A Mars üvegsivatagja rejti az élet rejtélyének kulcsát?

A Mars mindig is elképesztő egy planéta volt, de minél többet megtudunk róla, csak annál döbbenetesebb és rejtélyesebb lesz. A tudósok (és valljuk be, mi is) örökké abban reménykednek, hogy ezen a vörös bolygón megtalálják az életnek legalább valami régi, kihűlt nyomát – de persze még csodálatosabb lenne egy-két mikróba… Egy új elmélet szerint nem csak hogy létezhet valamiféle primitív élet a Marson, hanem még a lehetséges melegágyát is meghatározza: az üvegpor-dűnék azok, amelyeket nem rég fedeztek fel.

Ezek az üvegporból álló dűnék ugyanis vélhetőleg olyan kölcsönhatások által jöttek létre, amelyek az élet szempontjából renkdívül kedvező körülményeket feltételeznek.

Ilyen a meleg, és a vízközeliség: ez a bolygó körülbelül egyharmadát borító üveg ugyanis valószínűleg magma és jég, vagy magma és víz kölcsönhatásaiból születhetett.

Az északi félteke pusztasága több millió négyzetkilométeres területet foglal magába. A benne látható sötét foltok viszont – mennyiségük és méreteik ellenére – eddig rejtélyt képeztek a bolygókutatók számára.

Az Európai Űrügynökség Mars Expressz orbitális szondájának adatai alapján most sikerült kielemezni a marsi pusztaságról visszaverőső fényt. A furcsa, eddig nem megmagyarázott eredmények így szó szerint új fényt kaptak – és kiderült, hogy olyan homokról van szó, amely üvegből áll.

Ezek az üvegpor pusztaságok nem olyan nagyon rendkívüliek – és egyáltalán nem csak a Marsra jellemzőek: Izlandnak többezer négyzetkilométeres üveghomok uralta pusztái vannak. Ezek a marsi üvegdűnék viszont nem csak egy színpompás foltot jelentenek egy kihalt bolygón: formálódásuk többet elárul a vörös bolygóról, mint amennyi elsőre feltűnik. Briony Horgan, a kutatás egyik vezetője ugyanis rámutatott:

“Az egyetlen mód arra, hogy ilyen mértékű és mennyiségű üveg keletkezzen egy bolygón, csakis kirobbanó, elsöprő vulkanizmus. Ez a bolygóméretű vulkáni aktivitás első egyértelmű bizonyítéka a Marson.”

És ez még nem minden: nem elég az üveg keletkezéséhez a kirobbanó erejű vulkanikus tevékenység (ami a vörös bolygóra, jelenleg úgy tűnik, nem jellemző), hanem kimondottan jég- vagy víztömeggel való kölcsönhatás is szükséges hozzá.

Claire Cousins, a Londoni Egyetem munkatársa ismerteti a reakció menetét:

“Amikor a láva vagy magma jéggel vagy vízzel lép kölcsönhatásba, “elfojtódik”, azaz nagyon gyorsan hűl le és keményedik meg. Ez a gyors kihűlés meggátolja a kristályok növekedését és így vulkáni üveg keletkezik.”

Cousins, bár a Marssal kapcsolatos kutatásban nem vett részt, Izlandon és az Antarktiszon végzett kutatásokat hasonló környezetben, és jelenleg is a gleccserek közelében levő vulkánok mint élőhely vizsgálatával van elfoglalva. 

Ezek az üvegpusztaságok további vízhez kötődő eróziós tüneteket is mutatnak, további bizonyítékokkal szolgálva arra, hogy a Mars egykor vulkanizmus szempontjából aktív, vízben sem szegény bolygó volt.

Persze sok millió négyzetkilométernyi üvegpor nem a legjobb hely arra, hogy életet találjunk – most. De ahol a víz-magma kölcsönhatás zajlott, már jó szerencsénk lehet, Horgan szerint. Azt ugyanis tapasztalatból is tudjuk, hogy ezen a pusztaságon életet keresni nem különösebbn egyszerű dolog. A hidrotermikus részek, gleccser alatti tavak azok a helyek, ahol életet nyomokban találni vélnek.

Cousins, az ilyen környezetek tudósa egyet ért ezzel, ő ugyanis nyüzsgő mikróba-szintű életet talált minden ilyen vizsgált helyszínen. Ha egy vulkán egy gleccser alatt kitör, a forróság hatalmas gleccser alatti tavakat hoz létre, amelyek Cousins szerint “a tökéletes hely a mikróbák számára. Egy kellemes, melg, biztonságos hely, ahol lóghatnak, rengeteg vegyi rágcsálnivlaóval.”.

Ezeknek a tavaknak a megtalálása már ütközhet komolyabb problémákba, ugyanis a kitörések idején az üveghomok jó nagy területen hullhat az égből – na de nem EKKORA, egyharmad bolygónyi területen.

Az üveg-jellegű homok túlságosan nehéz ahhoz, hogy fuvallatok szárnyán utazzon. Ezek az északi féltekén található üvegpuszták több százezer mérföldre találhatók a Mars ősi vulkánjainak tartott hegyeitől, így a tudósok jelenleg nem tudják, hogyan terjedhetett el ennyire az üveghomok.

Maga a víz az egyik elmélet alapja. Ez ugyanis az elképzelés szerint eg darabig valóban egy helyben van, aztán kitör, olyan mennyiségben és katasztrofális erővel, hogy végigsöpör a pusztaság jelentős részén, szétterítve a homokot.

Facebook hozzászólások