77 éves korában elhunyt Szergej Gyacsenko ukrán scifi és fantasy író

Sajnálattal értesültünk hogy május 5-én 77 éves korában elhunyt, Szergej Gyacsenko, aki feleségével együtt írt ukrán és orosz nyelven scifi és fantasy regényeket.
Itthon a Metamorfózis trilógiát és több a Galaktika magazinban megjelent novelláit ismerhetik az olvasók.

Szerhij Szerhijovics Gyacsenko 1945. április 14-én Kijevben született, 1980-ban végzett forgatókönyvíró szakon.

Marina és Szergej Gyacsenko

Ukrán író-házaspár. Első regényükkel az 1996-os Euroconon elnyerték a legjobb új szerzőknek járó díjat. Kilenc évvel később, a glasgow-i Worldconon Európa legjobb SF-íróivá választották őket. Mindketten filmes gyökerekkel rendelkeznek, Marina (sz. 1968) színésznő volt, Szergej forgatókönyvíró. „Kosárlabda” című novellájuk 197. Galaktikában volt olvasható, kisregényük, az „Üszkös Torony” pedig a 212-213.-ban. Egy Metamorfózis trilógiájukban szereplő kötetek: Alekszandra és a Teremtés növendékei, Arszen és a játék hatalma, Andrej és a Föld zarándokai.

Emlékezzünk rá egy korábbi interjúval.

FÉLELEM, SZERELEM – E KETTŐ KELL NEKEM

Petőfi híres versének talán ez a változata írja le leginkább az Európa-díjas ukrán szerzőpáros, Marina és Szergej Gyacsenko írásainak magját. Már több mint két tucat regényen vannak túl, forgatókönyveket is írnak (pl. a nemrégiben a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban megjelent Lakott sziget filmforgatókönyvét) és úgy tűnik, angol nyelvű megjelenésükkel hamarosan a nemzetközi piacra is betörnek. A Metropolis Könyvek sorozatban végre magyarul is olvasható Alekszandra és a Teremtés növendékei című regényük kapcsán beszélgettünk velük.

GALAKTIKA: Az Alekszandra és a Teremtés növendékei első pillantásra ifjúsági regénynek tűnik, de miután elolvassa az ember, kiderül, hogy sokkal közelebb áll Franz Kafkához, mint J. K. Rowlinghoz. Mi ösztönözte önöket a könyv megírására?

SZERGEJ GYACSENKO: Volt pár ifjúsági könyvünk, egy trilógia Léna Lapináról (Kulcs a királysághoz, Oberon szava és A gyűlöletnek nincs hatalma), valamint a Vad energia című regény. Ezeknek a szerkezete egyszerű, világos, kalandosak és akciódúsak, a pszichológiai és filozófiai problémákat a minimumra csökkentettük, bár azért felmerülnek bennük. Az Alekszandra és a Teremtés növendékei metafizikai regény felnőtt olvasóknak. Más kérdés, hogy hősei volt iskolások, egyetemi hallgatók, és ezért ez a közeg is szívesen fogadta a könyvet. A regény a tudatmanipulációról, a félelem és erőszak természetéről folytatott vitáink és gondolataink eredménye.

MARINA GYACSENKO: Szó sincs erről! Ezt mondani jelentős egyszerűsítése a regénynek, olyan, mintha a karácsonyfára azt mondanánk, hogy távírópózna.

G: Alekszandra meglehetősen erős, érdekes és életszerű egyéniség. Mi született meg elsőként, Alekszandra karaktere, vagy a különös tantárgyakat felvonultató főiskola Torpán?

MGY: Nehéz erre válaszolni… A regény gondolata egy álomban született, amiben feltűnt Alekszandra sorsának kezdete. Ugyanakkor ihletőleg hatott, hogy láttuk egy érdekes színpadi adaptációját Kijevben Ionesco Különóra című darabjának. Az álom és a nappali benyomások együttese hozta létre az Alekszandra és a Teremtés növendékeit. Azt lehet mondani, hogy a hősnő és a főiskola párhuzamosan születtek meg, majd egy pillanatban találkoztak.

SZGY: A karakter fejlődése a cselekmény előrehaladtával alakult. A Speciális Technológiák Főiskolája a szemünk előtt alakította Alekszandrát mint embert és karaktert.

G: Évszázadokkal ezelőtt a szúfik az arab országokban kardokat nyeltek, kutakba ugrottak, sőt lovak taposták meg őket anélkül, hogy bármi bajuk esett volna. A test és lélek közötti mély harmónia igazán különös dolgokat eredményezhet. Gondolják, hogy a könyvben szereplő gyakorlatok némelyikét a valóságban is lehet alkalmazni?

