A Monokróm színei

A színek rendkívül fontos szerepet játszanak Jasper Fforde Monokróm című könyvében. Mondhatni, ez a mű kötelező azoknak, akik kedvelik a színeket. Egy alkalommal az írót a Monokrómmal kapcsolatban keresték meg egy interjúra, s a beszélgetést éppen a színek témája köré szervezték.

FForde elmondta, úgy hiszi a színek önmagukban nem kézzelfoghatóak. A való világban, nem abban, amit tapasztalunk, nincsenek színek, szimplán csak az anyagok mozognak. A színek számunkra a világ egyfajta értelmezését jelentik. A naplemente, a szivárvány, vagy a papagáj nem szépek: attól lesznek azok, ahogyan mi érzékeljük őket. Az, amit mi „vörösnek” észlelünk, szimplán egy benyomás, egy elvont fogalom. Szerzőnknek pedig megtetszett az az ötlet, hogy egy társadalom irányadó tényezőjévé emelje ezt az absztrakt fogalmat, az egészségügy, a társadalmi osztályok vagy éppen a gazdaság területén is.

Jasper Fforde – Monokróm, magyar kiadás borítója

Szóba került az is, hogy honnan hallott az író Albert Munsellről, miért pont ő írta a szabályokat, és volt e más potenciális jelölt erre a feladatra. FForde a történet ötletének megszületését követő kutakodás során ütközött Albert Munsell nevébe, aki bár nem az egyetlen volt, aki a színekkel foglalkozott, FForde szerint ő volt az első, aki megfogalmazta a színezet, az intenzitás és a színtelítettség triumvirátusának lényegét, amely a színeket adja nekünk, ahogyan mi ismerjük azokat. Na meg persze Munsell neve jól is hangzott.

Az író számos különleges színnel is akkor találkozott először, amikor a könyv megírásához végzett kutatómunkát. Lenyűgözőnek tartja, hogy ezeknek az elvont fogalmaknak hogyan is adunk neveket. Hogyan különböztethetjük meg a kardinálpirost és a karmazsint, anélkül, hogy látnánk őket? Szívesen adott volna száz szót a sárga megnevezésére, de azért szükség volt némi korlátozásra.

A jövőt illetően, FForde reméli, hogy 2019-ben egy folytatáson is tud majd dolgozni, így érdemes odafigyelni rá és a munkásságára. Addig is olvassuk a Monokrómot!