Armageddon: a 10 legbrutálisabb csatamező

Az utóbbi időben sokat írtunk romokról és elhagyatott helyekről, a Stalker megjelenése kapcsán. A legdurvább ilyen helyek azonban nem az elhagyott, kiürült városok, hanem az emberi brutalitás, a háború okozta romok… nézzük a tíz legdurvábbat!

Tokió

A második világháború korábban soha nem tapasztalt erőszakkal öntötte el a városokat és a civileket is, míg korábban jellemzően azért igyekeztek a polgári lakosságot legalább valamennyire kímélni. A második világháború nagyot újított ebben: mindkét oldalon célzottan csaptak le a civilekre (a nácik esetében ezt nem kell bemutatni, remélem): még a szövetségesek is rendkívül durva terrorbombázásokban támadták a településeket.

Ilyen támadás volt Tokió gyújtóbombákkal való bombázása is 1945-ben. A csapást az amerikai légierő követte el abban a reményben, hogy a japán kormányzat meghátrál és megadja magát.

Tokió ég

Varsó

1939-ben Hitler villámháborúban legyűrte Lengyelországot (miközben Sztálin keletről sunnyogott be, hogy középen találkozzanak). Varsó a német fennhatóság alá esett, akik azzal kezdték itteni regnálásukat, hogy a település kb. 30%-át kitevő zsidóságot gettóba zárták, amelynek lakói nem törődtek bele sorsukba és halálukig fegyverrel is küzdöttek a nácik ellen. Varsó később is sok bosszúságot okozott Hitlernek: a szovjet csapatok közeledtének hírére jól szervezett lázadás tört ki a nácik ellen, amit csak 63 napnyi küzdelem után tudtak leverni. Ekkor viszont a Führer (közismerten megbocsátó figuraként) példátlan barbárságot rendelt el: a teljes lakosságot deportálták vagy szétkergették, és külön erre a célra létesített egységek szisztematikusan porig rombolták a gazdag történelmű várost. Amikor a háború véget ért 1945-ben, Varsó csupán egy lakatlan romhalmaz volt.

Sztálingrád

A háború fordulópontjának is nevezik ezt: a Wehrmacht itt szenvedett olyan döntő vereséget, mely után nem volt többé kérdés, hogy Hitlert le lehet győzni. Ez azonban több, mint egymillió szovjet katona élete árán bizonyosodott be egy több, mint öt hónapos csata végén. Ez alatt az idő alatt a város gyakorlatilag megsemmisült.

Sztálingrád titkos háborúja megelevenedő szobrokkal egy ördögi szférában, ahol még a győzelem is lelkekbe kerül – Lőrinczy Judit Ingókövek című regényében:

Drezda

Drezda bombázása a világháború legvitatottabb akciói közé tartozik. A RAF és az amerikai légierő közösen több, mint 3900 tonna bombát szórt a városra, köztük gyújtóbombákat, ún. “városrombolókat”. A bombázás 1945 tavaszán történt, elrendelőit (Sir Winston Churchillt például) többen azzal vádolják, hogy szükségtelenül pusztították el a régió egyik legértékesebb városát – és öltek meg kb. 25.000 ártatlant. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a szövetségesek is tudták: a városban a szovjet hadsereg elől menekülő 300.000 ember is tartózkodott ekkor… a gyújtóbombák pedig kimondottan a város épületeinek és lakosságának megtizedelésére valók. A halottak többsége gyerek és nő volt. Sok történész vitatja a csapás szükségességét, szerintük katonailag abszolút indokolatlan cselekedet volt, a 700 éves város teljes belvárosának megsemmisítése pedig – az emberélet kérdésén túl is – barbár lépés.

Drezda bombázása

Belvárosi táj

Napalmtámadások

A napalmot az Egyesült Államok légiereje vetette be tipikusan a vietnámi konfliktus folyamán. A céljuk vele az őserdőből kifüstölni a gerillaharcra berendezkedett ellenséget, azaz elsöpörni a feje fölül az erdőt. A napalm alkalmas erre – egész falvak, hegyoldalak leradírozása mellett.

Belső háború a seregben – tengerészgyalogosok harca saját igazságtalanságuk ellen:

Dzsungelszabályok

A cikknek még nincs vége! A toplista öt legdurvább csataterét nézd meg itt: http://www.booker.hu/hirek/?hirek[hirek][hir]=252