A sci-fi alkotások a jövő nagy mítoszai – Interjú Sirokai Mátyással

A nemzeti ünnep alkalmából úgy gondoltuk, jó lenne végre foglalkozni a magyar irodalommal, és azon belül is a legfiatalabb generációval. Akik ma a kísérletező részét erősítik az irodalmi palettának, azok a holnap klasszikusai lehetnek. Sirokai Mátyást, a beat tanúját faggattuk írásról, benyomásokról és persze science fictionről.

Jól tudom, hogy szereted a sci-fit? Téged mi fogott meg benne?

A fantázia, a szabadság, a kaland. A sci-fi világteremtés, és egyben világmagyarázat is. Ahogy a mítoszok az ember eredetéről, múltjáról mesélnek, a science fiction is a nagy kérdéseket feszegeti. A legkomolyabb sci-fi alkotások egyben nagy mítoszok is. A jövő mítoszai.  

Vannak kedvenc szerzőid, filmjeid a science fiction műfajából?

Az írók közül Frank Herbert, Dan Simmons, Arthur C. Clarke, Philip K. Dick, Iain M. Banks áll hozzám a legközelebb. A kedvenc sci-fi filmjeim: 2001: Űrodüsszeia (1968), Solaris (1972), Silent Running (1972), Sunshine (2007), Moon (2009).

Egyáltalán mennyi ideje van egy írónak olvasni?

Én egyszerűen állok ehhez a kérdéshez. Nem várok rá, hogy legyen egy teljes órám vagy délutánom olvasni, nem csinálok belőle rítust, nem kell hozzá fotel. Ha van pár szabad percem, olvasok, és a következő szabad percekben folytatom.

Úgy gondolod hatással is volt a sci-fi A beat tanúinak könyvére?

A könyv mögött meghúzódó egyik gondolat, hogy a vallások és a science fiction világképe hasonló. Mindkettő fókuszában a földön kívüli intelligencia áll, de amit a vallások “égnek” és “égi hatalomnak” hívnak, azt a sci-fi már “űrnek” és “idegennek” nevezi. Más szóval, két civilizáció technikai fejlettsége között lehetséges akkora különbség, hogy a kevésbé fejlett már természetfelettinek érzékeli a nála fejlettebbet. A beat tanúinak könyvében megjelenő sci-fi elemek egyfajta természeti vallás köntösében bukkannak fel, de annak tisztázását már az olvasóra bízom, hogy ez a múltunk vagy a jövőnk vallása-e.  

A beat tanúinak könyve nekem olyan volt, mint egy gondolatfolyam, és persze már a beatről is az Útonra asszociáltam. Te meg tudnád határozni valahogy? Volt valami olyan szubjektív célod vele, ami Neked fontos?

A beat tanúinak könyve alapvetően gondolati líra, de a lehető legérzékletesebbre akartam megírni. Célom volt, hogy gyönyörködtessen, és remélem, hogy ha valaki tisztán lírának olvassa, az sem csalódik. A könyv célja az utaztatás, az utazás célja pedig ez esetben a kollektív tudattalanba eljutni.

Hogyan írsz? Egyszer csak leülsz és ontod a szavakat, vagy előre megtervezetten témákat, gondolatokat bontasz ki, esetleg valami teljesen más módon?

Sokat jegyzetelek, ha eszembe jut valami, rögtön diktafonra mondom, mint Dale Cooper a Twin Peaksben. A szövegek többsége jegyzetekből indult, és vannak benne spontán született részek is, de fontos volt, hogy a könyv világa a szerteágazóság mellett is egységes maradjon.

Később mennyire szerkeszted meg az írásodat? Az a típusú író vagy, aki száz változatot kidob, mire elkészül a végleges, vagy amit egyszer leírsz, ahhoz aztán már nem nyúlsz hozzá?

A javításokat, csiszolásokat nem lehet, illetve nem érdemes megspórolni. A születése pillanatától tökéletes szöveg mítoszában nem hiszek, és a szerkesztő munkáját  is fontosnak tartom.

Zenész is vagy – hogy kapcsolódik össze ez a kettő? Ha érzed a késztetést arra, hogy zenélj, akkor az írásra is? Inspirálja egymást a kettő? Vagy nincs ilyesmiről szó?

