Háború, szabadság és béke – most mindez egyben

Joe Haldeman trilógiája kiváló olvasásélményt fog nyújtani azoknak, akik csak egy kicsit is rajonganak a military stílusért és/vagy az űroperákért. Az Örök háború, az Örök béke és az Örök szabadság egy csillagközi háborúba repít minket, valamint annak előzményeit és következményeit is megismerhetjük.

Emberi csapatok, high-tech felszerelés, távoli bolygók és idegen ellenség. Elsőre talán mindezt izgalmasnak, de elcsépeltnek gondolnánk, de meg kell hagyni, a keletkezés után nem hiába zsebelt be számos díjat a mű. Az író katonai és tudományos múlttal is rendelkezik, ami erősen érezhető mindegyik résznél.

Az idő gondot okoz a cselekményben, hiszen ami az űrutazó számára néhány év, az földi években mérve… nos, jóval több. Hősünknek, Mandellanak, a visszatérő személynek pedig mindennek következményeivel, a változással szembe kell néznie. Az időbeli különbség több ponton is zavart okoz a történetben, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy magával ragadjon minket a könyv.

Nézzük mit is várjunk az egyes részektől:

Örök háború

Regény azokról, akiknek a békében sincs semmijük, csak az örök háború.

William Mandella csak túl akarta élni ezt a háborút. Nem kitűnni, kiemelkedni vágyott, csupán épségben hazatérni a Földre. Egy olyan Földre, amely távolléte alatt szinte fölfoghatatlanul megváltozott, hiszen a néhány hónapos bevetési idő otthon – átkozott einsteini relativitás! – évszázadok múlását jelentette!

A háborút ugyanis a csillagközi űrben vívja az emberiség egy kiismerhetetlen és legyőzhetetlen ellenséggel szemben, s már az is valóságos tortúra, amíg valaki eljut a csataterekig. Ha pedig dacolva önnön esélytelenségével sikerül életben maradnia, minden megpróbáltatások legkegyetlenebbike vár rá: beilleszkedni egy olyan otthoni létezésbe, mely idegenebb a legtávolabbi bolygók világánál is.

Joe Haldeman voltaképp a vietnami háború intő freskóját festi meg, galaktikus léptékekre nagyítva. A szereplők azonban így is azok az egyszerű emberek maradnak, akik hazájuk hívó szavát követve fogtak fegyvert, hogy aztán hatalmi játszmák bábjaivá váljanak, és a rendszer végül kifacsarva, hasznavehetetlenné téve elhajítsa őket.

A regény nem egyszerűen egy űrháborús opus, hanem az emberi lélek és természet tükre is. Mi történik egy emberben két év értelmetlennek tűnő harc közben? Hogyan reagál arra, amikor hazatérve nem hősként fogadják, hanem koloncként? Olyan kérdéseket vet fel vitaindítón, mint a születésszabályozásként államilag reklámozott homoszexualitás, a népességszabályozás, a szabad fegyverviselés, a katona helye egy békés társadalomban – ezek pedig nem a jövő, sokkal inkább már a mi jelenünk témái!

Örök szabadság

Az „örök háború” veteránjai összetörten, elcsigázottan tértek haza, hogy végre megpihenhessenek szeretteik körében. Csakhogy az idő közben elragadott mellőlük mindenkit, akit otthon ismertek, sőt az emberiség tovább is lépett az evolúció következő lépcsőfokára.

William Mandella és társai számára csupán egy isten háta mögötti, fagyos kolóniabolygó marad, ahol szigorú megfigyelés mellett élhetik egyszerű életüket, ha már a társadalomba beilleszkedni képtelenek. Nekik azonban elegük lesz a ridegtartásból, és úgy döntenek, elkötnek egy űrhajót, megszöknek az egyetlen szabad helyre, amit ismernek: a távoli jövőbe.

Ám az univerzum kiszámíthatatlan, ha az ember pontosan megtervezi útját, akkor sem garantált, hogy a kívánt célba érkezik.

Örök béke

2043-at írunk, tombol a Ngumi Háború. Az ellenség korlátozott nukleáris csapást mért Atlantára, és nekik is elpusztult két városuk. A harc azonban folyik tovább, és legfőképp távirányított, szinte sérthetetlen robotokkal, drónokkal vívják.

Julian Class a harcmezőktől távol, egy számítógéphez csatlakoztatva szolgálja hazáját, de a rá nehezedő pszichikai nyomás elől így sincs menekvés. Mert hiába választják el a katonát kilométerek százai azoktól, akikre éppen lő, a kiontott vér mégis kitörölhetetlen nyomot hagy lelkiismeretén.

Ekkor egy új tudományos áttörés egyszeriben mindent megkérdőjelez. Érdemes-e tovább harcolni kicsinyes, emberi érdekekért, ha a világegyetem egyetlen gombnyomásra megszűnhet létezni? Mások azonban másként teszik fel a kérdést: érdemes-e megőrizni a világegyetemet, ha semmi másra nem használjuk az élet csodáját, mint hogy minél nagyobb pusztítást vigyünk végbe?

A három könyv most együtt akciós áron beszerezhető.

 

Facebook hozzászólások

You may also like...