A japán szellemvidék: a 2011-es cunami és a fukusimai zóna (videóval és képekkel)

A teljes súlyát a mai napig nem ismerjük, de máris a csernobili atomkatasztrófával egy lapon emlegetik a 2011-es japán nukleáris balesetet, a Fukushima Dai-ichi tragédiáját. De mi is történt, és mik is a következmények? Képes bejegyzés következik.

2011. március 11-én, japán idő szerint 14:46-kor 30 km mélységben, az óceán alatt egy 9.0-s magnitúdójú földrengés tört ki alig 70 km-re a japán partoktól, Tohokutól. Ez volt az 1900-ban kezdett modern feljegyzések ötödik legnagyobb földrengése. A rengés hatalmas szökőárt eredményezett, ami Miyakoban (Iwate egy városa) 40,5 méter magas vízfalat eredményezett, és a Sendai körüli vidéken 10 km-re ellepte a szárazföldet. A rengés és a cunami Honshut (Japán fő szigetét) 2,4 méterrel arrébb tolta és 10-25 cm-nyire megbillentette a Földet a tengelyén.

Ökothriller a német sf fenegyerekétől: Összeomlás

A földrengésről sok japán készített valamilyen felvételt, ezekből ajánlom ezt a hihetetlen összeállítást:

Az Earthquake Early Warning rendszer egy perccel az első rezgések előtt észlelte a közelgő veszélyt és azonnal milliókat figyelmeztettek. Azonban a földrengésben (és az azt követő cunamiban) így is közel 16.000-en haltak meg, 2676-an eltűntek és egy milliónál is több épület sérült meg (129.000 teljesen megsemmisült). A sérült épületek között pedig ott volt a Fukushima Dai-ichi atomerőmű.

A cunami előtt

Érdekesség, hogy 2008-ban egy tanulmány felhívta a figyelmet arra, hogy előfordulhatnak 15 méter magas szökőár-hullámok a térségben. Ezt az üzemeltető, a Tokyo Electronic Power Company nem fogadta el, szerint túl hipotetikus volt a számadat. Más modellek alapján ezután 9 méterre taksálták az esetleges cunami magasságát, de ezt sem fogadták el. Maximum 5,7 méterre tették a legnagyobb esetleges vízmagasságot, így ennyire is készültek fel.

A víz a rengések után több, mint 30 perccel csapott le az atomerőműre, a magassága pedig meghaladta a 14-15 métert is. Így az óvintézkedésként 10 méteres magasságban épített erőmű első emeletét teljesen ellepte.

Kattints a képre és nézd meg nagyban!

15:27-kor az első hullám elérte a mesterséges öblöt. Alig 8 perccel később egy új, magasabb hullám csapott le, amely elsöpörte a védfalakat az öbölben, megsemmisítette a hűtéshez használt tengervízpumpákat, aztán ellepte a turbinák épületeit és irányítópaneljeit.

Az első hullám áttöri a védfalat az öbölben

A második, nagyobb hullám érkezése

Bal oldalon látható egy fehér tartály, amit a víz a parkolóba présel

Amikor a víz nekicsapódott a turbinákat tartalmazó épületeknek, a víz több tíz méter magasságba felverődött, és hullott vissza az 5 emeletes reaktorépület tetejére…

A turbinák épületét eléri a víz. Több tíz méter magasba fröcskölt fel, olyan erővel érkezett

Íme a pillanat, amikor a szökőár lecsapott az erőműre, videón:

És így nézett ki a levegőből, amikor a szökőár lerohanta Japán keleti partjait:

A víz elmosta a munkások autóit, több embert magával rántott az óceánba.

Ezt a visszafogott méretű tartályt a szökőár egyszerűen betolta az erőmű épületei közé

A hat reaktorból csak három üzemelt éppen, amikor a földrengés történt, és a rengésre ezek is automatikusan leálltak. Hogy a hasadóanyag ne melegedjen túl, a hűtést azonban továbbra is működtetni kell ilyen esetekben is, ezért bekapcsoltak a vészgenerátorok. De hol is vannak a vészgenerátorok? Igen, ott. A “pincében”.

