A régi jó iskola – megjelent az IdőŐrség
Az Éjszakai őrség 1998-as megjelenését követően talán még nem lehetett sejteni, hogy Szergej Lukjanyenko világa képes lesz 17 év múltán is beszippantani és izgalomban tartani az embereket Oroszországtól egészen az Egyesült Államokig. Legalábbis, a sorozat hossza (8 kötet magyarul) ezt jelzi. A legutóbb megjelent kötet, az IdőŐrség pedig annak is bizonyítéka, hogy jócskán van még kihoznivaló az Őrség-univerzumból.
Az IdőŐrség (Время инверсий) szerzője, Vlagyimir Vasziljev (Nappali őrség, Káosz-őrség, S.T.A.L.K.E.R-regények) új helyszínre helyezi az eseményeket, ezzel is kicsit tágítva az eddig jól ismert világot: Moszkva után most Kijevben követhetjük a Fény pártiak és a Setétek kalandjait. Az eseményeket egy Setét Másféle, Dmitrij Svedov (röviden Svéd) szemén keresztül követhetjük nyomon, akit váratlan feladat ér: kinevezik a kijevi Nappali Őrség vezetőjévé. Svéd nem veszi jó néven ezt a „megtiszteltetést”, hisz szerinte második szintűként nem érett a feladathoz, továbbá ez a cím azt is jelenti, hogy neki is kell újjáépítenie az Őrséget és irányítani a Setéteket. A Másfélék visszacsalogatása, a szétesett intézmények újraszervezése és az adminisztratív feladatok ellátása mellett Svédnek még egy nyomozás is a nyakába szakad: ismeretlen tettesek szívják el az emberek energiáját. Nyom nincs. A helyzetet még nehezíti az is, hogy a Magasabb szintű mágusok is értetlenül állnak az eset előtt, vagy épp titkolnak valamit Svéd elől. A Setétnek így nincs más választása, minthogy saját maga tegyen pontot az ügy végére a sajátos módszereivel.
A könyv orosz borítója
Az IdőŐrség az a kötet, amihez a Lukjanyenko rajongók és az új Őrség-olvasók is bátran nyúlhatnak. Az új könyvben Vasziljev egyszerre idézi meg az első könyvek hangulatát, miközben nem várja el olvasójától, hogy ismerje ezt a felidézett világot. Megfelelő mennyiségű információval lát el minket: épp annyival, hogy egy újonc ne érezze elveszettnek magát, és egy veterán se érezze túl szájbarágósnak vagy unalmasnak a világ bemutatását. Ugyanez az eljárás igaz az esetleges megjelenő régi szereplőkre is: megtudjuk, hogy kik is ők valójában, de bemutatásuk csak épp az aktuális, a könyvben betöltött szerepükre korlátozódik.
Vasziljev nem csak folytatja Lukjanyenko univerzumát, hanem bővíti is egy új, ismeretlen ellenféllel (feltehetően mágusokkal), akik az eddigi ismert szabályoktól eltérően (pl. nem hagynak nyomot a Homályban) garázdálkodnak, okozva ezzel fejtörést szinte minden Másfélének. Az új varázslókat és Svéd nyomozását Vasziljev a lehető legnagyobb odafigyeléssel írta meg. A cselekményt fokozatosan építi ki, miközben újabb és újabb mellékszálakat is beemel a fő történetfolyamba. Így találkozhatunk Margóval, a Másokért rajongó emberlánnyal, egy új prófétával, egy rövid időre még Moszkvába is visszatérünk, és természetesen a két Őrség közötti rivalizálás és furkálódás is jelen van az új regényben. Ez a sok ötlet és cselekményszál mindig tartogat valami izgalmat, szinte nincs is üresjáratnak nevezhető rész a cselekményben. Továbbá ez a sok minden nem nő is túl Vasziljeven, képes a könyv végére mindegyiket megfelelően a helyére tenni és lezárni, így teljesen befejezett történetet adva a rajongók kezébe.
Andrew Ferez illusztrációja
„Más szereplők, más helyszínek, de a hangulat a régi” – olvasható az IdőŐrség borítóján, ami tökéletes összefoglalása az új kötetnek. A fejlődő Kijev hamisítatlan kelet-európai hangulatot ad a történetnek, az univerzum is bővül, és a szereplők is intelligens, mágikus erőkkel rendelkező, de nagyon is emberi karakterek, ahogyan azt megszokhattuk a korábbi regényekben is. Vasziljev új Őrség könyve nem fog csalódást okozni a rajongók számára. Ez a régi jó iskola darabja – mondanák a regény szereplői.
