Állatkísérletek pro, és kontra 1.

Kényes témát vet fel a Galaktika első negyedéves tervei közt szereplő Richard Adams regény, a The Plague Dogs.
A történet két kutyusról szól, akik megszöknek egy kutatólaboratóriumból, és miközben nem tudni, hogy ők maguk terjesztenek-e valamiféle betegséget, megindul utánuk a hajtóvadászat.

Láttunk és olvastunk már sci-fiket, ahol egy szuperveszélyes kórokozó üti fel a fejét valahol, és éppenhogy a sokat kritizált, de elkötelezett tudóscsoportok laboratóriumi kísérletei akadályozzák meg annak globális elterjedését.
De nem muszáj fiktív történeteket olvasni, nézni ahhoz, hogy belássuk, néha sajnos, minden állatbaráti szeret ellenére, egyelőre nem tudunk hatékonyabb módszert felmutatni a gyógyszerek tesztelésére.
Szomorú, de igaz, ahogy az is, hogy nem játszhatunk istent – büntetlenül.

Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül néhány olyan, a hétköznapjaink részévé vált mém nyomába eredünk, mint a  védőoltás, az antiallergének, vagy éppen a kemoterápia.
Ezekről szinte mindenki tud valamit, ám a gyógyszergyárak médialobbija, és az ellentábor hasonlóképpen semmilyen eszköztől vissza nem riadó szekciójának rémhírei között, az igazság, mint mindig, valahol félúton van.
Tény, hogy a civilizált ember etikai felelőssége jelentős, és ez pont egy olyan téma, ahol az etika, és a szükség kényszere nagyon gyakran szembenáll egymással.
Nem célunk ítéletet mondani, csak szeretnénk rávilágítani néhány olyan tényre, melyeket a civilizált otthonunk kanapéján ülve, kezünkben a távirányítóval talán figyelmen kívül hagyunk.

A titokzatos kutatólaboratórium szótól – valószínűleg nem csak engem, de-,  általában a hideg ráz ki, pedig számtalan betegség ellenszerét köszönhetjük a tizennyolc-tizenkilencedik századi kutatóknak, akik az epidemiológia hajnalán először fedeztek fel összefüggéseket az állatokat és embereket egyaránt sújtó betegségek terjedése, lefolyása, és túlélési esélyei között.
Nagy valószínűséggel minden olyan ma a WHO előírás szerint kötelező, illetve tanácsolt védőoltást ugyanilyen kutatólaborokban fejlesztettek ki, és ide a rozsdás bökőt, hogy állatokon is tesztelték azokat.

 Közegészségügyi, és járványügyi szempontból még érthető, és szükséges rosszként definiálható az állatkísérlet.  Legalábbis próbáljuk megérteni, és elfogadni a szükségességét.
Szinte hallom, ahogy a védőoltások ellen lobbizók egy emberként hördülnek fel.
Nos, az elmúlt pár évben rohamosan nőtt a központilag szervezett immunizálás ellentábora, ennek eredményeként sok országban az addig kötelező védőoltást a tanácsolt kategóriába sorolták át, és nagyon sok szülő, élve a jogával, nem adatta be gyermekének pl. a kanyaró, diftéria, vagy rubeola elleni védőoltást.

Megdöbbentő adat, hogy miután egy 2000-es WHO felmérés szerint 750 ezerre tehető azon gyermekhalálozások száma, akik a kanyaró, vagy annak súlyos szövödményei miatt hunytak el, 2008-ban Nagy-Britanniában tizennégy évvel azután, hogy a betegség gyakorlatilag eltűnt a szigetországból, ezer gyermek betegedett meg kanyaróban, mert a szülők nem járultak hozzá gyermekeik immunizálásához. A betegségnek ilyenfajta szövödménye ugyan ritka, viszont a szövődményes esetek 25%-a halálos kimenetelű.

Az egyszerű fájdalomcsillapítótól kezdve, a rendkívül bonyolult összetételű immunszupresszorkig valószínűleg nincsen olyan gyógyszer, amit ne laboratóriumban állítottak volna elő. Ezek engedélyeztetésének és kereskedelmi forgalomba kerülésének egyik feltétele, hogy hatékonyságuk bizonyított legyen.
Nem kérdés, hogy az emberi alanyokon való tesztelést megelőzik-e az állatkísérletek.
Azt hiszem, hogy egy hematológián, vagy onkológián fekvő beteg gyermek mellett virrasztó szülőnek nem jut eszébe megkérdezni a kezelőorvost, hogy a gyermeke életét megmentő gyógyszer fejlesztése közben hány ezer tengerimalac vagy kisegér pusztult el.

Igen, ott vannak a természetes hatóanyagalapú gyógyszerek, ez igaz. De van egy olyan sejtésem, hogy őseink sem egyenesen a betegen próbálták ki egy-egy gyógynövényből, vagy gombából készült tea hatásos adagját, hanem a jurták körül ólálkodó kutyuskon és macskákon…

/folytatása következik!/