A rémtörténetek és a feszültségkeltés mesterei
Történelmi áttekintés a gótikus horror remekeiről.
Rémtörténetek
A gótikus rémtörténetek már 250 éve tartanak rettegésben minket. A 18. század közepén – mikor Nagy Britanniát a sötétség és az ördögi gyárak, a kontinenst pedig a rémálomszerű társadalmi felkelések jellemezték – a köznép ízlése nagy fordulatot vett. A hagyományos, romantikus és kalandtörténetek helyett félelmet ébresztő mesékre vágytak.
A gótika egy elég tág műfaj, amely Frankensteintől kezdve, Drakulán át az Üvöltő szelekig mindenféle történetet magába foglal. A nemrég megjelent, nagy sikernek örvendő regények, mint például a Twilight, pedig tovább növelik a műfaj népszerűségét. Ebben a történelmi áttekintésben kiemeltük nektek a gótikus rémtörténetek fejlődésének kulcsfontosságú pontjait.
1764 – Az első gótikus regény: Az otrantói várkastély
Az angol arisztokrata, Horace Walpole a természetfölöttit és a félelmet ötvözi, hogy megalkossa a valaha írt első gótikus regényt.
Egyesek szerint azonban a mű csupán egy régi kézirat fordítása. Ettől eltekintve, az biztos, hogy Az otrantói várkastély olyan elemeket vezetett be, amelyek a gótikus történetek klasszikus eszközeivé váltak. Többet között egy idegen táj, egy sötét, baljóslatú várkastély és egy naív fiatal hölgy, aki egy gonosz és kéjvágyó férfi elől menekül. Shakespeare-t utánozva, Walpole a regény legmelodramatikusabb pillanataiban alkalmazza a humor eszközét.
„Az Otranto olvasása után mindannyian félve mentünk aludni, néhányan pedig még sírva is fakadtak közülünk.” Thomas Gray, költő és Walpole barátja
1794 – A női gótika hajnala: Udolpho rejtelmei
Ann Radcliffe műve hatalmas sikert aratott és segített meghatározni, hogy mitől is válik igazán izgalmassá egy rémtörténet.
Legjobban ismert regényében, az Udolpho rejtelmeiben Radcliffe megismerteti velünk a „megmagyarázott természetfelettit”, egy olyan technikát, amely szerint a látszólag rémisztő és természetfeletti jelenségek mind rendelkeznek logikus magyarázattal. Korábbi regényei során Radcliffe kifinomította a női gótika formuláját, amelyet először Sophia Lee talált ki és a The Recess című művében mutatott be. Az Udolphóban tökéletesített formula mára már bevett gótikai elemnek számít.
Illusztráció Ann Radcliffe vadromantikus rémregényéből, az Udolpho rejtelmeiből.
„Mikor az elme egyszer csak elkezdi megadni magát a babonának, az apróságok a hit erejével kezdik el azt meggyőzni.” Ann Radcliffe, Udolpho rejtelmei
1796 – A társadalom megbotránkoztatása: A szerzetes
Matthew Lewis felháborította az irodalmi világot.
Lewis regénye egy romlott pap olyan bűneiről szól, mint például vérfertőző nekrofília, anyagyilkosság, kannibalizmus, voyeurizmus (más néven kukkolás) és egy sátáni szerződés megkötése – nem beszélve az elképesztően véres finálé alatt elkövetett tettekről. Az előzőektől függetlenül, amely a leginkább kiborította a kortárs kollégákat – azon kívül, hogy a mű kamaszkorú szerzője parlamenti képviselő volt – az az, hogy a történet egyik szereplője cenzúrázza és megváltoztatja a Biblia tartalmát. A regény, amely így visszatekintve „férfi gótikának” nevezhető, a műfaj olyan motívumaival él, mint a magányos férfi, a száműzött és a kívülálló személye.
A szerzetes egyszerre váltott ki felháborodást és elismerést az emberekből.
„A szerzetes egy olyan romantikus történet, amelyet egy szülő, fia vagy lánya kezében meglátva, okkal sápadna el.” Samuel Taylor Coleridge költő véleménye a Szerzetesről
1816 – Az angol vámpírtörténet születése: A vámpír
A Genfi-tó partján Lord Byron szellemtörténet író versenyre hívja ki barátait.
Köztük John Polidorit is, aki ennek okán meg is írja az első angol vámpírtörténetet, A vámpír-t. Ez a regény vezeti be a byroni hős fogalmát a gótika irodalmába. A vonzó, melankóliával küzdő, azonban veszélyes kívülálló a műfaj számos klasszikusában feltűnik. A regényt megjelenésekor mindkét író bosszúságára, helytelenül Byron művének tekintették. Ettől függetlenül azonban a regény egyértelmű sikert aratott és a későbbiekben hasonló vámpírtörténeteknek volt inspirációja.
Vlila Diodato a Genfi-tó partján, ahol Lord Byron meghirdette szellemtörténet-író versenyét.
1816 – A holtak feltámasztása: Frankenstein, avagy a modern Prométheusz
Lord Byron versenye egy másik klasszikus rémtörténetet is eredményezett: Mary Shelley Frankenstein, avagy a modern Prométheusz-át.
Shelley történetében sok gótikus, hátborzongató elem található meg, többek között a halottak feltámasztásának vérfagyasztó jelenete. Ugyanakkor, mivel ebben a regényben úgy hoznak világra egy lényt, hogy külön testrészekből rakják össze, ezért gyakran ezt tekintik az első sci-fi regénynek is. Sokan úgy gondolták, hogy a történet az akkori tudomány fejlődésének veszedelmeire is figyelmeztet.
A történetben található elmélet megrázó hatást gyakorol legnemesebb és legtiszteletreméltóbb érzéseinkre… részlet Sir Walter Scott, az 1818-as Edinburgh Magazine-ban, a műről megjelent kritikájából
1818 – Austen játszadozása a műfajjal: A klastrom titka
Jane Austen viccet csinál a műfajból.
Attól függetlenül, hogy nem ez az első szatírája a rémtörténeteknek – ott volt például az 1798-as The New Monk vagy az 1813-as The Heroine – A klastrom titka talán a legemlékezetesebb az összes közül. A regény, amelynek főszereplője egy fiatal lány, aki megszállottja a rémtörténeteknek, számtalanszor utal az Udolpho rejtelmei-re és A szerzetes-re.
Jane Austen kigúnyolja a gótikát az „A klastrom titka”-ban.
1840 – Pszichológiai terror: Groteszk és Arabeszk: elbeszélések és fantáziák
A Groteszk és Arabeszk gyűjti össze Edgar Allan Poe korábban megjelent novelláit.
A történetekben a hagyományos rémtörténeti elemek mellett, Poe szereplői pszichológiai terrortól, más szavakkal lelki terrortól is szenvednek. A gyűjteményben szerepel Poe híres története Az Usher-ház vége, amely a félelmeivel küszködő Roderick Usher bukásának és megbolondulásának történetét tárja elénk. A gyűjtemény más történeteiben az őrültek mellett megbízhatatlan narrátorok is szerepelnek.
Nem tudom, hogy történt, de az épület megpillantására elviselhetetlen szomorúság érezése járta át a szellememet. narrátor, Az Usher-ház vége, 1839, Babits Mihály fordítása
1847 – Az otthonunkban játszódó gótika: Üvöltő szelek
Emily Bronte, Yorkshire vad és veszedelmes mocsaraihoz repíti a gótikát.
A klasszikus szerelmi történet a női gótika szinonimájává vált, ahol a nők saját otthonaik foglyai és a férfiak szolgái lesznek. Továbbá, számos más tipikus gótikus jellemvonást is tartalmaz a történet: történeten belül elmesélt történet, természetfeletti erők, a gonosz zsarnok személye, illetve maga a hatalmas kastély, amely a történet nagy részének szolgál helyszínéül. Healthcliff személyében pedig Bronte létrehozza a végső Byronikus hőst.
Emily Bronte az Ellis Bell férfi írói álnév alatt jelentette meg regényét.
Azt mondottad, megöltelek: hát kísérts engem! Légy mindig velem… mindegy, milyen alakban… tégy őrültté! De ne hagyj egyedül, ebben a mélységben, ahol nem tudlak megtalálni! Heathcliff, Üvöltő szelek, 1847, Sőtér István fordítása
1871 – A női vámpír: Carmilla
Joseph Sheridan Le Fanu története megalapozza a női vámpír formulájának kialakulását.
Le Fanu története a rejtélyes Carmilláról, sokat köszönhet Samuel Coleridge befejezetlen versének a Christabelnek, hiszen sokat merít belőle, azonban Carmilla saját maga lábán is képes megállni és elég nagy sikert aratni ahhoz, hogy Drakula után második helyen végezzen a legnépszerűbb vámpír karakterek listáján. Le Fanu olyan gondolatokról ír, mint például a női szexualitás, mind ezt a Viktoriánus erkölcsökhöz mérten nagyon feltűnően teszi, még hozzá úgy, hogy egy olyan női vámpír karaktert alkot meg, akinek leszbikus hajlamai vannak. Carmilla a filmekben is a női vámpír modelljévé válik, aki kisebb változtatásokkal, például a Hammer horrorokban is megjelenik. A Hammer Film Production készítette többek között a 2010-ben megjelent A fekete ruhás nő című filmet is.
Ezzel a képpel együtt jelent meg eredetileg a Carmilla, amelyet D. H. Friston készített.
Carmilla képe sokszor eszembe jut […] néha a vidám, lustálkodó, gyönyörű lányt néha pedig a gyötrődő démont látom, amellyel a templom romok között találkoztam. Laura, Carmilla, 1871
1886 – Megelőzve Freudot: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete
Robert Louis Stevenson a jó és a rossz természetét fedezi fel művében.
