A zene és a világűr

Ki gondolkodott már el azon, hogy megzenésíthető-e a világűr és minden, ami benne van? Az évszázadok során a zeneszerzők dalokat, operákat, vonósnégyeseket, keringőket írtak a szerelemről, a természetről, és olyan emberi érzelmekről, mint a bánat vagy a magány. De mi a helyzet a világűrrel?

Talán furcsának hat a gondolat, hogy illő volna megvizsgálni a zene és a világűr kapcsolatát, hiszen az űrben, a vákuumban nem terjed a hang, így az első dolog, ami e kérdéskörben eszünkbe juthat, épp a hangok hiánya: a csend. Ám miután túllépünk ezen a fizikális megközelítésen, és felfedezzük, hogy a végtelenség micsoda művészi erővel bír, láthatunk csillagködöket, változatos formájú galaxisokat és más színű napokat is. Nem lennénk emberek, ha mindezen emóciókból ne születne dallam, azaz ne adnánk hangot a világűrnek.

A szférák zenéje

Az első személy, aki komolyan elgondolkodott a világűr, a fizika és a zene kapcsolatán, a német Johannes Kepler volt 1619-ben. Mint ismeretes, az ő nevéhez fűződik a bolygók mozgásának kiszámítása. Kepler úgy vélte, hogy a Naprendszer működése közvetlenül átalakítható zenei hangokká, ahol az egyes bolygók szögsebessége adja meg a megfelelő frekvenciát. E felfedezését a Szférák zenéjének nevezte, és A világok harmóniája című munkájában részletességgel leírja. Tömören arról van szó, hogy a bolygók Nap körüli sebessége adja a hangmagasságokat. Ha közel járnak hozzá, és gyorsabban keringenek, a hang is magasabb, ha távolodnak, akkor mélyebb a hangjuk. Ha mindehhez hozzávesszük a többi csillagrendszert, akkor a bolygók mozgása már hullámmozgássá válik, és ez összefüggő zenei dallamot alkothat.

A bolygók

Az első zeneszerzőre, aki valódi igényességgel próbálta feldolgozni a világűr-témát, kis híján háromszáz évet kellett várnia az emberiségnek. Az angol Gustav Theodore Holst (aki rendelkezik német felmenőkkel) nem kis munkát vállalt magára, amikor 1914-ben belekezdett a bolygók témájának megkomponálásába. A nagy utazó hírében álló zenepedagógus érdeklődése egy spanyol utazás alkalmával fordult a csillagászat felé, és leghíresebb zenekari szvitjében teljesedett ki, mely nemes egyszerűséggel A bolygók címet kapta. A darab 1916-os befejezését követő sikere magát a szerzőt is meglepte, hiszen ő nem ezt tartotta élete fő művének (hiszen majdnem kétszáz művet alkotott). Mégis A bolygók miatt vált híressé munkássága.

Zenészek az űrben

A XX. század felfedezései, valamint az ember realitássá váló kapcsolata a világűrrel olyannyira meghozta a végtelenség iránti érdeklődést, hogy képzőművészeti és zeneművészeti kifejeződése is jelentős mértékben megnőtt. A közelmúltban az internetes bejegyzéseiről is világhírűvé vált Chris Hadfield ezredest, kanadai űrhajóst ihlette meg saját űrutazása és több hónapos tartózkodása a Nemzetközi Űrállomáson (ISS). Lebegve vállalkozott arra, hogy gitárkísérettel előadja David Bowie legelső igazi slágerét, a Space Oddity-t. A dal Youtube megtekintései közelítenek a 32 millió földlakóhoz. Ráadásként kijelenthetjük, hogy ez az első, világűrben forgatott videoklip is egyben.

Zenész kollégája még csak készül a nagy utazásra, de elmondható róla, hogy régóta szerelmese a világűrnek. Sarah Brightman angol énekesnő az 1970-es években kezdte pályafutását, és mindjárt meg is mutatta, mennyire érdeklődik az űrutazás iránt. Első kislemeze, az I Lost My Heart to a Starship Trooper az akkoriban divatos space-disco jegyében készült. Az énekesnő azóta nagy karriert futott be, és 2013-ban 50 millió dollárt fizetett az orosz Space Adventures cégnek, hogy mint űrturista, ő is eltölthessen két hetet odafenn. Űrhajós kiképzését 2015 januárjában kezdte meg, ám sajnálatos családi okok miatt repülését egyelőre elhalasztotta. Amint ismét aktuális lesz az ügy, Sarah kozmikus koncertet fog adni az űrből. Addig is hallgassunk meg egy űrszopránt az énekesnőtől:

A magyar űrzene előretörése

Bár Magyarország nem űrhatalom, mégis van valami, amiben mi is jók, sőt, világszintűek vagyunk, ez pedig a space ambient zenei műfaj. Ezen irányzat hazai képviselője Aythar, írói nevén Carl Thomas, aki zenéje által képes hipnotikus mélységekbe vinni a hallgatót. Dallamvilágát kreatív megoldások jellemzik, és gyakran használja fel az űrtörténelem meghatározó eseményeinek hangmotívumait is. A fiatalember nagy rajongója a sci-finek, saját maga is ír történeteket, amelyeket pszycho-fiction-nek nevez. 2013-as albuma Astronautica címmel az USA-ban jelent meg (Carpe Sonum Records), és itthon is megvásárolható. Érdemes megkeresni Aythar facebook oldalát, ahol napi szintű friss információkhoz juthatunk a zenéről és a világűrről egyaránt. Ízelítőként pedig hallgassuk egyik személyes kedvencemet: