A Planck szonda különleges mikrohullámú sugarakat talált a galaxis közepében
Az új fotókat készítő eszköz a Planck volt, az Európai Űrügynökség gépe (amelynek remélhetőleg nem sokára mi is a teljes jogú tagjai lehetünk). A mikrohullámú területeket aközben találta meg, hogy egy korábban még nem felfedezett hideg gázfelhő pacsmagokról készített felméréseket (ezek aktív csillagképző régiók).
Amerikai mérések alapján már feltételezték ennek az energiacsomagnak a létét, de a Planck mérései most igazolták. Ez a felfedezés további részletekkel gazdagítja a kozmoszról alkotott képet.
A mikrohullámú sugarak a galaktikus központot körülvevő területből áradnak szét. Olyasminek tűnik, mint az ún. szinkrotron sugárzás, ami akkor keletkezik, amikor gyorsan mozgó elektronok erős mágneses mezőkön haladnak keresztül.
Ami furcsa azonban, az az, hogy ez a sugárzás fényesebb rövidebb hullámhosszokon, mint a hasonló fény a galaxisban bárhol.
Többféle, egyelőre nem bizonyított lehetséges magyarázatokkal álltak elő: galaktikus szelek, megnövekedett számú szuprnóva robbanás és sötét anyag részecskék kioltódása.
kép: a galaktikus sugárzás-köd képe
A Planck új képeinek egyike pedig a szén-monoxid eloszlását mutatja az egész égen. A gázfelhők a Tejútban és más galaxisokban egyaránt elsősorban hidrogén molkulákból állnak össze, amelyeket nehéz “látni”, hiszen nem sok sugárzást bocsátanak ki. A szén-monoxid molekulák sokkalta ritkábbak, de hasonló körülmények között formálódnak, és több fényt adnak ki magukból. Azzal, hogy szén-monoxid felhőket keresnek, a kutatók konkrétan meg tudják határozni a nehezn felfedezhető hidrogénfelhők helyét – a helyeket, ahol csillagok születnek (a szén-monoxid eloszlásról készült kép látható a nyitóképen).
A szén-monoxid keresése időigényes feladat talajszinti rádióteleszkópokkal, így eddig csak olyan helyeket vizsgáltak, ahol biztosan tudták, hogy van ilyen. De mivel a Planck képes az egész eget befogni, olyan helyeken is megtalálja zt a gázt, ahol korábban nem is keresték.
Jan Tauber, az ESA Planck missziójának tudósa elmondta: “A Planck eddigi eredményei a galaktikus sugárköddel és a szén-monoxid eloszlással kapcsolatban friss rálátást biztosít galaxisunk egy-két érdekes folyamatára.”
A Planckot 2009-ben lőtték fel, hogy a kozmikus háttérsugárzást vizsgálja, azt a mindenütt jelen levő sugárzást, amiről úgy vélik, az univerzumot megszülő Nagy Bumm maradványa. 13,7 milliárd év telt el azóta, és a háttérsugárzás fátyolként borul a világegyetemre azóta is. Azért vizsgálják, mert reményeik szerint így kiderülhet, miből van az univerzum és mi szerkezetének eredete.
kép: a szén-monoxid eloszlás képe a február 13-án kiadott Planck fotón (felül) és lent, egy régebbi kutatás alapján készült képen
Viszont a kozmikus háttérsugárzás csak úgy érhető el, ha behatolunk az előtérben levő kibocsátások mögé – ebbe pedig beletartoznak a szén-monoxid felhők és a mikroh
ullámú rezgések, amiket megvizsgálnak és eltávolítanak a mérési végeredményekről.
Tauber szerint: “Hosszadalmas és nagyon finom munka eltávolítani az előtérben levő adatkészleteket – de olyan adatokkal lát el minket, amik új fényt vetnek a galaktikus és extragalaktikus asztonómia fontos kérdéseire egyaránt.”
A kozmikus háttérsugárzásról érkező első adatcsomagok 2013-ban várhatók a Planck missziótól.
forrás:
space.com