A zenélés, de már a zenehallgatás is tudatállapot-váltással jár, ami nyomokat hagy az emberben. Megváltozik az időérzékelés, a ritmusok és a hangzások stimulálják az idegrendszert. Felfogható úgy is, hogy a zene átélhetővé teszi a körülöttünk és bennünk folyamatosan jelen lévő lüktetést, a ciklikus mozgások keltette hullámokat. Ebben az értelemben anyag részecskéinek mozgása és a bolygók mozgása között csak léptékbeli különbség van. Az évek során sok ilyen zenei nyom összegyűlt bennem, és ezek a könyvben aztán lírai témákká, motívumokká váltak.

Más művészeti ág is foglalkoztat? Van egy olyan sejtésem, hogy a művészek sehol nem torpannak meg.

Alkotóként nem foglalkoztat más, és azt hiszem ez így is fog maradni. Van viszont egy tumblr blogom, a The Beats’s Witness, amin olyan trippy képeket gyűjtök, amikben érzem a beatet. Ez a blog a kötet világához kapcsolódó vizuális flessek gyűjteménye, vagy ha úgy tetszik, metaillusztráció.

Térjünk vissza a sci-fihez. Tervezel regényt írni, vagy esetleg már készül? Mondjuk egy űroperát?

Ha űroperát nem is, de hosszú távon tervezek egy regényt, ami A beat tanúinak könyvére épül. Egy olyan könyvet, aminek világában maga a kötet is szerepet fog játszani.

Úgy vettem észre, hogy A beat tanúinak könyvével kialakult egy elég komoly rajongói köröd. Tehernek érzed, hogy ők esetleg már elvárásokat támasztanak a következő írásaiddal szemben?

Nem tapasztalok ilyen elvárásokat. A kötetnek készül a folytatása, A káprázatbeliekhez írott levelek, ami formailag hasonló lesz, de a sci-fi sokkal nagyobb szerephez jut benne. Az új könyv vízió annak a kornak a költészetéről, amikor az emberiség már elhagyta a Földet, és meglazult a kapcsolata biológiai gyökereivel.   

Téged mennyire zavarna, ha a műveidet a science fiction könyvekhez hasonlítanák? Úgy gondolod, negatívan ítélne meg emiatt a kizárólagosan a magaskultúrát preferáló kritikai-olvasó közeg, ha írnál egy szórakoztató regényt?

Nem teszek különbséget a magas- és a szórakoztató irodalom között. A jó sci-fik, vagy más, szórakoztató irodalomhoz sorolt jó könyvek szépirodalmi szempontból is relevánsak. Erre szerintem jó példa Dan Simmons Hyperionja, vagy a magyar irodalomból Tar Sándortól a Szürke galamb. Nagy öröm, hogy A beat tanúinak könyve sci-fi-rajongók körében is feltűnést kelt, én mindenkit arra bíztatok, hogy felejtse el a határokat, olvasson hedonista módon.

Te csalódtál már íróban? Egyáltalán szabad csalódni valakiben csak azért, mert ő most mást szeretett volna alkotni, mint amit mi elvártunk?

Nekem inkább az szokott csalódást okozni, ha romlani kezd egy író írásainak a színvonala. Paul Auster regényeit például nagyon szerettem, de volt egy periódusa, amikor közel sem nyújtott akkor élményt, mint korábban. Egyébként pedig inkább türelmetlen vagyok, mindig izgatottan várom a kedvenc íróim új könyvét.

Mi az a műfaj, amelyben mindenképp szeretnél egyszer alkotni?

A túlvilági utazások, a halottaskönyvek erősen foglalkoztatnak.

Mi a véleményed az adaptációkról? Hogyan fogadnád, ha egyszer például filmet készítenének valamelyik alkotásodból ennek minden pozitív és negatív aspektusával együtt?

Óriási dolog, ha valaki eljut eddig, ez mindig azt jelenti, hogy létrehozott valami olyat, ami nagy hatást gyakorol az emberekre. Valahogy azért biztosan megbirkóznék vele, ha mondjuk egy könyvem filmadaptációjának pontszáma 7.0 alá esne az IMDb-n, amikor átlépi a milliós nézőszámot.

 Köszönjünk az interjút Sirokai Mátyásnak!

A beat tanúinak könyvéről itt olvasható rövid ajánló.

chani