Ez a mű egy igazi Viktoriánus siker könyv lett. Dr Jekyll története, akárcsak Frankensteiné és Drakuláé túlélte saját korát és napjainkra modern mítosszá vált. Ezenfelül, a regény a kettősség gótikus témájának teljes megvalósulása, azaz bőszen foglalkozik a jó és rossz ember közötti különbséggel, továbbá bizonyos helyeket is elemez e két szempont alapján. Stevenson megelőzi Sigmund Freud elméleteit, akinek első pszichoanalitikus tanulmányai 5 évvel később kerülnek publikálásra.
Stevenson, minden egyes szavára és mondatára különös hangsúlyt fektet, így téve izgalmassá és fenntarthatóvá a rejtély és rémület érzéseit. kritika a The Times-ból, 1886
1897 – A vámpír Whitby-i vámpírföldjei: Drakula
1897-ben megjelenik Bram Stoker ikonikus vámpír karaktere.
Míg 1897-ben Richard Marsh horror regénye a The Beetle vezette az eladási listákat, addig azonban, a mű, amely a legjobban lenyűgözte és foglalkoztatta az emberek képzeletét az Stoker története volt. Az Erdélyből (Transylvania) származó gróf történetét sikeresen átültették filmvászonra is, ezzel bebiztosítva Drakula mítoszának fennmaradását és vele együtt, az elménkben mai napig kialakított férfi vámpír képét és jellemét is.
Amint beszélgetés közben kezét a karomra tette, nem leplezhettem borzongásomat. Jonathan Harker, Drakula Gróf válogatott rémtettei, 1897, Bartos Tibor fordítása
1946 – A stilizált Gótika: A Gormenghast-trilógia
Mervyn Peake trilógiáját a Titus Groan nyitja, a Gormenghast folytatja és a Titus Alone zárja le.
Peake nagyszerű trilógiája Gormenghast kastélyokkal teli királyságába repít el minket, amelynek világára a túlzás, a barokk és Peake sajátos stílusa a legjellemzőbb. A mű ötvözi a gótika és a fantasy irodalom eszközeit, amellyel számos jövőbeli gyermektörténet író munkájára van hatással.
A Gormenghast-trilógia nyitó kötete Titus Groan történetét meséli el.
1975 – Stephen King féle gótika: Borzalmak városa
Stephen King megalkotja a gótikus horror blockbusterét.
King vámpírtörténete a Borzalmak városa mind kritikai, mind közönségi szinten sikert arat. A szerzőt az egekig dicsérték, amiért új életet lehelt a hagyományos vámpírtörténetbe azzal, hogy mai félelmekkel és mai szituációkkal bővítette azt. Két évvel később megjelenik természetfeletti horrorja a Ragyogás, amelynek film adaptációja nem sokkal később klasszikus hollywoodi horrorrá válik.
Stephen King felélesztette a vámpír történetet a Borzalmak városával.
1976 – Az érzékeny vérszívók: Interjú a vámpírral
Anne Rice létrehozza a „szimpatikus vámpírt”.
Rice vámpír párosa, az önelemző, bűntudat sújtotta narrátor Louis és a karizmatikus, erkölcstelen antihős Lestat jellemei, nagyon messze állnak a hagyományos vámpírokétól. Ez a történet ássa ki az utat a napjaink popkultúrájának romantikus vámpírjainak, mint például a Buffy, a vámpírok rémének, a True Blood – Inni és élni hagyninak, illetve Stephenie Meyer Alkonyat regényeinek. A felsoroltak mind nagy sikernek örvendnek, ezzel újra felkeltve az érdeklődést a vámpírtörténetek iránt és megismertetve a gótikát egy új közönséggel.
Anne Rice írónő beszéde a 2012-es chicagói Comic Conon.
Rice vámpírjai […] magányosak, saját körülményeik rabjai, megrögzött bűnbeesők és tele vannak öngyűlölettel és kételyekkel. Röviden tömören átlagemberek. Susan Ferraro, New York Times, 1990
1977 – A feminista gótika: A kínkamra
Angela Carter tündérmeséket ír újra feminista szemszögből.
Carter novellás gyűjteménye valószínűleg a legismertebb példája a feminista gótikának. A hagyományos gyermektörténetek újraértelmezéseiben számos fontos gótikus témát megjelenít beleértve a vérfertőzést, az erőszakot és a nők tárgyiasítását.
Angela Carter történetgyűjteménye meghatározza a kortárs gótikát az Egyesült Királyságban.
2000 – 21. századi gótika: House of Leaves
Mark Z Danielewski kultikus 700 oldalas regénye újraértelmezi a gótikát a 21. század számára.
A regény számos hagyományos gótikus elemet kapcsol össze új elemekkel. Az olvasás folyamatát egyfajta különös labirintussá változtatja, nyakatekert lábjegyzetekkel, különböző betűképekkel, továbbá kódolt vagy tükörírásban írt sorokkal. Egyes oldalakon még a szöveg elrendezésének is fontos szerepe van. A felsoroltak mellett az író még zenei és Braille jelrendszereket is használ műve során.
A House of Leaves egy összetett és egyben kísérletező szöveg is.