Amikor azokat elmosta a víz, a hűtővizet szívó pumpák leálltak és így semmi, de semmi nem hűtötte tovább a reaktorokat. Azok pár nap alatt igen csak túlmelegedtek a nukleáris bomlás termelte hő miatt, és amint a fűtőanyagrudak elforralták a vizet magukról, mindhárom reaktor teljesen összeomlott.

A reaktorok magas nyomású és hőmérsékletű közegében a beáramló víz kölcsönhatásba lépett a nukleáris fém védőburkolatával, nagy mennyiségű légnemű hidrogént termelve. Miközben a munkások próbálták a reaktormagokat lehűteni, több hidrogénrobbanás is történt. Úgy becsülik, hogy a forró védőburkolat és a víz kb. 800-1000 kg hidrogént állított elő, és amikor az elérte a robbanáshoz szükséges koncentrációt, kitört a nyomás alatti tárolóból (amelyben a reaktor is helyet kap).

A sugárzás három héten keresztül kontrollálatlanul ömlött a sérült, egyre jobban pusztuló erőműből.

A japán kormány – a Pripjaty várost még csak nem is tájékoztató szovjet-ukrán vezetéssel ellentétben – azonnal elrendelte a körnék evakuálását. (Pripjatyról legutóbb itt írtunk képes cikket: http://galaktika.hu/az-igazi-szellemvaros-a-pripjaty-zona-kepekben) A kitelepítési folyamatba azonban 573-an haltak bele, zömében idős emberek, akiknek a szervezete nem bírta a mentéssel együtt járó intenzív fizikai megpróbáltatásokat, valamint az egyik evakuált kórház intenzív ellátástól eleső betegei. Egy 102 éves férfi pedig inkább öngyilkos lett, mintsem hogy elhagyja szülőfaluját.

A súlyos nukleáris krízis természetével ellentétben meglepően kevés sugárfertőzés történt: hat munkás szenvedett el egy életre valónál több sugárszennyezést, és további 300 fő volt kitéve jelentős, egészségkárosító mennyiségnek. Annak köszönhető ez, hogy a szennyezés mértéke nem érte el a csernobili balesetét, ráadásul a sugárzás a Csendes-óceánon terült szét nagy mértékben, és nem szárazföld fölött, mint 1986-ban történt.

A japán katasztrófavédelem még arra is felkészült, hogy ha kell, evakuálják egész Tokiót

A fukushimai lezárt zóna mérete mára jelentősen csökkent. Eredetileg egy 20 km-es sugarú körben telepítettek ki mindenkit, majd ezt tovább növelték, amikor nem sikerült az erőművel semmit kezdeni – mostanra azonban a karanténnal sújtott terület sokat csökkent. Több környékbeli faluba visszatérhetnek az emberek, és a földművelést meg az állattenyésztést is engedélyezik nekik.

A kék területeken ismét szabad majd rizst termeszteni

Blokád

Bent a zóna közepe felé haladva viszont nem túl rózsás a helyzet. Ugyan sikerült megfogni a reaktorok további pusztulását, de a sugárszennyezettség felszámolása és az erőmű végleges bontása csak évtizedek múltán válhat lehetségessé.

A Fukushimai Lezárt Zóna külön érdekessége az állatok jelenléte. Míg Pripjaty és a környéke alapvetően nehéziparból és valamicske földművelésből élt, addig itt a népesség jó része foglalkozott állattartással és rizstermesztéssel. Azok az állatok, amelyek nem voltak megkötve vagy el tudtak szabadulni, sokáig kószáltak a zónában, mire nagyjából befogdosták őket, így nem egy rendkívül bizarr fotó készült is róluk.

