel tornya, amely „égig érőnek” épült. Az idea megvalósításához a technikai feltételek csak a múlt század közepére váltak adottá, és épp tavaly volt 50 éve 1961. április 12-én, hogy a szovjet űrhajós Jurij Gagarin először lépte át a Föld határát.

Jurij Gagarin 1934. március 9-én látta meg a napvilágot egy Moszkvától nyugatra fekvő Klusino nevű faluban. Szülei a helyi termelőszövetkezetben dolgoztak, Jurij a család harmadik gyermeke volt, nővérei is besegítettek a kis Gagarin nevelésébe. Mint számtalan család az övé is megszenvedte a II. világháborút. Két nővérét és egy fivérét kényszermunkára hurcolták Németországba, ahonnan a háború után épségben visszatértek. Jurij a háború után öntőmunkás szakképesítést kapott, majd továbbtanult a szaratovi műszaki iskolában. Tanulmányai alatt csatlakozott az Aeroklubhoz és 1955-ben letette a könnyűgépes pilótavizsgát. Ezután az orenburgi repülős iskolában tanult tovább, ahol a MiG-15-re is sikeres képesítést szerzett. Később a luosztari légibázison teljesített szolgálatot, egészen 1959-ig.

A Szovjetunió 1959-ben hirdette meg a Vosztok nevet viselő űrprogramot, melynek a legfőbb célkitűzése az volt, hogy az amerikai vetélytársat megelőzve elsőként szovjet űrhajóst juttasson a világűrbe. 1960-ban Gagarint és társát, German Tyitovot 20 jelentkező közül választották ki az űrutazásra, kitűnő teljesítményük és kis termetük alapján. (Gagarin 157 cm magas volt). Az első űrhajós személyéről az űrhajózással foglakozó állami bizottság az indítás napjának reggelén döntött, German Tyitov javára. A legenda szerint azonban Nyikita Hruscsov, a kommunista párt főtitkára bekérette a jelöltek tablóját, és Gagarin képére bökött: így ő repülhetett, Tyitov csak beugró lett.

A start napja 1961. április 12-én volt, amikor Jurij Gagarin a Vosztok-1 űrhajó fedélzetén helyi idő szerint 6:07 perckor indult el Bajkonurból. Az űrrepülés során 89 perc alatt kerülte meg a Földet. A teljes út 108 percig tartott, mely során 327 ezer méteres magasságba emelkedett, és 28 260 km/h sebességgel száguldott. Ekkor még nem ő irányította a Vosztok-1-et, mert nem voltak tisztában a kutatók azzal, hogy milyen hatást gyakorol majd a súlytalanság állapota az emberre. Az út során Gagarin főbb feladatai a következők voltak: az űrhajó berendezéseinek folyamatos figyelése, saját életfunkcióinak ellenőrzése, étkezés és mindezek rögzítése. Visszatérése nem volt gond nélküli, mivel 7 km-es magasságban katapultálnia kellett. Gagarin egyébként főhadnagyként indult az űrbe, de őrnagyként érkezett meg: amíg odafent volt, előléptették. Sok titok, téves információ és összeesküvés-elmélet övezi az első emberi űrrepülést, és a korabeli feljegyzések is ellentmondóak. Az sem igaz például, hogy Gagarin azt mondta volna az űrben: „Én nem látok innen semmilyen Istent.” Gagarin egykori barátja, Valentyin Petrov egy 2006-os interjúban mondta el, hogy a mondat Hruscsovtól származott, aki vallásellenes propagandája részeként használta fel Gagarin utazását.

Visszaérkezése után, 1962-től a Legfelső Tanács tagja lett, majd Csillagvárosban űrhajók tervezésével foglalkozott. Gagarin 1967-ben, a Szojuz–1 katasztrófája után a Csillagvárosban folyó űrhajós kiképzést felügyelte. Ekkor kezdett el ismét vadászrepülővel repülni. 1968. március 27-én ő és kiképzője életét vesztette egy MiG–15-tel, rutinrepülés közben. A baleset körülményei máig tisztázatlanok.

A hidegháború első éveiben az űrkutatás a fegyverkezés egyik színte
re volt, a kezdeti amerikai technikai fölényt tette semmissé az úgynevezett Szputnyik-sokk, amely 1957. október 4-én kezdődött azzal, hogy a Szovjetunió útjára indította a Szputnyik–1 műholdat. Egészen eddig a pillanatig az Egyesült Államok úgy gondolta, hogy élen jár a rakéták fejlesztésében, az űrtechnológiában és a számítástechnikában is. Az amerikai közvéleményt még jobban megrázta az a tény, hogy a szovjetek juttattak először ember a világűrbe. Ezek után célul tűzték ki, hogy ők hódítják meg a Holdat, és ezt 1969-re meg is valósították. A hetvenes évek közepére a hidegháború annyira enyhült, hogy a nagyhatalmak Apollo-Szojuz néven közös űrvállalkozást indítottak. Az űrkutatásban és az űrhajózásban új fejezetet nyitott az un. többször használatos eszközök kifejlesztése. Addig a hordozórakéta, ami az űrhajót vagy űrszondát kijutatta a Föld körüli térbe, csak egyszeri használatra készült. Erre a műszaki problémára az űrsikló jelentette a megoldást. Az első ilyen szerkezet a Columbia nevet kapta, és 1981. április 12-én startolt. Az űrsikló elve egyszerű: segédrakétákkal kilövik, és a klasszikus rakétatutazás befejeztével repülőgépként landol. Ez a technikai elgondolás jelent például megoldást az űrbe szállítandó hasznos teher fajlagos növelésére és a szállítási költségének csökkentésére.

Gagarin űrutazása óta a technológia hatalmas fejlődésen ment keresztül, és meglepően sokan jártak már a világűrben. Mindannyiunk számára azonban a legemlékezetesebb Gagarin utazása, hiszen tettével az emberiség új korszakba lépett, az űrkorszakba.