SZGY: Tudja, a regény publikálása után az interneten rengeteg visszajelzés és kommentár tűnt fel. Sok ember megpróbálta a csönd 16 formáját meghallani, vagy ezt: „Képzeljen el egy gömböt, amelynek külső felülete piros, a belső fehér! A gömböt egészben hagyva gondolatban deformálja úgy, hogy a külső felülete kerüljön belülre, a belső kívülre…” (Weisz Györgyi fordítása). Sokan mondták, hogy sikeresen végrehajtották a gyakorlatot. Néhány esetben még rajzokat, illusztrációkat is készítettek. Javasoljuk a magyar olvasóknak is, hogy próbálják meg végrehajtani valamelyik transzformációt – de csak komoly körültekintéssel, nehogy átlényegüljenek.

G: Úgy éreztem, a könyv egyik központi témája a félelem. Az, hogy hogyan nézzünk szembe vele, hogyan használjuk, hogyan küzdjünk és hogyan birkózzunk meg a félelemmel. Mi a véleményük erről?

SZGY: Az egyik első regényünket, a Sebhelyet a félelemnek szenteltük. A kötekedő és párbajozó főhős Egert Szolly egy igazságtalan cselekedete miatt gyávasággal bűnhődik – a bátor ember fokozatosan bátortalan senkivé válik, aki még a saját árnyékától is fél. Vajon sikerül visszatalálnia saját „énjéhez”? Ezt a regényt egyébként éppen most fogják megjelentetni Amerikában. Nagyon várjuk az amerikai olvasók reakcióját.

MGY: A félelem – az egyik legerősebb emberi érzelem. Valószínűleg csak a szerelem tudja leküzdeni. „Ne félj, mert én veled vagyok.” (Ézsaiás 41:10)

G: A világ mint (hiper)szöveg igen érdekes elképzelés. Ihlette ezt valamiképpen a Szent Biblia?

SZGY: „Kezdetben vala az Íge” (János 1:1)… Van Andrej Tarkovszkijnak egy emlékezetes filmje, az Áldozathozatal, amelyben a fiú így fordul az apjához: „Kezdetben vala az ige, de miért, papa?” Lehet, hogy mi is ezt a kérdést tettük föl magunknak.

MGY: El akartunk térni a hagyományos megközelítésektől, analógiáktól. Féltünk a bibliai motívumokkal kapcsolatos spekulációktól. A világ mint hiperszöveg – nem új ötlet, de mi újszerűen akartuk bemutatni.

G: Néhányan azt mondják, a könyvnek nyitott vége van. Szerintem önmagában kerek egész. Úgy tudom, már van is folytatása. Alekszandra feltűnik benne? Tudnának pár szót mondani róla?

MGY: Az írásainkban általában igyekszünk elkerülni a hollywoodi hepiendeket. A nyitott vég – számunkra legalábbis úgy tűnik – jobban megfelel azoknak a történeteknek, amelyeket el akarunk mesélni. Nekünk fontos, hogy az olvasó szerzőtársunkká váljon, azaz velünk együtt tovább gondolkodjon.

SZGY: Az én álláspontom szerint az Alekszandra és a Teremtés növendékeinek elég egyértelmű vége van. Azonban az interneten különféle magyarázatokat találtunk a könyv befejezéséről, többek között olyanokat is, amelyek elképesztettek minket eredetiségükkel.

MGY: Nemrég jelent meg a Digitális, avagy Brevis est című regényünk, mindkét könyv a Metamorfózisok ciklus része. Ezek azonban csak asszociatív módon függenek össze. Alekszandra mint főhősnő nem is tűnik fel a második könyvben.

SZGY: Lehet, hogy a Metamorfózisok ciklusnak lesz folytatása – most is dolgozunk egy új regényen. Azonban erről babonából egyelőre többet nem akarunk mondani.

G: Mindig izgalmas, ha két ember együtt ír könyvet, különösen, ha egy házaspárról van szó. Van kialakult munkamódszerük?

MGY: Mindent együtt beszélünk meg. Szerjózsa eredeti foglalkozása pszichiáter, és ismeri a különféle emberi gyengeségek, mint a félelem vagy féltékenység mögött meghúzódó mozgatórugókat. Ezenkívül elvégezte a moszkvai filmművészeti egyetemet is és sok forgatókönyv szerzője. Ő a felelős a témáért, a kompozícióért, én pedig a stílusért.

SZGY: A mi könyveink színházak. Egyszínészes színházak. Marinka mint professzionális színésznő játssza a főszerepet az egyszemélyes könyves darabban, amelyet különféle árnyalatokkal gazdagít. A színésznő néha fél tőlem és ez jó.

az interjút Csordás Attila készítette

a fordításért köszönet dr. Horváth Andrásnak