A karámokba zárt állatok viszont nagyon rosszul jártak

És hogy hány ilyenre van még szüksége az emberiségnek, mire megtanulja a leckét? Hány Csernobil és hány Fukushima? A japán erőművet működtető vállalat azóta bevallotta, hogy céges politika volt náluk, hogy nem erőltetik a túlzott biztonsági intézkedéseket – akkor ugyanis az atomenergiával szemben alapból kissé bizalmatlan japánok azt gondolhatták volna, hogy van alapja az aggodalmaiknak, hiszen mennyi biztonsági intézkedést kell hoznia a cégnek!

Ez azóta talán már megváltozott. Csak úgy, mint annak a rengeteg embernek az élete, akik egy földrengés és egy szökőár után még egy nukleáris katasztrófát és egy lezárt zónát is kaptak a nyakukba…

Az atomerőművekről és azok hibáiról a nukleáris mérnök, Stolmár Aladár vall könyvében, Az én Csernobilomban:

A szökőár után

A zónában a szökőár és a földrengés következményei még élő, jelenlevő dolgok.

A zónából az embereket olyan sietve menekítették ki, hogy minden értéküket hátrahagyták. A földrengés a terület java részét áramtalanította, de ahol a hálózat él, ott még úgy éghetnek a villanyok, ahogy a tulaj hagyta őket.

Ha szereted vagy szeretnéd megismerni Japánt, ezt a majd’ ezer oldalas, rengeteg képpel illusztrált könyvet ajánljuk hozzá:

A kivonulás olyan rendezett volt, hogy a települések java részén csak a megnövekedett növényzetből látszik, hogy valami nincs rendben. Ilyen egy igazi szellemváros

Egy szokatlan szökevény

Egy bevásárlópark bejárata

A letarolt vidéken a látvány már messze nem olyan “idilli”

Az erőmű füstje

A zóna nincs magára hagyva: az első pillanattól szakértők dolgoznak a terület megmentéséért

Utcakép a zónában levő Tomiokából

A földrengés után

A kitelepített Namie város utcaképe

Kísérteties látvány az egyébként teljesen ép és tökéletesen üres városok képe

Pripjatyhoz hasonlóan itt is az volt az utasítás, hogy csak a legfontosabbakat vigyék magukkal az emberek.

Tomioka

Tomioka. A város egyes részeibe nappal a néhai itt lakók bejárhatnak egykori házukhoz

Tomioka

Tomioka. A zóna máig lezárt részein a brutális rengés következményei világosan látszanak a mai napig

Tomioka

A nukleáris katasztrófa hosszútávú következmények itt sem ismertek. Az erőművet üzemeltető cég és az állam vizsgálatai alapján sokan nem szenvedtek súlyos sugárfertőzést, de időről időre felröppennek hírek gyerekekről, akik szokatlan pajzsmirigy fejlődést produkálnak. Ezért az összeesküvés-elméletek hívei úgy vélik, a kormány és a TEPCO az emberek nukleáris energiával szembeni gyanakvását akarja (ismét) elaltatni, és a valóság súlyosabb lehet a hivatalos állásfoglaláshoz képest. Az minden esetre is tény, hogy az egyik, régóta tanulmányozott japán pillangó a zónában kicsit megváltozott mutáns formában fordul elő. Ez a lepke a pseudozizeeria maha fajhoz tartozik, és egyedei igen komoly mutációs defekteket mutatnak: hajtogatott szárnyak, behorpadt szemek, nyíl alakban megtört csápok tanúskodnak a sugárszennyezésről.

Ahogy a pillangó hivatalosan kinéz…

… és íme a zónában befogott, deformitással élő példányok

Abba ijesztő belegondolni, hogy mindez az atomenergia békés felhasználása, és “csak” egy természeti katasztrófa következménye volt… hogy milyen lenne a tényleges, szándékolt nukleáris háború, csak elképzeléseink lehetnek.

A hidegháború kora című kötet 200 fotója, 11 térképe és DVD-melléklete segíthet elképzelni ezt a súlyos eshetőséget:

Regényes formában az Amerikai amnézia című kötet az egyik legtalálóbb egy ilyen apokalipszis forgatókönyv után (most külön akcióban):