A víz érintése kritika: A néma takarítónő és a kétéltű szörny meséje
Guillermo del Toro, a szörnyfilmek mestere olyan művet alkotott megint, mely talán a Gettómilliomos és a Benjamin Button különös életéhez hasonlítható stílusában leginkább. A víz érintése (The Shape of Water) 13 Oscar-jelölést kapott, a fő kategóriák között a Legjobb film, a Legjobb rendező, a Legjobb eredeti forgatókönyv győztese is lehet, ráadásul a színészek közül a néma takarítónőt játszó Sally Hawkins, a mentor-szerepben feltűnő Richard Jenkins és a legjobb barátnő, Octavia Spencer is díjra esélyes. A víz érintése annak ellenére, hogy a BAFTA-n is jól szerepelt, mégis az egyik legalulértékeltebb fantasy, pedig megérdemelné a hype-ot! (Főleg, hogy most megy a magyar mozikban.)
A cikk nyomokban spoilereket tartalmazhat.
A történet szerint a 60-as években járunk, amikor Elisa Esposito, egy titkos amerikai kutatóintézményben dolgozó takarítónő egy különös lényt lát meg munka közben. A szörnyeteget az amerikaiak Dél-Amerikában találták meg, ahol a törzsek istenként tisztelték, elfogása után azonban nem vár rá túl szép jövő. Nem csak a jenkik akarnak benne kárt tenni, de az oroszok is fenik rá a fogukat. A víz érintése egy klasszikus szerelmi történet, afféle Szépség és a szörnyeteg újragondolás, ez a mese azonban nem gyerekeknek való. És ezt muszáj kiemelni.
A víz érintése egy már-már megszokott narrációval kezdődik. Egy nagypapa hang vezeti be a sztorit, aztán a következő snittben már azt látjuk, ahogy a főszereplőnő egy kádban maszturbál. Guillermo del Toro filmje tele van komoly témákkal, mint például a női szexualitás tabuként való kezelése. Az ártatlan arcú hősnőről kiderül, hogy nem kőből faragták őt se, így naponta magához nyúl, így vezeti le a feszültséget, de a vele élő illusztrátorról is korán kibukik, hogy meleg. Ezek mellett van még egy adag rasszizmus és szexizmus is A víz érintésében, az egyébként zseniális főgonoszt alakító Michael Shannon egy ponton kifejti, hogy Isten jobban hasonlít a fehér férfiakra, mint a fekete nőkre. A tabuk döntögetéséből és a naturalizmusból nem szenved hiányt ez a meglepően sötét mese, hiszen a fennkölt tudósokról kiderül például, hogy annyira nem képesek, hogy beletaláljanak a piszoárba vizelés közben.
Ezek a részletek teszik A víz érintését egyedülállóvá, mert nem hősöket és feddhetetlen szuperembereket mutat be a dráma, hanem esendő karaktereket. Sally Hawkins nem az a tipikus, hollywoodi jónő, de ez a szerep talán nem is lenne komolyan vehető, ha mondjuk Natalie Portman játszaná Elisát. Itt egy rettenetesen magányos főhősről van szó, aki kapcsolatot talál egy, ebbe a világba nem igazán illő lénnyel. Guillermo del Toro egyébként ebben a témában nagyon erős, rutinszerűen képes szörnyfilmet előadni, A víz érintése viszont egy különösen érzékeny és megkapó sztori lett.
A már említett Michael Shannon nagyon erős alakítást nyújt, de rajta kívül Elisa bajtárását játszó Octavia Spencer se véletlen kapott Oscar-jelölést. A karakterek sokszínűsége miatt a film is rendkívül sokoldalú lesz, olyan témákat jár körbe, amelyek nem csak a 60-as években, de még manapság is problémának tekinthetőek. Ilyen például az, amikor valakit elzavarnak egy étkezdéből, mert másságával zavarhatja mondjuk a többi vendéget.
A film a kétórás játékidő alatt egészen könnyen beszippantja nézőjét, egyetlen pont van talán A víz érintésében, mely kizökkenthet. Ez pedig egy musicales dalbetét. Ez talán az Oscarnak szól, hogy még színpadiasabb legyen Guillermo del Toro filmje, de tulajdonképpen ki is lehetett volna vágni, mert nagyon nem illik az addigi történetmesélés stílusába. A víz érintése az egyik legjobb szörnyfilm az Okja mellett, amit mostanában vászonra vittek, így biztosan nem éri csalódás azt, aki benevez erre a kalandra.
A víz érintése meglepően sok vért és meztelenkedést halmoz fel, nem túl szégyenlős filmről beszélünk, de a Legjobb film kategóriában simán felveszi a versenyt a háborús Dunkirkkel, a tinidráma Lady Birddel, de még a tűzforró olasz nyarat feldolgozó Szólíts a nevedennel is.
Értékelés: 8/10
